Love Me Even If It Hurts...

1.

Azt hiszem bátran kijelenthetem hogy a költözés... Borzasztóan fárasztó. Körülbelül 10 perce érkeztem meg de ez alatt a 10 perc alatti semmi mást nem csináltam csak az igazgatóit kerestem 3 utazótáskával felszerelkezve. Talán könnyebb lett volna  hogyha megkérdeztem volna valakit de neem Zoé Emersonnak esze ágában sincs vele egykorú személyeket csak úgy leszólitani a tipikus tini szlengekkel. Még csak az kéne hogy abban az első 10-15 percben megutáljanak. Rengeteg bénázás után meg találtam az igazgatóit és sikerült túl hamar kiismerjem a drága igazgató nőt akit mindenki utál modora és bugyuta szabályai miatt. A nőcihez tett látogatásom úgy zajlott le hogy a 3 táskákámmal ami tele volt ruhákkal be akartam lépni a banya irodájába de a szemem nem elég jó arra hogy észre vegyem a küszöböket és nagyon drámaian orra estem. Ma már kb másodjára. Nagy nehezen sikerült felállnom és be vánszorogtam az igazgatónő puccos irodájába. A nőci mint valamilyen rossz amcsi tini filmben állt az ablak előtt a függönyt bal kezében tartva kémlel ki az ablakon az udvarra néző tájra figyelve,bámulva a gyerekeket amint különböző sportokat űznek. Lassan megfordult sötét égető szemeivel rámnézett, leült az íróasztalhoz összekulcsolta a kezeit és megszólalt: Miss Zoe Emerson üdvözöljük önt iskolánkban a könyveit a könyvtárban tudja átvenni a szoba kulcsot pedig a titkárnő adja oda van kérdése? Én pedig lefagyva álltam szigorú tekintetét várva hogy eszembe jusson valami kérdés. Csak szaporán bólogatni kezdtem hogy mindent értek és már indultam volna kifelé ha egy srác nem tolakodott volna be az ajtón azt kiabálva, hogy: anya, anya beszélnünk kell. Tökéletesen elállta az utamat ami egy újabb hasra esést vont maga utan. Fantasztikus. Ha estére nem lesz kék-lila a bőröm meg fogok lepődni . Szegény kapkodva próbált segíteni ügyetlenségemen, bocsánatért esedezve, pedig én voltam a hibás. Megfogta jobb karomat én pedig annyira szégyelltem magam hogy minél gyorsabban fel akartam állni hogy elhúzzak innen, ő lehajolt én pedig le fejeltem a számomra ismeretlen fiút. Hát ez a nap egyre jobb.. bocsánat ne haragudj.. ismételgettem neki vagy inkább magamnak. Scott menj már nincs időm a hülyeségeidet hallgatni . Majd megbeszéljük. -szólalt meg az igazgató nő. Láttam a srácon hogy rosszul esett neki a dolog. Rám nézett elhadart egy : ne haragudj-ot és elszaladt. Bambán néztem Scott után, ez mégis mi a franc volt? Egy "viszont látásra igazgatónő" után én is ott hagytam a gondterhelt asszonyt. Az iroda mellett van a titkárság, bekopogok, elkérem a szoba kulcsot és már indulok is.  Utazó táskáimmal megyek a következő hatalmas épületbe ahol állítólag a szobám találom. Az alsó szinten van az ebédlő ami hatalmas és mellette van egy bál terem. Gyorsan szedem a lépteim fel a lépcsőn át a folyosón ahol pár fiú lézeng. Ebből meg tudtam hogy itt vannak a srácok szobái ami azt jelenti hogy egy emelettel feljebb kell menjek. Fel érek és nézem a szoba számokat. 161, 162, 163. Megvan. Be illesztem a kulcsot a zárba elforditom és be megyek. Egy előszobába érkeztem amiben volt két fogas és egy cipő tartó. Az előszobából egy hálószobába vezetett az utam. Az én hálószobám mellett van még egy szoba ami a lakótársamé. Rendelkezett a lakás egy fürdőszobával és egy kisebb konyhával amit nem nagyon értettem mert van ebédlő, akkor mi értelme a konyhának? De jól fog jönni. A szobatársamnak semmi nyoma. Se híre se hamva. Elkezdem kipakolni a bőröndömből a ruháimat a szekrénybe. Csináltam egy kávét a konyhában aztán elmentem dusolni. Megmostam a hajam megszáritottam aztán felöltöztem egy sötét kék szakadt farmer nadrágba és egy fekete " meow" piros feliratos pólóba. Felhúztam az adidasom és elindultam a könyvtárba a könyveimért. Voltam olyan okos hogy nem vittem magammal táskát amibe bele tehettem volna a könyveket úgyhogy egyensúlyozva próbáltam vissza menni a szobámba. A könyv stóc legtetejéről le esik a drága matematika könyv (hogy rohadna meg) tessék szivem - adja fel a könyvet egy srác.- Szivem? -  Kérdezek vissza csodálkozva .-Köszönöm amúgy.
Jajj baba ez csak természetes. -nezek rá mint egy hülye aki nem fogja fel mit mondd. Erre megszólal megint- Andrew Higins vagyok , a srácokra bukom.- najo ennél jobban le sem eshetett volna az állam. Nagyon össze kell kaparjam magam hogy meg tudjak szólalni. -Z-Zoé Emerson.. pasikra bukom... - gondolatban most vertem a fejem a falba hogy mégis hogy a francba tudtam ezt kimondani. Jajj Zoé annyira hülye vagy... Andrew fel ajánlotta hogy elkísér a szobámba. El fogadtam, legalább segít cipelni a könyveimet. Be értünk a szobába segített elpakolni és kérdeztem tőle hogy tud e valami jó helyet ahol lehet enni mert most nincs kedvem főzni. Szóval elmentünk a kb 3 sarokra lévő kis étterembe aminek nagyon hangulatos légköre van . Nagyon jól elbeszélgettünk. Megtudtam róla hogy van egy 4 éves húga , az anyukája 2 éve meghalt, az apja üzlet ember ezért soha nincs otthon és a húga a nagymamájával él. Drew is 16 éves van 2 piercing-e, 5 tetoválása és ebbe az iskolába jár 5- osztályos kora óta. Kedvenc színe a világos kék. Szereti a rappet és szereti bámulni órákon keresztül a felhőket. A bulizást sem veti meg...sőtt.. Ahhoz képest hogy Drew meleg nem is látszana rajta. Jóképú, mély a hangja és egyáltalán nem úgy viselkedik mint aki más lenne a többieknél. Az étteremben pincérek aranyosak és gyorsan hozzák a kaját is (ez jó pont)  Azt hiszem sokat járok majd ide. Első napom itt Maine-ban, azt hiszem megtaláltam az egyik legjobb barátomat. Drew-et (Andrew)
------------------------------------------------------
Hi guys. Megpróbálok rendszeresen felrakni részt . Puszi nektek ❤️❤️