Miattam vagy itt •S.M.• ✔️

12. -Tizenkettedik fejezet-

Mendes Army! Eljött a nap! Shawn Mendes szülinapja! Itt is nagyon boldogságos szülinapot szeretnék neki kívánni, még akkor is, ha ezer százalék, hogy ezt ő sosem fogja látni. Ma lett 21 éves! Na, de akkor folytatom is a részt❤️

-Ez gyönyörű! -ámultam el, amint felértünk a domb tetejére. A kilátás az egész városra nyílt, a felhők nem sokkal felettünk voltak. Fogalmam sincs, hogy Shawn honnan ismer ilyen helyeket, de legközelebb is jövök vele.
-Tetszik? -lépett hozzám közelebb, hátulról átkulcsolta a derekam. Ez meglepett, hiszen csak ketten voltunk itt. Ilyenkor nem kell megjátszanunk magunkat. Elvonatkoztattam ettől, elmosolyodtam.
-Nagyon. Köszönöm, hogy megmutattad.
-Semmiség.

Még egy ideig álltunk ott, kint. A semmi közepén. Néztük a felhők mozgását, a várost. Minden nyugis volt, főleg azon a bizonyos dombon. Ott, ahol mi ketten álltunk. Shawn az állát a vállamra rakta, élveztük, hogy jelenleg nincs semmi olyan dolog, amiért aggódnunk kéne.

Eltekintettem a reggeli balhénkról, hogy kirakta csupán szívatásból, hogy együtt vagyunk. Ez egy elég nagy port kevert maga után, de abban a pillanatban ezt egyáltalán nem bántam. Boldog voltam, hogy itt voltam, hogy akkor voltam, és hogy vele voltam. Senki mással. Azt hiszem, tényleg kezdem megkedvelni a fiút.

-Én tényleg szívesen maradnék még, de mennünk kéne. Elmúlt hét óra. -suttogta a fülembe a mögöttem álló fiú. Igaza van. Keresni fognak minket. Shawn elvette a derekam körül hosszú karjait, azt akartam, bár ne tette volna. Bármeddig itt tudnék állni, főleg vele. Inkább kijavítom. Csakis vele. Lefelé csendben sétáltunk, Shawn már elintézte a taxit is.

A szállás előtt sokan voltak rajongók, de most nem álltunk meg. Persze Shawn míg elhaladtunk mellettük, beszélt hozzájuk.
-Annyira hatalmas szörnynek érzem magam. Itt várnak rám egész nap, én meg... három mondattal lerázom őket. Ilyenkor biztos megutálnak, csalódtak bennem, én meg egy utálatos alak vagyok. Elhiszem hogy utálnak most, én is utálom magam. -szidta magát, egészen a szobánkig.
-Naa! Befejezted? -szóltam rá kedves hangon, nagy levegő után bólintott egyet.
-Bocs.
-Figyelj. Nem fognak megutálni! Rengeteget foglalkozol velük, meg kell érteniük. Azért várnak rád ennyit, mert szeretnek. Már azzal örömöt szereztél nekik, hogy rájuk mosolyogtál. Ne ostromold magad, a legtöbbjükkel úgyis találkozol a koncerten holnap. -nyugtattam meg. Elmosolyodott a szavaim hallatán.
-Nem tudod elhinni, ez mennyire jól esett. Tényleg köszi. Mindjárt jövök, a vacsorát megkérdezem Andrewtől. -bólintottam egyet, majd a szobámba zárkóztam.

Hajamat megigazítottam, megfésülködtem. Előkaptam telefonom, Instagrammot böngésztem. Megakadt a szemem a Shawn által kirakott képen. Az egyik lesifotónkat rakta ki, az alatta lévő szöveget olvastam el újra és újra, mikor kopogtak.
-Gyere! -ordítottam ki, Shawn feje bukkant elő. Telefonom ledobtam magam mellé.
-Vacsora nem lesz, mindenki maga oldja meg. Holnap reggeli szintén nem lesz, csak ebéd. A koncerten pedig mindenki kap vacsorát. -darálta el. Fejben jegyzeteltem.
-Hát akkor... valami kaját veszek a boltban. Jössz velem? -kérdeztem meg tőle, ő biztosan jobban ismeri a várost, mint én. Bólintott egyet, eszembe jutott Will. -Várj, megkérdezem Willt is. Hátha akar jönni.

