Tiltott Gyümölcs

2

-Gyerünk csajok! -hallottam meg a lelátóról a barátnőm Sarah hangját. Imádott táncolni, szinte már az élete függött ettől. Az iskolai pompon csapatot is ő vezette, azonban egy sérülés miatt muszáj volt abbahagynia. Habár Sarah a népszerű diákok körébe tartozik még sincsen elszállva magával (mint a nővérem), és az összes fiút lekoptatja magáról. Sarah-val a gimi első évében ismerkedtünk meg, mikor meghívott a csapatba, én pedig mentem vele. Habár nagyon kínosnak éreztem, mégis sokszor kellet Sarah-val megnézni a fiúk edzését. Oda meg vissza van a sportemberekért. 

-Szép volt Sophie! -ugrott a nyakamba a mi kis körünk harmadik tagja, Emma. Ő habár nem sportol velünk, mindig eljön az edzésre vagy a meccsekre. Jobban szereti az állatokat, innen pedig érthető is, hogy miért is lett díjugrató. -Istenem olyan jól áll ez a szerkó. -ugrált mellettem mikor a folyosón tartottunk az öltözők felé. Habár imádtam az edzőnket, magát a sportot egy dolgot utáltam teljesen. A kosarasoknak utánunk volt edzésük, így mindig találkoztunk velük. És hát az ilyen fiúk sosem mennek el melletted lökdösődés nélkül. -A kék nagyon jól illik a szemedhez. Na meg ez a haj! Olyan csinos vagy! -simított végig a lófarokba kötött hosszú szőkés hajamon.

-Vigyáz már! -hallottam meg magam mögül Sarah hangját, aki nem esett el mégis kicsit megtántorodott a magassarkújában. -Nézz már az orrod elé te seggfej! -porolta le a szoknyáját ami kissé koszos lett mikor nekidőlt a szekrényeknek. -Idióta. -morogta az orra alatt mikor faképnél hagyta a srácot és bevonult az öltözőbe. -Annyira utálom őket. -fújtatott akár csak egy ló miközben kiszedte a barna hajkoronáját a kócos kontyából. 

-És nekem egy ilyennel kell együtt élnem. -forgattam meg a szemeimet mire Emma halkan felkuncogott. Nem tudom hogyan de bele van zúgva Alexbe ami számomra felfoghatatlan. Azt mondta, hogy Ő simán cserélne velem életet akár csak egy napra, hogy láthassa miket is csinál. Én pedig milyen szívesen benne is lennék!

-Jössz már, Amelia? -ordított be valaki az öltözőbe mire az összes lány felkapta a fejét. Nem voltunk sokan, alig tizenketten. Gyorsan magamra húztam a cipőmet és a sporttáskámat megfogva indultam el az ajtó felé miközben köszöntem a barátnőimnek. Mikor behajtottam az öltöző ajtaját, hogy senki se lásson be, elindultam volna a kijárat felé megpillantottam valakit. -Na végre! Már azt hittem sosem jössz ki. -forgatta meg fekete szemeit Alex mire én csak felvont szemöldökkel néztem rá. 

-Mit csinálsz itt? -vettem elő a legflegmább stílusomat, miközben a körmeimet piszkáltam. Időt sem akartam Alexre szakítani mert úgy is tudtam mit akar. Megint valami gúnyosat mondani. Utáltam, hogy mindig az én edzésem után van az övé, ezért folyton összefutok vele. -Nem edzésed van? -vontam össze a szemöldököm mire megrázta a fejét egy mosolyra húzta az ajkait ezzel megvillantva a már bántóan tökéletes fogait. 

-Elmarad. Az edző dugóba keveredett. -bökött mögém mire hátranéztem, a kosarasok lassan szállingóztak ki a hátsó kijáraton örömükben. Sokan nem kedvelték a sportjukat. -Hazaviszlek. -lökte el magát a faltól, és gyors léptekkel indult el a kijárat felé. -Jössz már? -fordult hátra mikor én még csak a nyomába sem voltam. Az én lábaim olyanok voltak mint egy spánielé. 

-Nem kell haza vinned. Buszozok. -jelentettem ki mikor beértem és megsem várva őt léptem ki a már hűvösebb levegőre. Futni se futottam ugyanis tudtam, hogy Alex úgy is utol fog érni. Fenébe is a zsiráf lábaival! 

-Gyerünk már. Nem lesz sok, Amelia. -rántott vissza a karomnál de azonnal el is engedett,a vállamról levette a rózsaszín sporttáskám, elindult a kék kocsija felé. -Mi a szar van ebben? Kurva nehéz. -már megsem lepődtem Alex trágár szavain. Egyszerűen már megszoktam őket és kezdtem átvenni tőle. -Nathan is jön velünk. -amint kimondta a fiú nevét megálltam a mozgásban de gyorsan utána siettem. -Nálunk alszik mert az anyja valami pasit vitt haza. -nyílt meg nekem amin meg is lepődtem. A csomagtartóba bedobta cuccaim, és halottam, hogy valami nagyot koppant. A hátsó ülésre szorultam Nathan miatt amit egyáltalán nem bántam, mert legalább egy kocsiban ültem vele. 

