✗My harasser✗[𝒔𝒛𝒖̈𝒏𝒆𝒕𝒆𝒍]

🤷🏻‍♂️Bocsánat?🤷🏻‍♂️

Nem megy nekem ez az írás. Lehet abba kéne hagynom🤷🏽‍♀️

𝒥𝒾𝓂𝒾𝓃 𝓅𝑜𝓋:
**********************************

Reggel egész végig azon gondolkoztam, hogy talán mégsem kellet volna ott hagynom Jungkookat. Hisz jól esett az a csók, csak nem tudom mi ez a hirtelen legyünk jóban betegsége. Meg az a tegnapi csókot sem értem, meg a könyvtár mellettit sem.De ha tényleg akarna tőlem valamit ami LEHETETLEN akkor meg mondaná. Vagy csak én gondolom így. Na mindegy szemet forgatva nyitottam volna be a könyvtárba.
-Ahhjjj még nincs itt senki-forgatom meg ismét szememet és le veszem táskámat. Hogy meg keressem a kulcsot az épülethez.
-Hát persze, hogy a legalján van-vigyorodom el.
-Végre-kapom elő a kulcsot és végre bejutok. Fel kapcsolom a villanyokat, hisz Hétfőn,Szerdán és Pénteken korábban nyitunk. Azaz 6-kor és ilyenkor még nincs valami világos.
Egy nagy sóhajjal léptem ki az öltözőből.Be néztem az egyik sorba ahol meg pillantottam egy fiút.
Bőr dzsekit viselt. Olyan barnásas haja van.
-Na végre itt vagy-fordúl meg,a fiú...... Vagyis Jungkook.
-Te mikor jöttél be?-kérdezek rá mert nem hallotam volna azt a kis csengőt.
-Az előbb, de nem ezért jöttem, hogy meg beszéljük mikor jöttem
-Akkor miért?-teszem keresztbe a kezemet
-A tegnapi miatt jöttem. Szeretnék bocsánatot kérni.
-Bocsánatot?
-Igen. Hisz tegnap nem kellet volna csak úgy le smárolnom
-Hát nem-forgatom meg szemeimet
-Láttam
-Mit?
-Azt hogy meg forgattad a szemed
-Aha-forgatom meg ismét
-Hagyd már abba-rivall rám
-Ezt?-forgatom meg ismét szememet csak azért is, hogy tudjam bosszantani
-Jimin!!
-Jungkook!-tartom vissza a nevetésemet
-Ne szórakozz velem-indul meg felém én pedig ösztönösen hátrálni kezdtem. Csak egy kis gond volt. 6 lépés után egyből a falnak ütköztem.
-Meg vagy-kezdett el csikizni
-Nhee Jhunghkook-nevetek egyből.
A végén már a könnyem is ki csordúlt.
-Kérek hagyd abba-kérlelem
-Jólvan-mosolyodik el.
Azta kutya hét midnenit. Ez a mosoly el varázsol.
Jungkook lassan egyre közelebb jött. Végül épp hogy csak össze értek ajkaink. Lágy csókcsatábába hívott.
Ismét a testen irányított pedig az agyam azt súgta, hogy ezt nem lehet.
-Jhunghkook-tolom el magamtól nagy nehezen-Nekünk ezt nem lehet-hajtom le fejemet
-Miért nem lehet? Csak mert mindketten fiúk vagyunk? Tudom nem voltam valami kedves amikor előszőr találkoztunk. De utána meg láttam benned valamit, még én sem tudom mit. De...de én beléd szerettem-ordított velem.
-Jungkook ez nekem sok-hajtom le fejemet -szeretnék egyedül lenni
-Hát rendben-azzal hallotam is hogy szép lassan el hagyja az épületet. Amint ki lépett az ajtón én le görnyedtem a földre.
-Miért?-kérdeztem magamban. Nekem ez így egyszerre sok.
-Megjöttem-hallom meg Taehyung hangját. Egyből fel keltem a földről
-Szia Tae-lépek ki a polc mögül.