Starity

Sometimes it would be better not to be famous, right?

Amy szemszöge:
Miután kirohantam Sáritól a kocsiba ültem és mentem...csak mentem előre
Majd a telefonom csörgött
Cameron volt az
"Hali" szóltam a telefonba zokogva
"Hello, jézusom miaz?" kérdezte és tisztán hallottam a hangján hogy aggódik
"Találkozzunk a szokásos helyen" azzal megszakítottam a hívást
Most lehet felmerül benned hogy miért nem Sárival beszélek hisz ő úgy is ott volt, sokáig nem értem ha valami problémám van miért Cameronhoz fordulok
Aztán rájöttem... valami volt benne ami energiát adott valami megmagyarázhatatlan dolog
Megérkeztem a tálalkozó helyre ami egy kávézó volt a pláza közepén
Gyors felkaptam a napszemüvegem hogy addig se lássa senki hogy sírtam
"Jaj te" mondta Cam majd megölelt
Már kikértük a kávénkat én is már levettem a napszemüvegem
"Nem lehet hogy túlgondolod" elmélkedett nagybőszen az a személy aki szinte a testvérem
"Lehet, nemtudom, túl sok minden történ, sok a stressz és egyszerűen úgy érzem megfulladok" vallottam be őszintén
"Hm"
"Hm mi?"
"Néha jobb lenne nem híresnek lenni igaz?" kérdezte mint mindig mosolyogva
"Igen"
Nem tagadom néha jobb lenne
Ha tehetném más ember lennék, nem azért mert nem vagyok megelégedve sőt nagyon is örülök az életemnek de néha kell a magány
És az hogy én most itt a pláza közepén ölelgettem Cameront akivel nem egyszer összeboronáltak és sírok neki nem a legjobb ötleteim közé tartozik de valjuk be mikor beültem a kocsiba erre gondolni se gondoltam