+ Egy Potter

5. Rész

Kész! Friss, és ropogós! Jó étvágyat!
____________________________________________________________________________

Aztán annyit gondolkodtam Freden, hogy bealudtam. Reggel Hermione ébresztett. - April, gyere! Reggeli! - mondta, és én a "Reggeli"szó hallatán kipattantam az ágyból. Nagyon éhes voltam. Felvettem a taláromat, aztán levettem, mert rájöttem, hogy szombat van. Lementem reggelizni. Fredre rá sem néztem, biztos el van foglalva Angelinával, amit én nem akarok látni. Kivettem négy darab piritóst, ami tőlem nagy teljesítmény, ugyanis nagyon rossz evő vagyok. Amint meg reggeliztem, felmentem a klub helyiségbe. Útközben lassan mentem. Aztán elment melettem egy vidám kis párocska. Nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, de aztán rájuk néztem. Bár ne tettem volna! Angelina és Fred volt az. Könnyek szöktek a szemembe és elkezdtem futni. Összekuporodtam az egyik fotelben, és mivel tudtam, hogy egyedül vagyok, - ugyanis a többi Griffendéles lent eszik - elkezdtem sírni. Aztán valaki odajött. Megláttam nekem háttal egy vörös hajú gondolom én, Weasley-t. Azt hittem Fred vagy George az, mert elég magas volt. Megfordult, de nem Fred, és nem is George volt az, hanem Ron. - Mi a baj? - kérdezte, és aggodalmat fedeztem fel a hangjában. Pont akkor jött be Fred és Angelina. Feléjük néztem, és még egy könny szökött ki a szememből. Ron ezt észrevette, és odaült mellém. Ráburultam a vállára, és csak sírtam. Ron nem mozdult, hagyta, hogy eláztassam a talárját. Ekkor bejött Harry és Hermione. Hermione szemei villámokat szórtak, nem másképp, mint Harrynek. Hermione felrohant a szobájába. Harry még utoljára ránk nézett, majd ő is követte Hermione példáját.

Hermione azóta sem áll szóba velem.Épp Harryvel és Ronnal mentünk Hagridhoz. - Te, ez a lány szörnyű! Bűbájtanon is elviselhetetlen volt. - mondta panaszosan Ron. - Kire gondolsz? - kérdeztem meg. - Hát. Hermionera! - mondta Ron. - Mit gondolsz, miért nincsenek barátjai? - kérdezte. Abban a pillanatban egy kócos hajzuhatag suhant el melletünk. Hermione arcából patakokban folytak a könnyek, és csak rohant. -O-Ó. Ez ő. - mondta bűntudattal a hangjában Ron. Hagridnál nem sok időt töltöttünk. De viszont itt vn már a nyakunkon a Halloween. Felöltöztem, és mentem is le a nagyterembe. Útközben megkérdeztem Parvati Patilt, hogy nem tudja-e, hol van Hermione, mert már rég láttam. - Állítólag a lányvécében sír, és nem akar kijönni onnan. Leültem az asztalomhaz, és elvettem a középső tányérról kettő pírítóst(ezt sose fogom megunni XD), és elkezdtem falatozni. Már nagyban ettük a kaját, amikor Mógus Professzor rontott be a terembe. - T-t-troll! E-e-egy t-troll van a p-pincében! Csak g-g-gondoltam szólok... - és azzal elájult. Mindenki elkezdett sugdolózni, majd a sugdolózás hangos zajjá alakult. - Mindenki maradjon csendben! - hallatszott az igazgató hangja. A prefektusok bevezettek minket a hálókörletekbe. Mikor félúton jártunk a Griffendél-torony felé, akkor vettem észre, milyen nagy a baj. - Hermione! - mondtam kétségbeesetten a fiúknak. - Mi van vele? - kérdezte Ron. - Ő nem tud a trollról! -mondtam és elkezdtem szaladni a másik irányba. Amint leértem nyomomban a lihegő fiúkkal, megéreztem egy írtó büdös szagot. Ez ledig egy troll szaga. Egy nagy kicsit sem szép teremtmény közeledett felénk.
____________________________________________________________________________

Nagyon köszönöm nektek a 166 megtekintést! Nekem ez nagyon nagy szó, nem rég még külön köszönő rész volt a 24 megtekintés miatt. Nagyon köszönöm!

Csíny letudva.