+ Egy Potter

1. Rész

Fáradtan keltem, ugyanis este fel kellet törölnöm a Dudley által kiborított ragacsot. Nem is arra keltem amire akartam, hanem Petunia nénire.

- April! Kelj fel!- mondta ugyanolyan gyűlölettel mint szokta. - Tudod milyen nap van ma? - kérdezte mostmár iztatottan. - Dudley szülinapja... - mondtam unottan. - Tessék? - mondta gúnnyal a hangjában - Hurrá! Ma van Dudley szülinapja! - mondtam megjátszva. - Én is így gondoltam! - azzal el ment. Felöltöztem a szokásos ruhámba,(szakadt Dudley méretű póló, rövid szintén szakadt, hipó foltos, koszos, farmer Dudley méretű, övvel hordom)
Amit Petunia néni heti egyszer kimos. Amint lementem meg ütögettem úgyan olyan rossz sorsú, sőt, még rosszab sorsú testvérem ajtaját és szóltam neki, hogy mit mondjon Petunia néninek Dudley szülinapjáról. Kimentem a konyhába, ahol a Boldog
'Dudli-Mudli' ugrándozott, aztán az ajándékok láttán meg állt.

- Hány ajándékom van? - kérdezte felháborodtan. - 36 kisfiam! - mondta elégedetten Vernon bácsi. - 36!? Mért kapok csak 36 ajándékot, amikor tavaly 37 volt?! -kérdezte ordítva. - Igazad van kisfiam! Veszünk neked még 2 ajándékot! - Amikor Harryvel bementübk a nappaliba azonnal elkezdett zabálni mint egy vadállat. - Olyan mint az apja! - Mondta büszkén Vernon bácsi - Igen, olyan kövér... - mondtam halkan, remélve hogy csak Harry halja, de ilyen az én szerencsém, Petunia néni is meghalotta. - TESSÉK?! - Kérdezte úgy mint aki megveszett, csak azon csodálkoztam, hogy volt képes tessék- et mondani, mert én csak mivan-t tudtam volna mondani. - Semmi, bocsánat Petunia néni! - ekkor végre eltűnt az a tekintet amivel ölni tudott volna. - Mikor megyünk az állatkertbe? - kérdezte türelmetlenül Dudley. - Mindjárt kisfiam, csak áthívom Mrs. Figget hogy vigyázzon erre a két semmirekellőre! - azzal felénk nézett, mire Dudley elkezdett kuncogni. - Mrs. Figg kórházban van, eltört a gerince! - mondta mérgesen Vernon bácsi.- Dudley, kicsikém, nagyon nagy baj ha ez a kettő balfácán velünk jön? - kérdezte fiát, sajnálkozva, Vernon bácsi. - Jól van apa, lesz még szülinapom. - mondta Dudley úgy, hogy a szülei szemében még angyalibbnak, de a mi szemünkben még undorítóbbnak tűnjön.

Az állatkertben Harryvel egy vipera keltette fel az érdeklődésünket. Amint oda mentünk, Dudley arébb lökte Harryt aki meglökött engem és mind a ketten elestünk. Dudley csak kiröhögött és elkezdte vadállat módjára ütni az üveget, de a kígyó meg se mozdult. - Ez megdöglött! - mondta Dudley. - Nem halt meg, csak alszik! - mondtuk egyszerre Harryvel. Utána Dudley elment, de még mindig úgy nézett ránk mint ha sziámi ikrek lennénk. Amikor odamentünk a kígyókoz egyből felkelt. Harryvel összenéztünk, és elkezdtünk beszélni hozzá. Kiderült hogy fogságban születtet, és Harryvel össze néztünk és éreztük, hogy velünk is ez a helyzet. - Ap, legalább nem vagyunk egyedül. Nem tudom hogy túl élném-e nénküled.- Ekkor Dudley ismét felökött minket, hogy a mostmár mozgó kígyót nézhesse. Ekkor nagyot csökkent Dudley értelmisége az agyamban, bár eddig sem volt magas. És ekkor az üveg egyszer csak eltűnt, és Dudley beesett a kígyóhoz, az pedig kicsúszott az akváriumból, és megszólalt. Igaz, csak annyit mondott, hogy 'kössz', de megszólalt. Harryvel össze néztünk. És amikor Dudley ki akart jönni az akváriumból, azon megint ott volt az üveg. Harryvel felnevettünk és a mosoly akkor fogyott le az arcunkról, amikor odaért Vernon bácsi és Petunia néni. Akkor ránéztem Harryre azzal az 'ezért még kikapunk' tekintettel.

