Egy súlyos titok [ItaIzu f.f.] Szünetel

1.fejezet

Már fél úton voltam hazafelé Homok rejtekből, amikor láttam a messzeségben egy kisebb falut. Úgy döntöttem lepihenek. Be is mentem a legközelebbi szállóba, ahol szállást kértem az éjszakára.

*Másnap reggel*
Egy kutya ugatása ébresztett fel, de szerencsére még épp időben. Lassacskán kikeltem az ágyból, amit be is vetettem magam után. Ezek után felöltöztem és készítettem magamnak reggelit. Miután megreggeliztem el is indultam szülőfalum felé. Délre már épp ott voltam. A harmadik elrendelte,mikor hazaérek hozzá menjek először, ezért nem is tettem máshogy. Meg is érkeztem,beléptem az épületbe és felsétáltam, végül megálltam az óriási ajtó előtt.Nem vártam sokáig,így megfogva a kissé nyikorgó kilincset benyitottam.             
Ahogy megláttam a hokagét köszöntöttem is. Miután beléptem és jobban körbenéztem megláttam Itachit. Kicsit meglepődtem, mivel nem nagyon szoktak minket együtt küldetésre indítani, vagy ilyesmi.                      
                               
Sietve mellé sétáltam és vártam, hogy Sarutobi sensei elkezdje mondandóját.

A helyiségben csak egy abalak volt nyitva,  ahol néha beszökött a szél. A lámpa fénye tükröződött az ablakok üvegén úgyhogy nem nagyon lehetett kilátni. Bár mondjuk esteledni kezdett, úgyhogy ezen nem csodálkoztam annyit inkább hallgattam a hokage hozzánk intézett szavait.

Mielőtt még elindultam volna az előző küldetésemre , Itachival egy kicsit összekaptunk...
A vita tárgyára már nem nagyon emlékszem, de még most is láttam rajta, hogy valami nincs rendben vele.

-" Itachi és Izumi, mint ugye tudjátok egy küldetés miatt vagytok itt. De nem kertelek rátérek a témára. Egy köd rejteki faluból kaptunk megbízást. Mégpedig azt, hogy egy neves klán hercegnőjére kellene vigyáznotok, mivel állítólag meg akarják ölni.
Izumi már nem lesz időd hazamenni, azonnal indultok."
Mondta el mondandóját a hokage.

Kicsit elszomorodtam a hírek hallatán, de nem akadtam fenn ezen és inkább megpróbáltam másra gondolni.

Ezek után nem vártunk sokáig, nekiindultunk a ránk váró hosszú útnak.