Mindig van egy esély.

A boldogság csak rám vár.

Nem tudom mit irjak,
Szívem nem vak.
Hogy kerül ez ide,
Vidd el te kis hülye.

Nos te hát igen ez egy vers,
Vigyázz engem el ne felejts.
Ez még csak két versszak,
De remélem sok lesz csak.

S most meg jött a kedvem,
Meg iszom a serem.
Utánna járni tanitom a szivem,
De nincs hozzá lelkem.

Sok színű kis buta,
Miért nincsen kulcsa.
Van de nem adok,
A keresd a lakatot.

Ha megvan a lakat,
Elmondom a szavakat.
Szívem helyén keressed,
A nevedet rá veressed.

Eléggé későre jár,
Nem énekel már a madár.
Ez a vers kicsit össze vissza
A szívem szétszórta

Ez a hetedik versszak
Annyi voltam  kajak
Ugy is viselkedem
De nincs mit tennem

Ez a szín nem szép
Mivel ez nem kép
Sokat akarok írni
S bánatot nem sírni

Most ithon vagyok
De mégis amikor
Fejem le hajtom
S éppen feladom

Akkor van mindig valaki
Aki segít túlélni
Hogy kit szeretek
Már nem szeret

Öcsém ez nagyon hosszú
S nem nagy bosszú
Igaz történet mely oly nehéz
De édes mint a méz

Úgy nevetsz mint álmomban
Kerestem kutattam
Nem tettem semmit
A multba kering

Tevoltál nekem a minden
Nélküled nem megyek el innen
Érzem nagyon fáj
Utánnad ordítok kérlek várj.

Az ördög engem hivogat
S az angyal simogat
De mit tegyek
Ha már senkit se szeretek

Csak téged valentina
Téged szeret az ember fia
Ki én vagyok
S szerelmet vallok

Ne alapozzunk adok
Ha tőledd is kapok
Szeretetet kapsz tőlem
S én mit kapok te tőled

Nem akarom elengedni a kezed
Mert a szeretet te csak leled
Olyan szép is vagy
Hogy a szemem rád fagy

Csak téged nézlek s gondolok rád
Ellenem a az a vád
Hogy mindig szerelmes vagyok
De szeretetet el nem hagyok

Na ez lesz az utolsó verszak
Mert nem bírom a szavakat
Sorokar formázok
S szerelmet vallok.