Tiltott Gyümölcs

1

-Lám lám. Ki jött végre a barlangjából a medve. Szörnyen nézel ki Amelia. -köszöntött Madison ilyen rettentő kedvesen. Hát nem édes testvér? Viszont valamilyen szinten igaza volt. A hajam csomókban állt, a régi kinyúlt pólóm lógott rajtam. Természetesen késésben vagyok, hát persze. A suli 20 percre van innen így fél hétkor ver engem ki az ágy. De minek is panaszkodnék? Gyönyörű házban élek, és dolgozom bejáróként a testvéremmel. Itt egyedül Madison a probléma. Egy igaza vérbeli hárpia. Anyám, és apán Európa legmesszibb sarkába, mi meg itt Amerikába, csodás.

-Te is csodásan festesz az ocsmány púderrózsaszín pulcsiddal, Mad. -mosolyogtam rá majd kedvesen köszöntöttem, Margaretet majd Marthát és Pamelát. Margaret mindig is jó volt hozzám befogadott a nővéremmel a házába és, hagyta, hogy együtt éljünk a két tündéri lányával és a borzasztó természetű édes fiával. Alexander William Dallas már 5 éve szívja a vérem és csodálom, hogy 18 éves koromra a hajam még nem szőkült ki. -Már csak az az idióta hajpántod hiányzik. -mosolyodtam el még gúnyosabban egyenesen a nővérem szemébe, mire az még jobban kezdett ideges lenni.

-Szerintem jól áll neki. -szólalt meg mögülem, egy reszelős hang. Alex elfoglalta a helyemet, a húgai mellett mire megint az én drága nővérem mellé lettem száműzve. Azonkívül, hogy Mad a suli "menője", egy elszállt tyúk és mellesleg botrányosan arrogáns természete mögött neki is helyén van a szíve. Szökőnapokon. -Meg amúgy is, mit szólsz bele? Nem mindegy neked mit hord? Tudnám mi a faszért vagy itt. -morogta nem is foglalkozva azzal, hogy mellette ülnek a húgai akiknek a szeme bekönnyesedett a trágár szó hallatán. Az én szemem is könnybe borult amiért egy cselédnek gondol, hiszen többnek tartom a büszkeségemet annál. 

-Alexander! -csapott az asztalra Margaret mire az előbb említett fiú kérdőn, mégis flegmán nézett az anyjára aki egy veszélyes pillantást küldött felé, a szavaiért. -Ne haragudj, drágám. -simította a kezét az enyémre, a családanya mire egy kedves pillantást küldtem felé, hogy semmi baj sincsen. -Alex reggelente morcos szokott lenni. -nevetett fel mire a fia csak morgott egyet. Alexet nem tudom egy külön kategóriába sorolni. Nem mondhatnám a suli nagy menőjének de annak se, hogy semmi barátja sincs. Összehozott a sors vele, hogy ő legyen a padtársam egyes órákon amiért mindig a falnak mennék.

-Margaret? -szólalt meg mellettem Mad mire én figyelmen kívül hagytam a mondatát és ettem tovább a palacsintámat amit még a nővérem csinált. -Ma este lesz egy buli az egyik barátnőmnél, megkaphatná ma estére Amelia a lányokat? -pillázta kedvesen Madison Margaretet mire nekem a kezemből kiesett a villa. Én is hívatott vagyok arra a bulira! Szikrákat szóró tekintettel néztem a mellettem lévő testvéremre akinek a száján egy gúnyos vigyor terült szét.

-Alex nem kaphatná meg? -kérdeztem mielőtt, Margaret bármit is mondhatott volna mire a szinte már fekete hajú fiú felkapta a fejét. Mindannyian kerültük a melót, hiszen tudjuk, hogy a lányok hiperaktívak és őrültek a maguk módján. -Az én barátnőm is szervezi, ezt nem hagyhatom ki. -néztem kérlelően a nőre, aki a szemét a fia, köztem és Madison között kapkodta. Pamela és Martha is felkapta a fejét amiért már 10 szem szegeződött az asztalfőnél ülő nőre. 

-Nyomorultak nem jöhetnek. -vágta hozzám Alex újra a nyomorult jelzőt, hiszen tudta, hogy ez engem az őrületbe visz. Mindig ezt mondta rám. Szikrákat szóra nézett rá az anyja mire csak egy kérdő vállrántást küldött felé, amolyan "nézz már rá" címmel. -Eltudom képzelni, hogyan bulizol egy... ,hogy is hívják? Shawn Mercur? Mendes? számra. -röhögött fel mire a számban keserű ízt éreztem, ahogyan fikázni kezdett engem és a kedvenc énekesemet. -Nincs meg az a pillanat. -rázta meg a fejét és ette tovább az ételét mire szem forgatva néztem Margaretre.