Deadpool x Spiderman _egy hős és egy bérgyilkos szerelme (18+) Befejezett

5.

Wade felvette a mobilt. Nem tudom, ki hívta, de elég közel ültem az ölében, hogy hallottam amit mondtak a vonal mögött.:
- Mióta jössz te be az udvarunkba bepofátlankodni? - Amikor ezt meghallottam, céklavörös lettem és nagyot nyeltem. Wade meg csak vigyorgott :
- Kisasszony, miből gondolod te, hogy én voltam hm??? Tán lestél engem?
-Nem!! Soha nem néznék egy ilyen tökkel ütött szarfaszt, mint te! - mondta a csaj. Kiderült, hogy Negasonic volt az.
-Akkoooor honnan tudod, hogy én voltam? - kérdezett vissza Wade vigyorogva.
-Egy: Ki lenne, ha nem te?
Kettő : Itt hagytad az alsógatyád az ÉN törölközőmben!!!
-Uhum.... És honnan tudod, milyen alsókat hordok? Vagy tán ezeket is tudod? Nahát! Mik ki nem derülnek?! - húzta az agyát Wade.
-NEM, KURVÁRA NEM ÉRDEKEL, MIKET VESZEL FEL! ROHADTUL LESZAROM AZT, HOGY TE MIT CSINÁLSZ!!!
-Hűha, akkor honnan veszed, hogy az enyém??? 😏😏😏😏 Ha meg nem érdekel, akkor most miért engem zaklatsz azzal, hogy én voltam nálatok?? Na erre mit lépsz csajszi?
-Aaarrrrhhh! Hagyjuk!!! Amúgy meg Yukio beszélni szeretne Peterrel. De személyesen. Nem tom miről, csak azt mondta, hívjalak fel, és mondd meg neki. - Miről akar velem beszélni, miért??? Sok kérdés merült fel bennem.
-Nem tudom mi van, de ajánlom, hogy fontos legyen. - bólintott Wade és lerakta.
Csak néztem rá az ölében, és megkérdeztem, hogy miért akar velem beszélni Yukio.
-Te hallottad, miket beszéltünk? - kérdezte Wade. - Ja tényleg.... 😄😄
Na mindegy. Most pedig öltözz és elmegyünk hozzájuk! - mondta Wade és felöltöztünk.
Sétáltunk a járdán egymás mellett, s egyszercsak megfogtam a kezét. Wade ekkor megállított, de csak felvilágosított, semmi rosszat nem mondott. :
-Ha odaérünk, azonnal engedj el! Nem kell nekik mindent tudni. Megdumáltuk? - bólintottam. Azért nem haragudtam meg, hisz én se merném még bevallani, hogy férfival járok. Egyáltalán nem szégyenlem Wade-et, csak eddig mindenki úgy tudja, hogy barátok vagyunk, meg őket is csak most ismertem meg.
Mikor odaérünk a ház elé, nagyon elámultam, mert szép ház volt elölről is. Wade becsengetett, s amikor nyílt volna az ajtó, egy vizes fehér alsógatya repült ki rajta egyenesen Wade arcába. Azt hittem bevizelek a röhögéstől...😂
-Szép üdvözlet, had ne mondjam. - jegyezte meg Wade az ajtó előtt. - Mondd meg apukádnak, hogy szeretem!
A majdnem velem egyidős csaj kinyitotta az ajtót és csak ennyit mondott neki:
-Csak visszaadtam, ami a tiéd. Na gyertek! - vágta hozzá flegmán. Beléptünk az ajtón, gyönyörű volt belül is. A nagydarab krómférfi kint ült a nappaliban és én illedelmesen köszöntem. :
-Szép napot!
- привет (privjet) Peter. - köszönt nekem oroszul. - Tegeződhetünk, nem haragszom meg.
-Rendben... Persze. - válaszoltam félénken.