Bekopogtam a faajtón, néhány perc múlva már nyílt is az ajtó. Elmosolyodott, amint meglátott.
-Szia! Jössz velünk a boltba? Valami kajáért. Nem lesz vacsora. -öleltem meg, viszonozta azt.
-Tudom. Azóta én már voltam a hamburgerezőben, nem tudtam, hogy elmentetek-e már kajáért, inkább nem vettem, csak rám rohadt volna. -bólintottam, teljesen megértettem, nem tudtam rá haragudni.
-Will, kicsikém? Ki beszél a háttérben? -hallottam meg egy kedves nő hangot a telefonból, Will bocsánatkérő arccal szaladt vissza az ágyon hagyott mobilhoz.
-Csak Em. Tudod, akiről beszéltem.
-Ó, igen! Will! Mutasd már felé a kamerát, nem látom szerencsétlen lányt! -szólt rá bizonyára az anyukája, Will megforgatta szemeit, felém fordította a kamerát.
-Jó estét! Emily Lincoln vagyok! -köszöntem bele a kamerába, ahol a barna hajú nő integetett vigyorogva. Meglehetősen hasonlít hozzá Will.
-Rose Cook! Will drágám édesanyja. Meglehetősen csinos nőt szerzett az én kicsikém! -ijedten néztem Willre, tiszta vörös volt az arca.
-Nem! Anya! Mi nem vagyunk együtt! -fordította inkább maga felé a telefont.
-De mondtál olyanokat, hogy nagyon tetszik neked Em! Még kértél tőlem tanácsokat is, hogy hogyan közeledj felé! -bizonygatta az igazát Rose, a fia arca,ha ennél még lehet vörösebb árnyalatot vett fel. Shawn karjait éreztem magamon, mintha meg akarta volna mutatni, kihez is tartozok.
-Inkább menjetek. Majd még este beszélünk. -suttogta nekünk zavartan Will, közben a telefonjából még mindig lehetett hallani Rose csevegését. Mi is pont így gondoltuk, inkább ott hagytuk a fiút, hadd beszéljen a családjával.

A szállás előtt már csak néhány elvetemült rajongó álldigált, arra várva, hogy kedvencükkel képet készíthessen. Ez a vágyuk miután teljesült, már el is tűntek a kanyarban. Mi pedig a belvárosba vettük az irányt.
-Nekem úgy tűnt, hogy Willnek bejössz. -szólalt meg mellettem Shawn.
-Ezt észrevettem.
-Nem zavar?
-Attól, hogy neki bejövök, nem fogunk összejönni.
-És a barátságotok?
-Az marad így. Ha nagyon rámszállna, beszélek vele. Csak ezért nem fogom megszakítani vele a kapcsolatomat. -néztem fel a mellettem sétáló fiúra. Felfogta, amit mondtam, nem kérdezett többet a témáról.

-Melyik boltba megyünk? -kezdtem türelmetlen lenni, szerintem érthető okokból kifolyólag. Már nem is számoltam, hányadik bolt mellett mentünk el.
-Nem boltba megyünk. -mosolygott rám. Megrántottam a kezét, amit ahogy eddig egész nap fogtam. Fájdalmasan felnyögött és sóhajtva, de válaszolt. -Mekibe.
-Arról volt szó, hogy boltba megyünk! Hazudtál! -akadtam ki, de belül nagyon örültem az egésznek. Egyébként se lett volna kedvem valami bolti kaját enni.
-Nem tetszik az ötlet? -látta rajtam, hogy csak látszólag akadtam ki.
-Csak ha te fizetsz. -adtam meg magam, elnevette magát.
-Oké. Én fizetek. -borzolta össze másik kezével a hajamat, mérges pillantásokat küldtem felé. Akaratlanul is vigyorogtam. Boldog voltam.

Hello! Ha tetszett a sztori, akkor Vote! Egyre több olvasója van a történetnek, amit nagyon köszönök. A másik pedig, hogy a Nem szabadna... könyvemen meglett a 9k!! Nagyon szépen köszönöm, ha még nem olvastátok volna, akkor az oldalamon megtaláljátok. Shawn Mendes fanfiction az is, bár nem teljesen ilyen jellegű. Puszi!❤️

2019. Augusztus 8.