Amikor felkel a nap

5.

A kosármeccset végül Matyiék nyerték, de becsületünkre szóljon, hogy mindössze egy kosárral maradtunk le mögöttük. A meccs végén fáradtan terültem el a fűben, Frida pedig rögtön csatlakozott hozzám.

-Nem semmi meccs volt. Nagyon jó voltál, az a hárompontos zseniális volt! A fiúk arca mindent megért- gratulált kifulladva. Arra a dobásra amúgy én is nagyon büszke voltam, de a fiúk reakciója tényleg durva volt, teljesen lefagytak.

-Köszi- mondtam mosolyogva, majd óvatosan a fiúk felé pillantottam, akik nem messze tőlünk telepedtek le és éppen vízzel locsolták magukat.

- Na én ezt nem bírom tovább, nagyon meleg van! -kiáltott fel Ágó, majd nemes egyszerűséggel ledobta a pólóját. Tettét nagy ováció követte, ami mondanom se kell,hogy a lányoktól származott.

-Ráértünk volna bámulni azt a habtestedet holnaptól!-kiáltott oda neki Lina, beszólását pedig hatalmas röhögés követte. Ágó csak elvigyorodott, majd befeszítette a hasát, hogy jól kirajzolódjanak a kockái.

-Habtest mi?- szólt vissza Linának, aki csak egy legyintéssel reagálta le tettét. Eközben a többiek úgy döntöttek, hogyha már ilyen melegünk van, akkor hűtsük le egy kicsit egymás, így a semmiből másodpercek alatt vízicsata vette kezdetét. Gináékkal nevetve menekültünk Beni elől, aki valahonnan szerzett egy másfél literes flakont és azzal vett célba minket. Végül Gina járt a legrosszabbul, ő a nyakába kapta a vizet, míg mi egészen jól megúsztuk. Fridának csak a haja lett egy kicsit vizes, Linának a nadrágja nekem pedig a felsőm ázott el. A bulinak ismét Lőrinc vetett véget, aki szokásos szigorú tekintetével bukkant fel.

-Háromnegyed 6 van, nem felejtettetek el valamit?- mordult rá főleg a fiúkra, de ez ránk ugyanúgy vonatkozott, ugyanis fél 6-ra már a konyhán kellett volna lennünk. A társaság gyorsan feloszlott, a fiúk nyakig vizesen mentek Lőrinccel, mi viszont még gyorsan visszaugrottunk a házunkhoz lecserélni vizes ruháinkat. Kihalászva egy pólót gyorsan át is öltöztem és azon tanakodtam, hogy vigyek-e magammal egy pulcsit is, mert a tábortűz lehet hogy elhúzódik, de végül otthagytam a pulcsim az ágyon és a többiek után rohantam, mert már így is nagy késésben voltunk. A konyhába mégis szinte az elsők között érkeztünk, csak az a két lány volt ott, akik elvállalták hogy Natival és Leilával lesznek egy házban. Aranyosnak tűntek, így miközben elkezdtük felaprítani a zöldségeket beszélgettünk velük egy kicsit. Kiderült, hogy Pannának és Szonjának hívják őket és osztálytársak. A jó társaság mellett hamar eltelt az idő és arra lettünk figyelmesek, hogy nem maradt több zöldség amit felvághatnánk. 

- Készen vagytok drágáim? - jött oda Erzsike néni és bólogatva nézte a gondosan összevágott dolgokat. - Köszönöm szépen a segítséget.

- Szívesen- válaszoltuk kórusban. Ekkor futottak be a konyhába Jázminék, kezükben nagy adag szalonnával. A jelenet elég vicces volt, ahogy a szalonnát mint valaha kisbabát a kezében tartó Jázmin átpasszolja a "gyereket" Erzsike néninek, aki szintén mintha egy babát tartana a kezében gondosan lepakolja az asztalra. Bár ezután a csodás gondolatom után elég morbid volt, ahogy elkezdte felvágni, de rájöttem, hogy én vagyok a hülye és nem kéne ilyeneken gondolkoznom. Frida kérdő tekintettel nézett rám, látva elbambult fejemet, de csak egy vállvonással reagáltam. Jobb, ha nem tudja meg milyen jelenet zajlott le az előbb a fejemben. Olyan rendesen befogadtak, nem kéne elrontani egy ilyennel.

- Hogy álltok lányok?- kukkantott be Viki ekkor a konyhába. Miután megbizonyosodott róla, hogy mindennel készen vagyunk, mindenkit a tábortűzhöz rendelt, így mi is oda tartottunk. Az egész nagyon hangulatos volt, elkezdett sötétedni, a tűz a fiúk jóvoltából pedig már égett, körülötte műanyag székeken pedig diákok ültek. Zezéék már integettek nekünk, így odaültünk melléjük és nevetve hallgattuk a sztorizgatásaikat. Miután mindenki megérkezett, Vikiék szétosztották a kajákat így kezdetét vehette a szalonnasütés. Én éppen a nyársamat forgattam a tűz fölött, amikor Kevin leült mellém.