Oneshots/Novellácskák

#3 Tony Stark/Dühből-érzelmek

És, most áshatom el magamat ugyanis, ezt a novellát már nagyon rég kérték tőlem, csak annyira belejöttem az új sztorim írásába, rengeteg ihletem volt/meg van most is, és teljesen kiment a fejemből! Bocsi, SzSara7 a késésért, remélem ennek ellenére is elnyeri a tetszésed!

-Hol van már a kávém?!-csattant föl Tony Stark hangja. Ma nem volt türelmes kedvében.
-Tony, légy egy kicsit elnézőbb az újjoncal! Ez az első napja, nem kell azonnal mindenért leharapni szegény lány fejét.-nyugtatta Pepper. Stark nagyon nem volt megelégedve újdonsült asszisztensével.
-Mindjárt hozom, Mr. Stark.-ez vicces, pedig Tony csak öt évvel idősebb a lánynál, mégis úgy kezeli a 27 éves nőt, mint egy gyereket.
-Csodálom, hogy még ma ideért.-nézett bosszúsan a lányra, aki amúgy sem volt az önbizalmáról híres. Félénk, csöndes teremtés volt. Világosbarna haj, szürke szemek és néhol szeplők. Na, meg persze egy nagy fekete szemüveg.
-Elnézést, többször ilyen nem fordul elő.-mentegetőzött a lány.
-Ne is!-emelte föl a milliárdos fenyegetően mutatóujját.
-Tony! Elég legyen ebből! Hát, hogy viselkedsz?!-szólt rá erényesen Pepper. És abban a pillanatban nagy puffanást hallottak meg. A gyakornok a földön, mappák, tollak a földön szétszórva.
-Hupsz...elfelejtettem szólni, hogy a takarító robotba könnyen el lehet esni.-hallatszott ki Stark hangjából a merő gúny.
-Elnézést...-suttogta az ifjú hajadon, miután leporolta magát és az utolsó mappát kirántotta a segítséget nyújtó Miss Potts kezéből. Iszonyatosan megalázva érezte magát, keserűség és szomorúság kavargott benne.
-Tony, tünés a lányhoz! Most azonnal kérj tőle bocsánatot! Nem tudom mi van veled, de nem lehetsz vele ennyire tiszteletlen!-hangzott a szobából, egyre halkabban, ahogy az iroda közeléből távozott. Leült egy kanapéra egy félreeső sarokban és elkezdett keservesen sírni. Perceken keresztül...
-Hogy ronthatok el mindent?-szipogott még egyet-kettőt és végignézett magán.
-Ugyan, dehogy rontasz el mindent! Ez bárkivel megeshetett volna. Én még máig is képes vagyok elbotlani abban a robotban, pedig lassan három éve dolgozok itt.-szólalt meg a lány mögűl egy ismerős hang. A hajadon hátrafordult és Miss Potts-al találta szembe magát.
-Jól van?-nyújtott neki egy zsepkendőt.
-Igen. K-köszönöm.
-Igazán nincs mit. Ne aggódjon, Tony egyépként nem ilyen. Egész rendes főnök, de néha vannak ilyen hisztis napjai. Hozzá fog szokni.
-Gondolja, hogy nem tart egy nagy rakás szerencsétlen-kétbalkezes asszisztensnek?
-Ebben biztos vagyok. Csak legyen vele kicsit erényesebb, magabiztosabb és akkor Tony dühe is csillapodik. Nyugodtan szóljon rá!
-Rendben. Köszönöm a tippet és a türelmet is.
-Nincs mit..
-Szerencsétlen! Jöjjön a műhelybe!-vágott a beszélgetés közepébe Stark.
-Azt hiszem, mennem kell...-sóhajtott a lány.
-Meg ne merjen mozdulni! Ha Tony ilyen tiszteletlen és nem fejezi ki magát egyértelműen, hogy kit hív, akkor csak maradjon egy helyben. Majd szépen a nevén fogja szólítani. Makacsolja meg magát és ne engedje meg, hogy ,,Szerencsétlennek" hívja önt.-parancsolta Pepper.
-Igenis, értettem!-tisztelgett viccesen a lány.
-Na, látja! Kezd felszabadulni!-mosolygott kollégájára a nő.
-Szerencsételen! JÖJJÖN A MŰHELYBE!-üvöltött a hangszóróba Stark.
-Úgy tűnik nagyon dühös...-állapította meg a fiatal nő.
-Tony, mikor nem az...-forgatta meg a szemeit az igazgatóhelyettes.
-Miss Nox jöjjön a műhelybe!
-Csak rájött a nevére, Sarah.
-Úgy tűnik.-kuncogott a lány és a lift felé vette az irányt.

Pár hónap múlva...

S

arah egyre otthonosabban kezdi érezni magát a Stark toronyban és már Tony sem piszkálja. Sőt, egyre jobban meg van elégedve a fiatal nő munkájával.

-Miss Nox, kérem figyeljen a robotra, nehogy felrobbanjon, én addig elfogadok egy felmondást.
-Öhm...rendben.-kerekedett el a hajadon szeme.
-Nyugodjon meg, ha esetleg felrobban nem fog megsérülni, de azért ne nyomja az arcát a kütyü közelébe. Kár lenne azért a szép pofiért.-A lány kérdőn felhúzta a szemöldökét.