-Yukio! Itt vannak! - kiáltott fel a lépcsőn Negasonic. A rózsaszín hajú mindig vidám lány hálóingben üdvözölt minket. Engem és Wade-et is átölelte barátságosan. Ez a lány tele van szeretettel... Mindig olyan jó volt ránézni, na de nem úgy.
-Szia Wade!!! Szia Peter, épp beszélni akartam veled. - szólt hozzám. Még így is eléggé zavarba tudtam jönni.
-Rendben... Semmi baj. - mondtam.
- Gyere fel addig nyugodtan!-hivott. Hátranéztem Wade felé, de ő csak bólintott, hogy menjek. Mentem a lányok után a szobába. Mikor beléptem, nagyon kellemes illat fogadott. Gondolom illóolajat párologtattak, és nagyon jó volt.:
- Ülj csak le! Ne légy félénk! - Leültem az egyik zsákfotelre, a sötét haju lány csak laptopozott, fején meg a fejhallgató.
-És miről szeretnél beszélni velem? - kérdeztem.
- Szóval.... Egy hétre hazautazok Tokióba Negasonickal, és arra gondoltam, hogy hála jeléül, amiért eljöttél a szülinapomra és csodálatos ajándékot adtál nekem... - Ekkor közbe vágtam, amiért bocsi.
-De hát ez természetes.
-Akkor is nagyon köszönöm. Boldoggá tettél, hogy barátok lettünk. Szeretném ha eljönnél velünk. Szívesen bemutatnám neked a szülőföldem. - Ekkor megállt bennem az ütő. Egy ilyen szuper dolgot nem utasíthatok vissza. Egy életre bánnám, ha ebbe most nem mennék bele, na de mi lesz.... Wade-del? Ha ezt elmondom, hogy miatta nehéz döntést hozni, akkor rájönnének, hogy mi ketten....
-Persze, ha nem akarsz, nem muszáj. Csak gondoltam úgyis nyári szünet van, nyaralhatnál egy jót velünk. - mondta Yukio.
-Nézd.... Öh.... Én elmennék de.... Valaki.... - Ekkor elcsuklott a hangom.
-Oh. Hát ha nem akarsz egyedül jönni, elhozhatod valamelyik barátodat is, ha gondolod nyugodtan. Mi is együtt megyünk. - Ekkor Yukio a barátnőjére nézett. Wade pedig beugrott a szobába mellém az ágyra :
-Én elmegyek. Jól elleszünk mi így négyen. - megkönnyebbültem legbelül. Wade átkarolt a nyakamnál és magához húzott.
-Hurrá.... - mondta Negasonic nem túl lelkesen.
-Ugyeee!!! Milyen szupi lesz velem TiniTorpedó!!!??
-,, Remek,,
-Megmondtam. - erősítette meg a választ Wade.
-Na és mikor lenne ez az út? - kérdeztem a lánytól.
- Jövő héten. Egy hétig ott lennénk. A szüleim majd a következő járattal jönnek, mert lesz egy kis dolguk. Örülök Wade, hogy te is velünk leszel.
-Nah, te legalább örülsz. Látod, a barátnődnek több esze van. - szólt oda Torpedónak Wade, de csak hogy szekálgassa.
-És??? - kérdezte Negasonic, majd visszarakta a fülest.
-Rendben. Akkor kövi hétre veszek ki szabadságot. Rendes tőled, nagyon köszönöm.
-Ugyan. Én köszönöm, hogy barátok lettünk. És köszönöm a gyönyörű nyakláncot. ☺️😘-megpuszilta az arcom.
-Kislány vigyázz! - szólt be poénkodva Wade. Ezzel majdnemhogy el is árulta, hogy mi járunk.
-Tőled is köszi Wade. - őt is megpuszilta barátilag.
-Nem is azért mondtam, de azért kösz. - válaszolt Wade. - Negasonic tartsd szemmel a csajod, mert már lassan megmász minket. 😝😝😝
-Menj a faszba! - szólt vissza Negasonic, én meg csak röhögtem. Nagyon nagy arc egy társaság Wade baráti köre. Jófej mindegyik.
