Clint Barton lánya

Az igazság❤

-Szia Max.-köszönök kicsit gonoszan.
-A lányok mondták el a neved de azt nem mondták, hogy bosszúálló vagy.-mondta.
-Mert nem az!-szólt közbe apu.-Inkább kezdjük.-nézett a többiekre.
-Rendben. Tehát kérdéseket teszünk fel amikre kérlek őszintén válaszoljatok mert ha nem mondtok igazat egy kicsit megráz a gép.-ismerteti a szabályokat Bruce.
-Vagyis hozzákötöttetek minket egy hazugságvizsgálóhoz ez hülyeség.-nevet Roxy.
-Na lássuk.-mondja pókember aki természetesen nem vette le a maszkját.
-Miért jöttetek?-kérdi Tony.
-Bosszút állni a szüleink halála miatt.-mondta Roxy mire a gép pittyent egyet jelezve, hogy igazat mond.
-De a ház nem tehetett semmiről azt miért romboltátok le?
-Mert azt hittük, hogy Ben benne van.-mondja Max mire mind a ketten felszisszennek mert a gép kicsit megrázta őket.-Na jó tudtuk, hogy nincs benne de nem akartuk látni mert rossz emlékekhez kötött minket.-ismét pittyogás.
-Azt tujátok, hogy az nem megoldás, hogy öltök?
-Nem akartuk megölni csak megleckéztetni.-hajtja le a fejét Roxy.
-Már öltetek meg valakit?-ezt én kérdeztem pedig nem volt benne az összeírt kérdésekben.
-Nem! Dehogy! Csak majdnem de túlélte és eleve csak önvédelem volt.-mondja Max.
-Azon kívül, hogy megleckéztessétek Ben-t miért jöttetek még?
-Mert a nagymamánk meghalt és tudtuk, hogy itt élnek a Bosszúállók reméltük befogadnak minket.-válaszolta szomorúan Roxy.
-Azok után amit tettetek?-akadok ki.
-Hope!-néz rám mindenki.
-Bocsánat de leromboltak egy társasházat és sok ember életét veszélybe sodorták a másik meg bántani akartak egy 32 éves férfit és ki tudja mire képesek még.-emelem fel a hangom. A két Morgan pedig csak lehajtott fejjel ülnek a széken.
-Rugdalózós vidd ki innen Hope-ot.-mondja Tony mire a pók megfogja a karom és kivezet a szobából egészen az enyémig ahol leültet az ágyra és becsukja az ajtót majd leveszi a maszkját.
-Ez meg mi volt Hope?-néz rám értetlenül.
-Csak szembesítettem a többieket azzal amit tettek és remélem nem bocsátanak meg nekik.-mondom kicsit mérgesen.
-Figyu én egyetértek veled azzal, hogy nem kéne őket befogadni de mégis csak gyerekek.
-Ahogy mi is.
-Igen és mi lenne akkor ha veled történne ez te nem tennéd meg ugyanezt?
-De, de igen. Jó kivételesen igazad van de akkor sem akarok nekik kedveskedni.
-Álljunk meg egy szóra.-emeli fel a mutató ujját.-KIVÉTELESEN????-néz rám "mérgesen" mire én csak elkezdek nevetni. Nagyban nevetek amikor egy párna csapódik neki az arcomnak erre megfogom és telibe találom a plafonon mászó Petert aki nagy puffanással leesik a földre.
-Áu!-nyöszörög.
-Egyből-Egy-boxolok a levegőbe nevetve.
-Ez nem igazságos néha tévesztened is kéne.-áll fel a földről.
-Az nem én vagyok.-dőlök el az ágyon nevetve. Peter ledől mellém és hozzám vágja a párnát ami az arcomról a földre esik erre elkezdünk nevetni. Egy ideje már így fekszünk azon gondolkodtam, hogy lehet Peter már rég alszik mire valaki kopog. Mind a ketten felülünk (vagyis nem aludt) Peter felveszi a maszkját mire én csak annyit mondok, hogy ~szabad~ és az ajtó kinyílt és Max jött be rajta.
-Szia...Sziasztok-javította ki magát mikor meglátta nem vagyok egyedül. Mi csak sóhajtottunk egyet és újra elfeküdtünk az ágyon.
-Szia.-köszöntünk szinkronban.
-Csak azt szeretném mondani, hogy Hope igazad volt amikor azt mondtad, hogy sok embert veszélybe sodortunk meg, hogy bántani akartuk Ben-t de csak azért mert elvesztettük a szüleinket és nemrég még a nagymamánkat is és ez az egész felgyülemlett bennünk és ezért akartunk úgymond bosszút állni. De az is igaz, hogy hozzátok jöttünk már nem maradt senkink és nem akarunk gonoszak lenni. Sajnálom, hogy azzal amit tettünk a te életedet forgattuk fel és ha kell megmondjuk, hogy nem te hanem mi romboltuk le azt a házat és, hogy őszintén sajnáljuk.-mondta Max.
-Már nem azért de ez a minimum.-mondom egy kis gondolkodás után.
-Rendben akkor holnap kiállunk a város elé és elmondjuk.-indul kifelé.
-De attól még, hogy bocsánatot kértek nem felejt el senki semmit.-ülök fel.
-Tudjuk ezért álltunk be Bosszúállónak, hogy az embereken segítsünk.
-És a többiek belementek?-ült fel Pókember is mire Max bólintott én meg dühösen mentem megkeresni apát a pók meg jött utánam hátha vissza kéne tartani.
-Szia kicsim.-köszön apu mikor megtalálom de azonnal lehervad az arcáról a mosoly mikor meglátja az arcomat.
-Te csak ne sziázz itt nekem mi az, hogy Max és Roxy beállhatnak Bosszúállónak de én nem egyidősek vagyunk vagyis ne fogd arra.
-Kicsim nekik már meghalt a családjuk már csak egymásra számíthatnak de neked itt van anya az öcséid és én. Mi lenne akkor ha egy bevetésen meghalnál sosem bocsátanám meg magamnak.
-Hamarosan nagykorú leszek akkor már nem igazán tilthatod meg nekem azt, hogy mit csinálhatok és mit nem.-kiabálok apával. De ekkor gondoltam egyet és felfutottam a szobámba.