Mikor ki nyitottam szemeim,
S meglátám orcád mondtam.
Eme csodás arcra ébredni,
S így hozzád nem szoltam.
Mert elégnek érzem kék szemeim,
Jég hideg tekintetét.
S miképpen rám veted szemeid,
Ó anyám jut eszembe hogy mit vétet.
Az ház ki hült mint a régi kemence,
Kelek fel a kandalóhozz ugrom.
S látom van még neki szene,
Mondom megyek és meg gyujtom.
KAMU SEDANG MEMBACA
Mindig van egy esély.
RomansaSzia eme könyv csodákat rejt, mely dosem felejt. Még kezdővagyok ne kövezzetek meg érte.
