2.fejezet

153 8 4
                                    

Arra ébredtem hogy valaki pakol a szobában amiben vagyok. Felkeltem és megláttam hogy Itachi az.
- Oh, jó reggelt Izumi. Hogy aludtál?
Mondta kissé álmosan.
- Köszi jól, de hogy kerültünk ide? Mondtam félálomban.
- Hát tudod már valahogy úgy este kilenc felé lehetett, amikor mondtad hogy álljunk meg és nem telt el egy perc már aludtál is. Ennek következtében muszály volt keresnem egy szállót ahol lepihenhetünk. Mesélte a tegnap este történeteket.
-És nagyon ciki volt?
-Nem egyáltalán nem. Mondta mire elmosolyodtam.
-Iz!
-Igen?
-Hozok reggelit te addig készülj el.
-Okés. Mondtam kicsit megilletődve .

Kész vagyok! Kiáltottam ki a konyhába ahol Itachi éppen a reggelimet készítette. Időközben megettem a reggelimet is.
- Akkorhát induljunk. Szólt Itachi és elhagytuk a szállásunkat.
-Megértem hogy fáradt voltál. Mert ugyebár rögtön küldetésre küldtek egy az előtti után. Szólt fel aggódva.
-Tudom, és köszönöm hogy gondolsz rám de nindzsa vagyok és ez a kötelességem. Tudod, szolgálni a tűz akaratát.
-Jajj Iz ne vedd már ennyire komolyan. Szólalt meg válaszolva mondatomra.
-Igazad lehet abban hogy egy kicsit túlreagálom a dolgokat.
-Neem én nem úgy értettem... Mármint..ömm én csak..arra céloztam hogy lehetnél egy kicsit lazább is. Mostanában nagyon komoly vagy.
-És ezt mondod te, aki jóformán nem beszél senkivel. Vágtam vissza. De ekkor csönd lett és megálltunk mind a ketten. Viszont erre nem számítottam. Itachi magához húzott és megölelt. Pár percel később ő törte meg a csendet. Uchiha Izumi nagyon fontos vagy számomra és ha más nem te igazán megértesz. És soha nem akarlak elveszíteni. Ezzel a mondatával az ő ujjait az enyémre kulcsolta és így indultunk tovább.

Egy súlyos titok [ItaIzu f.f.]  SzünetelOpowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz