Emina //Bexi ff.//

T H R E E

„- Mi? - ráncoltam a szemöldököm, majd leesett - Te féltékeny vagy! - került most az én arcomra az a bizonyos mosoly. A fiú zavartan elkapta a tekintetét, arcába vér szökött - Jézusom, te komolyan féltékeny vagy - állapítottam meg kicsit túl vidáman. Ha féltékeny a barátomra (aki nincs :D), akkor érdeklem. Én. Őt.

Ilyen lenne a happy end? ”

Mosolyogva néztem, ahogy Bence megpróbálja kikerülni a dolgot. Vagyis, félig. Az egyik fele zavarban van és tagadni akar. A másik meg tovább kérdezget a 'pasimról'. Nem tudom, egyszerűen aranyos.

- ... Vagyis, nekem mindegy. De azért érdekel, hogy mióta? Meg... Izé, nem mintha számítana, de szereted? És ő? És--

Félbeszakítottam. Továbbra is mosolyogva értem az arcához. Finoman magam felé fordítottam, de nem engedtem el. Kerestem a tekintetét, melyet kissé bizonytalanul az enyémbe font.

- Nincs barátom. Márk az unokatestvérem. Tudod, már meséltem róla, olyan mintha a testvérem lenne - mondtam halkan - Szabad vagyok! - tártam szét a másik (nem akaródzik megszüntetnem a közvetlen testi kontaktust) karom, mire  elmosolyodott és kezét az arcán lévő kezemre simította és lassan összefonta ujjainkat, majd leengedte a térdére

- Szabad vagy, mi? - kérdezett vissza - Akkor mi lenne, ha elmennénk valahová? - kérdezte levakarhatatlan mosollyal az arcán.

- Benne vagyok - vigyorogtam mint egy idióta

- Holnap délután ráérsz?

- Háromtól tied vagyok

- Remek. - aztán elbizobytalanodott - Muszáj megkérdeznem...

- Mi az? - kérdeztem rögtön a legrosszabbra gondolva. Mi van, ha arra kíváncsi, probléma-e, ha ő az ilyen nyitott kapcsolatokat támogatja? Jézusom, mi van, ha van egy másik barátnője? Vagy ha van egy egész háreme. Úristen, és...

- Lex, itt vagy? - biccentette oldalra a fejét

- Hogy... Mi az? Bocsi, kicsit elkalandoztam... - ráztam meg a fejem

- Az feltűnt. Rá van írva az arcodra, hogy összeesküvés elméleteket gyártasz. Akarjam tudni, mi jár a fejedben? - mosolyodott el, mire mosolyogva megráztam a fejem - Akkor vissza a valósághoz. Hogy viszonyulsz a vízhez? - kérdezte

- Öhm... Nem vagyok egy Hosszú Katinka, de kevés esélyt látok a vízbe fulladáshoz - mondtam, mire felnevetett

- Akkor jó. Tudod, kérdezted, mit sportolok. Éppenséggel kajakozok. Ki is töröltelek volna a telefonomból, ha víziszonyod van - mondta, de láttam a szemében, hogy csak viccel

- Hát, az szívás. Mert igaz, hogy tudok úszni, de a víztől hatalmas, vörös foltok lesznek a bőrömön. Undorító látvány. Ha pedig klóros a víz, akkor még bomlani is kezd - mondtam komolya képpel, hevesen bólogatva

- Ssssz... Akkor azt hiszem, mégsem jó a péntek. Majd legközelebb - húzta ki a kezét a kezemből és arrébb csúszott, mire felnevetettem

- Na, gyere csak vissza, szépfiú! - nyúltam a kezéért és visszarántottam, egyenesen az ölembe. Icipicin múlt, hogy a lendülettől hátra esek. Olyan icipicin, hogy semmin. Ugyanis a következő pillanatban már rázkódó vállal feküdtem a patkán, a könnyeimet törölgetve. Bence meg ott ült rajtam és szintén röhögött. Hát, szép kis pár vagyunk. Vagyis, leszünk. Vagyis, remélem, hogy leszünk.

Szerintem még egy ideig ott röhögtünk volna, ha nem jön meg a vonatpótló busz pótló busza. Hah, van ilyen.
Bence lemászott rólam és még mindig mosolyogva felsegített