A Medence Ura

Part 2

A kezem mellett az asztalra egy nagy csattanással ledobtak egy boritékot, elkapott az idegesség vajon mi lehet benne, de először is arra voltam kíváncsi hogy ki áll itt az asztal mellett. Szép lassan elkezdtem felvezetni a szemem a fickón, fekete lakkcipő fehér ing sötétkék öltönynadrág és öltöny. Még el se jutottam az arcáig, és nem is szándékoztam annyira elfogott a rettegés, ugyanis a legutálatosabb másodunokabátyám állt mellettem. Istenem miért ver engem a sors, miért nem lehet egy nyugodt pillanat az életemben mikor egy rokonom se csesztet, valószínűleg soha.

- Nézd csak meg mi van benne, gyerünk! -szólt erélyesen, a testtartásom megfeszült és a boritékért nyúltam. Néhány kép volt benne és ezzel nem is lenne proléma, ha nem én lennék rajtuk, ahogy épp Alec tart a medencében a karjai közt szorosan magához ölelve. Bárki is fotózta pont sikerült neki olyan szögől lekapnia, mintha épp csókoloznánk.

- Az egész családra szégyent hozol a viselkedéseddel, mégis mi vagy te Rebecca egy ribanc? Szegény nagyanyád otthon szenved te pedig ahelyett hogy vele lennél inkább kilógsz és elmész enyelegni valami kis senkivel.

- Nem enyelegtem senkivel, mond meg neki Alec. -könyörgően néztem a srácra hátha segít és kiment, de tévednem kellett. Csak mindent sokkal jobban elrontott, inkább tarotta volna csukva a szájt.

- Uram Rebecca nem hazudik tényleg nem enyelegni ment oda a suli medencéjébe,-itt a szemembe nézett és úgy folytatta tovább- sokkal inkább öngyilkos akart lenni és én mentettem ki. -ezzel csak mindent elrontott, Frank mindenkinek elfogja ezt mondani a családban és csak még jobban kiutálnak majd. Itt mindenki azt hinné hogy jön egy de, ám sajnos ez nem olyan történet nekem nincs olyan hogy "kivétel ez vagy az szeret". Sajnos szó szerint gyülőlnek engem a családtagjaim és ha ez még nem elég most ennek a fafejnek köszönhetően várhatóm a fejmosást mikor hazaértem.

- Dehogy akartam öngyilkos lenni, én csak szerettem volna kicsit kikapcsolódni és úgy gondoltam erre az iskola uszodája a legmegfelelőbb. -ránéztem arra az idiótára, de ő csak vigyorgott felém.

- Legközelebb ha szeretnél kikapcsolódni maradj otthon, ott is van medence. -ezzel sarkon fordult és kiviharzott az ajtón. Szép lassan nagy levegőket vettem, amiket szép lassan ki is fújtam hogy megnyugodjak, nehogy idegességemben neki ugorjak Alec nyakának, még túl fiatal vagyok a börtönhöz. Felkeltem az asztaltól, hogy visszainduljak a suiba hisz nem sokára lejár az egy óra. De valami vagy inkább valaki megint visszatartott a menekülésembe.

- Hova hova nem szeretnéd megköszönni amiért megint kimentettelek?

- Még hogy kimentettél inkább csak még jobban elástál engem a családom szemében. -és mint ahogy Frank, én is hátat fordítottam és visszasiettem a maradék óráimra.

A sulinak vége a mai napra és nekem sajnos muszáj hazamennem.

Hazaérve amilyen gyorsan csak tudtam felrohantam a szobámba,de az idegesítő öcsémtől még így se tudtam meg menekülni. A szobáink egymással szemben vannak így most is láthatta mikor megjöttem, még csak meg se várta hogy lepakoljak rögtön nekem esett.

- Elment a józan eszed, hogy ilyeneket csinálsz? Frank bácsi mindenkinek végig mutatta a családba a képeket. Tudod ez mit jelent? Szégyent hoztál megint a családra, nem volt elég a legutóbbi eset muszáj még egyet csinálnod? -nem tűrhettem tovább, hogy így beszéljen velem, így fogtam magam és kilöktem a szobámból, majd az ágyamra ugrottam és előhúztam alóla a laptopot. Felléptem instagramra kirakni a múltheti úszó csapat képeit, majd rá 5 percre már kaptam az értesítést, hogy valakinek tetszenek a képeim. Biztosra vettem Tedd Adam Johnson volt az illető, akivel már hónapok óta beszélgetek. Azt állítja magáról, hogy egy 30 éves könyvelő, aki anno egy beszélgető partnert keresett mint én, és végül rá találtunk egymásra. Mindkettőnknek problémái vannak a családdal és a barátok szerzésével. Mikor megkérdeztem neki miért, azt a választ adta hogy kihasználták többen a munkájából adódó előnyök miatt. Sajnálatos hogy valakivel ilyen megeshet. Míg töltöttem toább fel a képeket az isola honlapjára is jött egy üzenetem Teddtől.

- Szia mizus?

- Sziaa hát hol is kezdjem elég sűrű egy napom volt, de inkább kezd te veled történt ma valami?

- Egész tűrhető napom volt, bár közölték velem hogy jövő hónapba Miamiba kell repülnöm.

- Naa nee mi is az osztállyal odamegyünk jövő hónapban.

- Akkor végre be tudunk iktatni egy személyes találkozót, már ha te is szeretnéd. Szeretnék már veled úgyis megismerkedni.

- Hát nem is tudom szerintem tudok majd időt szakítani rá. Én is szeretnék már veled találkozni hisz ebben a 6 hónapban csak te tartottad bennem a lelket. Ha te nem vagy nem is tudom mihez kezdtem volna magammal.

- Erős nő vagy te Becca túl élted volna egyedül is nem kellettem volna neked, de azért örülök hogy megismerkedtünk és egy ilyen remek barátom lett, mint te. -még órákig beszélgettünk elecseteltem neki a mai napomat, minden egyes kis részletet. Tudtam ő sose árulna el engem benne megbízhatok. Mikor az éjjeliszekrényen lévő órámra néztem, már este fél 10 volt. Elköszöntünk egymástól a a gépet vissza raktam a helyére és elmentem lefürödni, de még vagy egy óráig csak forgolódtam az ágyban, ahányszor becsuktam a szemem az a nagyon is ismerős kék szempár kísértett. Végül sikerült elaludnom.