Lementünk a lépcsőn és a konyhában találtuk magunkat. Colossus épp tevékenykedett. Wade most az ő agyát kezdte húzni, csak úgy, mint mindenki másét is. Nála ez az a szeretet kifejezése, meg szinte mindenét így fejezi ki.:
-Heló Coli! Mit csinálsz?! - ugrott át a pulton.
-Sjemmi különöset. Csinálom az ebédet. - válaszolt.
-Nem is tudtam, hogy tudsz te ilyet is. Hallod? Amikor hozzáérsz a serpenyőhöz, nem leszel véletlenül te is forró? - aztán Wade hozzáért.
- Ezt most djirekt csjinálod? - volt egy kis akcentusa, az biztos.
-Ugyan mit? Csak most ha belegondolok, a fém vezeti a hőt. Valószínű, hogy te is felmelegszel, ha megfogod a serpenyőt.
- Nyjet!!! Én nyjem vagyok meleg!!!
-Jaj nem úgy!!! Látod, most megint te gondoltál rosszra.
-Fejezd be!!!
- Most meg mi va.... Áh!!! Nem tudom mi van veletek ma skacok! - röhögött Wade, meg én is magamban. - De azért kedvességből mondom, jajj hogy egyem a segged, fincsit készítesz. - erre már semmit sem szólt. A két lány is lejött végül a lépcsőn.
-Ja jut eszembe Coli. - megy oda hozzá ismét Wade. - A lyányok elmennek velünk Japánba.
- Szerencsére nem egyedül mennek. Ilyen fiatalokat nehezen engedek el. Legalább te figyelsz majd rájuk.
-Úgy bizony. Így kell ezt. Halljátok!? Én leszek az óvóbácsi, tessék nekem szót fogadni.
-Majd ha ilyenkor fagy... - mondta Nega flegmán.
- Oké. Így is beszélhetünk, de akkor felejtsd el azt, hogy fizessem a kajádat. A zsebpénzed meg már előre fedugom a seggembe, mielőtt ezzel mentegetőznél.
- Nem akarsz már hazamenni? - kérdezte Nega unott arccal.
-Nyugi. Tudom, hogy hiányoztam, de még láthatsz eleget. - szólt vissza Wade.
- Jah... Megoldottad... - mondta a kamasz lány.
- Ugye nem baj Coli? - szólt újra Colossus-hoz.
- Njem gond.
- Akkor jó. Peter. - fordult ekkor felém. - Kérsz inni? Persze, hogy kapsz. - Még a válaszom se várta meg, csak vigyorogtam egyhelyben, és adott nekem egy narancsos levet. Yukio is csak mosolygott az asztalnál, amikor ette a rizspelyhet. Nega nem nevetett, csak nézett maga elé.
-Jajjj gyerekek! - hajolt a két lány feje közé. - Kurva jó veletek lenni.
-Meg minket idegesíteni? - kérdezte Nega.
- Áh dehogy....csak téged. - nevetett az arcába Wade.
-Azt mindjárt gondoltam... - meresztgette a szemeit a tini torpedó. Biztos, hogy nem utálják egymást, ezt mindig is tudtam. Ez annyira vicces viszony köztük amúgy. Wade imádja húzni az agyát, de közben meg elfogadják egymást.
Imádtam Wade-et ilyennek látni. Amint beléptünk hozzájuk, jobban felszabadult, mint amikor egyedül velem van. Látszott is rajta, hogy jól érzi magát velük, meg velem is. Akármennyire is különbözünk, volt bennünk azért valami közös...
Mind a ketten vágytunk valami nagyon fomtosra...
Egy szerető családra, akik akár barátok is lehetnek, a lényeg, hogy szeretve legyünk.
Ezért szeretjük egymást.