-Szia Sophie. -köszönt kedvesen én pedig a már kiengedett hajamat eltűrve a fülem mögül köszöntem neki valószínűleg vörösen. -Jó volt az edzés? -kérdezte barátságosan de a tekintetét le sem szakította a mobiljáról ami habár rosszul esett mégsem érdekelt annyira. -Hallottam, hogy te vagy középen. Majd elmegyek egy edzésre. -Nathan szavai hallatán a testem azonnal lángra lobbant, és az ajkaimba harapva tartottam vissza, hogy ne vigyorogjak el. Alex felvont szemöldökkel nézett engem a visszapillantóba mire azonnal pánikba estem. Alex nem tudhat semmiről sem. 

-Nem akarok gyertyatartó lenni. -morogta Alex a vezető ülésen mire most én kaptam fel a szemöldökömet. Gyűlöltem amiatt, hogy ilyen jól olvasott gesztusokból. -Amelia akkor az jó, ha Nathan ma Mad szobájában alszik? -Nathan nem láthatta, de én igen, hogy Alex száján egy gonosz mosoly terült szét. Valószínűleg rájött valamire én nekem az agyam pörgött valami okos visszavágáson. 

-Miért ne lenne jó? Őszintén kit érdekel hol alszik? -nevettem el magam és a zsebemből kivéve a telefonomat léptem be a zene alkalmazásba és a fülesemet bedugva indítottam el Shawn Mendes - Roses című számát. A fejemet hátra döntöttem az ülésen, és vártam, hogy hazaérjünk. Azonban eltelt 5 perc, 10, 15 és még mindig nem értünk haza. Lassan kinyitottam a szemeimet. És rájöttem, hogy egy teljesen más helyen vagyunk. -Hova megyünk? -pánikoltam be egyből, mire Alex felnevetett. 

-Nyugalom tökmag, Nathan-t kirakjuk az egyik plázában, mi meg majd beugrunk anyához a kávézóba. -nézett rám lazán a visszapillantóba, mintha éppen arról beszélnénk, hogy milyen idő van kint. Nem mikor is akarta említeni, hogy mégsem visz haza? -Na gyere. -állt meg a pláza parkolójába. -Akkor este otthon. -pacsizott le a barátjával aki mosolyogva intett nekem, aztán végleg eltűnt a tömegben. -Na gyere. -szerencsénk volt, hogy Margaret kávézója közel volt ugyanis, nem tettem volna több mint 500 métert Alexel kettesben. -Ülj le az egyik boxba én beszélek vele, ha akarsz rendelj valamit. -dobta le a kabátját az egyik boxhoz és a pénztár felé sietett. 5 perc se telt el és vissza is tért, majd leült mellém. Hála Istennek a kínos csendet megzavarta a pincér amiért hálás voltam.

-Szép napot! Mit adhatok? -köszöntött minket kedvesen a velem egyidős fiú aki nagyon engem nézett. Alexnek is feltűnt a dolog és közbe szólt. Hatalmas bánatomra.

-Én egy feketét kérek. -mosolygott vissza a srácra aki követte a gesztusát majd rám meredt. Alex átrakta a kezét a pad háttámláján egészen a vállamig és a szőke tincseimmel kezdett el játszani miközben rámnézett. -És te mit kérsz Édesem? -Alex szavait hallva felment bennem az a bizonyos pumpa de a hideg véremet megőrizve válaszoltam kedvesen a srácnak.

-Egy forrócsokit szeretnék. -mosolyodtam el miközben Ő felírta a a rendelést és egy köszönömöt elmotyogva távozott tőlünk. -Az őrületbe kergetsz. -morogtam mikor végre levette rólam a hatalmas kezét. -Komolyan mondom, hogy kifog hullani a hajam. 

-A Szívem jobban tetszett volna? Nekem az is megfelel. -vigyorodott el mire megforgattam a szemeimet. -Örülj, hogy lekoptattam rólad. Különben a szalvétádon már ott lenne a telefonszáma. -nevetett fel majd elővette a mobilját és valamilyen lánnyal kezdett el csevegni.  Utáltam, ha valaki akkor telefonál, ha társaságban van. 

-Nos, nem tudom, hogy ezt meg kéne-e köszönnöm. -vettem elő én is a mobilomat és a bekapcsoló gombot megnyomva, néztem meg a hátteremet. Néztem meg a hátteremet a családomról. Ami régi kép volt, mégis a szívemig szólt. Imádtam őket. Még akkor is, ha nem úgy bántak velem ahogyan elképzeltem azt. Utáltam, azt ahogyan anya beszélt velem mikor részeg volt, na és akkor apa még csak azután jött apa a kártyafüggőségeivel. Így, Mr. Dallas, azaz Alex apukája befogadott minket Madisonnal. Hálásak voltunk, és rettentően szerencsések amiért ilyen jó családot kaptunk. -Kéne mellém már egy srác. -ráztam meg a fejemet elbambulva és a mondatomat pont akkor mondtam ki mikor, Alex kikapcsolta a telefonját majd felém fordulva adott zárta le a beszélgetést.

-Lehet, hogy a jövőbeli barátod, éppenséggel egy olyan személy akit már jó ideje ismersz. 

-Egy_Lány