Amint haza értünk, Vernon bácsi meg adta azt ami "jár nekünk" és bezárt minket egy szobába azzal hogy szobafogság 2 hónapig, ami szerintem túlzás. De azért takarítani, kávét főzni, főzni, behozni a levelet lemehettünk.

Épp Júliis harmincegyedike volt, ami Harrynek, és nekem a szülinapunk. Lementünk a konyhába, és Harry kapott egy olyan utasítást hogy vsináljon kávét, én meg egy olyat, hogy hozzam be a leveleket. Én és Harry még sosem kaptunk levelet. Amint bementem az étkezőbe, és odaadtam Vernon bácsinak a leveleit, megláttam két egyforma levelet, az egyik Mr. Pottert írt, a másik Ms. Pottert. -Harry, gyere! - szóltam oda testvéremnek, ám Vernon bácsi nem hagyta annyiban. - Miért menjen oda Harry? - na itt én felrobbantam. - Mert levelet kapott! - mondtam, vagy inkább kiabáltam Vernon bácsi képébe olyan hangerővel, hogy még a teli zselézett harcsabajsza is megrezgett. Akkor jutott eszembe hogy ezt nem kellett volna. Vernon bácsi kezet emelt rám, de nem tudta meg mozdítani. Meg állt a levegőben, mintha láthatatlan beton vette volna körbe a kezét. Eközben Dudley kivette a kezemből Harry és az én levelünket és odaadta Petunia néninek, aki elkezdett kiabálni a már kiszabadult Vernonnal.

Körülbelül négy nap telt el azóta, mióta Harryval megkaptuk azokat a bizonyos leveleket, amikről még mindig nem tudjuk mit rejtenek. Azóta mindenhonnan jönnek a levelek, de tényleg mindenhonnan. Még a tojásban is csak levél van. Vernon bácsi arra jutott hogy elutazunk. Kibérelt egy kicsi szigeten egy kis házikót.

Tombolt a vihar. Harryvel a földön eludtunk egy-egy lepedővel, de inkább együtt aludtunk el, mert nagyon hideg volt, és vékony volt a takarónk. Az éjszaka közepén óriásit villámlott az ég, és mindenki felkelt. De nem csak a dörgés, villámlás miatt, hanem mert leesett az ajtó, és egy legalább 3 méter magas ember állt a ház előtt. Amint bejött, kirajzolódott az arca, amit hosszú fekete szakállától, alig-alig lehetett látni.

- Bocs, hogy így rátok török.

- Ne haragudj, de te ki vagy? - kérdeztük egyszerre Harryvel-

- Rubeus Hagrid személyesen, de Harry, April velem kell jönnötök!

- Bocsánat, de ez valami félreértés lehet! Mi nem.... Mi nem mehetünk veled!

- Miért nem? Nektek nem itt van a helyetek! Ti híresek vagytok!

- Nem, ez valami félreértés lehet... Mi csak simán April, és simán Harry vagyunk!

- Nos, akkor kedves simán April, és simán Harry, tudtok furcsa dolgokat csinálni, amikor féltek, vagy mérgesek vagytok? April, te boszorkány, Harry, te meg varázsló vagy!

- Na azt már nem! - szólt közbe Vernon bácsi - Idáig sikerült eltitkolnunk előlük hogy mik ők, erre most el akarja vinni egy óriás!

- Fél óriás!

- Ti tudtátok hogy mik vagyunk, még sem mondtátok el nekünk?

- Naná, hogy tudtuk! - Szólt közbe Petunia néni. - Tudtuk hogy a "Kedves" Lilynek, miutátán elvette az a Potter, az ikrei varázslók lesznek! - fújtatott mérgesen a nő - A szüleink úgy örültek mikor meg kapta azt a fránya levelet, hogy van egy boszorkány a családban! Csak én láttam annak, ami! Felejthetetlen bolondnak! -

- Hagrid, ti küldtétek azt a levelet?

- Igen!

- És mi volt benne?

- Nem tudjátok? - kérdezte meglepetten Hagrid.

- Nem! - felelték egyszerre az ikrek.

- Nos, felvételt nyertetek a Roxfort Varázsló- és Boszorkány képző Szakiskolába!

- Roxfort?

- Igen, mit goldoltok, hol tanultak meg mindent a szüleitek, mielőtt....

- Mielőtt?

- Mielőtt meggyilkolták őket...

- Meggyilkolták? Nem autóbalesetben haltak meg?

- Autóbaleset?! Ez most komoly!? Szánalmas... - kezdte, és közben Dursley-ék felé nézett.

Közben Hagrid megfordult, és elindult, fejét az ikrek felé fordította.- Nem jöttök? Felőlem maradhattok is! - April és Harry habozás nélkül elindult Hagrid után.