Amikor felkel a nap

4.

A beköltözéssel elég hamar készen lettünk. Én a Frida melletti ágyat foglaltam el, közvetlenül az ablak alatt. A faház egyébként tipikus nyári táboros ház volt: 4 szimpla ággyal, egy szekrénnyel, fürdőszobával és egy konyha résszel, ahol egy nagy asztal állt 4 székkel, mellette pedig egy hűtő foglalt helyet. A hűtőbe mindenki bepakolta a megmaradt szendvicseket, a szekrényben pedig kialakítottunk egy kajás polcot, ahová az összes egészségtelen és pár egészséges nasinkat bedobáltuk. A házat is sikerült gyorsan belaknunk: mindenfelé repkedtek a ruhák, hajvasalók, strand kellékek, plüss mosómedve rocker szerkóban....

-Hé, lányok ez micsoda??-emeltem fel a kezemben tartott plüsst.

-Ő Rocky. Az első koncertemet vettem- szedte ki a kezemből a medvét Gina.

-Betegesen imádja azt a plüsst. Mindenhová magával viszi...de tényleg mindenhová-mondta Frida.

-Na te meg se szólalj, bagolyka- vágott hozzá egy párnát Gina. Értetlenül nézek rájuk, mire rögtön kapcsolnak, hogy én ezt nem értem.

-Nézd meg a kezét, a baglyos karkötőt. Körülbelül 4 éve nem vette le-magyarázta el gyorsan Lina, hogy miért kapta Frida ezt a jelzőt. Jobban megnézve tényleg ott virított a kezén egy agyonhordott karkötő.

-Láttad volna tavaly, a másodikon napon. Sokkot kapott mert azt hitte, hogy beleejtette a Balatonba a karkötőt. Az egész tábor a karkötőt kereste. Aztán kiderült, hogy egész végig a pulcsija zsebében volt- tette hozzá Gina a szemét forgatva.

-Nem tehetek róla, elfelejtettem- magyarázta Frida de ekkor már mindannyian rajta röhögtünk.

-Ne már Csengi, te is elítélsz? - nézett rám tettetett sértődöttséggel.

-Nem, dehogy. Őszintén én is karkötő mániás vagyok. Ezt sosem veszem le-mutattam meg a lányoknak a bőrkarkötőt, amit még a húgomtól kaptam.

-Na látjátok, nem vagyok én kattant- mondta büszkén Frida a többieknek.

-Dehogynem, mindketten azok vagytok-mutatott ránk Lina, de már csak nevettünk. Ekkor egy kopogás zavart meg minket.

-Bejöhetünk?- hallatszott valószínűleg Csani hangja, de addigra Ágó már feltépte az ajtót és a fiúk már a házunkban is voltak.

-Hülyék, és ha öltöztünk volna?-dobta meg Lina Ágót egy párnával.

-Nyugi, engem nem zavart volna- vigyorgott rá Ágó, de ebben a pillanatban egy újabb párna találta el, ami most Ginától jött.

-Ezt végülis megérdemelted- mondta Csani, majd letelepedett Frida mellé az ágyra.

-Nincs valami kajátok? Éhen halok-vetette le magát mellém Zeze.

-5 perc és ebéd, addig már csak kibírod- mondta neki Frida.

-Az még 5 perc! Csenge te olyan kedves vagy- nézett rám hirtelen túlontúl kedvesen Zeze.

-Na kezdődik- mondta nagyot sóhajtva Gina.

-Ugye te megszánsz valami kajával?- tért rá a lényegre Zeze. Olyan könyörgő arccal nézett rám, hogy megesett rajta szívem és kivettem neki egy szendvicset a hűtőből.

-Tessék- nyomtam a kezébe, mire jó szorosan magához szorított. Tanácstalanul megveregettem a hátát, majd végignéztem, ahogy körülbelül 3 harapással eltűnteti a szendvicsemet.

-Azta, te aztán jó éhes voltál.

-Azt ne hidd, ő mindig így eszik- tette hozzá legyintve Csani. Ekkor egy már ismert sípszó hallatszott, ami csakis Lőrinctől származhatott.