A Medence Ura

Part 8

Másnap reggel arra ébredtem, hogy az ablakról visszatükröződő napfény a szemembe süt, és hogy egy erős férfi kar szorít magához. A fejemet Alec felé fordítottam abban a hiszemben hogy még alszik, de két zöld szempárral néztem szembe.
- Azt hittem még alszol.
- Nem tudtam, így inkább néztem milyen szépen alszol. -ezen elnevettem magam, ő meg megbántottan nézett rám.
- Bocsi de ez olyan nyálasan hangzik tőled.
- Hát jó mivel kinevettél többet nem mondok ilyeneket neked. -egy jót mosolyogtam ezen, majd közelebb bújtam hozzá és adtam egy szájra puszit, kicsit meglepődött, majd hirtelen magához húzott és ajkát az ajkaimra tapasztotta. Majd fenekemnél fogva magára rántott, egyből megéreztem hogy kíván engem. Csípőmet elkezdtem fel-le mozgatni, éreztem hogy ettől csak még keményebb lesz, kezeit csipőmről felvezette mellemig és elkezdte kényeztetni. Szívem olyan hangosan vert, hogy féltem ő is meghallja, a sóhajainktól volt hangos a szoba, majd nyakát végig csókolva haladtam egyre lejjebb míg nem elértem nadrágja korcát. Kezeimmel lejebb toltam a zavaró tényezőt, de hirtelen megéreztem kezeit a vállamon.
- Nem muszáj megtenned ha nem akarod.
- De szeretném, egyszerűen csak ideges vagyok, hogy elrontom és tönkre teszem a pillanatot.
- Ne aggódj ez miatt, semmi és senki nem ronthatja el. -majd fordított a helyzetünkön így most én voltam alul, ajkaink csókban forrtak össze miközben kezét levezette shortom alá. Nem sokra rá ajka követte keze útját, és egyszerre éreztem magamban nyelvét és két ujját. Nem bírtam sokáig és sikítva élveztem el. A mennyezetet bámulva pihegtem, mikor fölém hajolva megcsókolt még éreztem nyelvén a saját ízemet, hajába túrva még közelebb húztam magamhoz, mire csak egy nyögést kaptam válaszul. Tekintetemet lejebb vezetve vettem észre hogy már az alsónadrágját levette, így már semmi se választott el bennünket. Karjával az éjjeliszekrény felé nyúlt egy gumiért, magárahúzta majd egy hirtelen mozdulattal belémhatolt, az éles fájdalomtól felsikítottam ő pedig könyökére támaszkodva ijedt tekintettel nézett könnyes szemembe.
- Miért nem szóltál hogy szűz vagy. -én csak meredten néztem rá ezt ő se gondolhatta komolyan hogy ilyet kérdez.
- Mégis mikor mondtam volna, talán az első találkozáskor mikor még egy szót se váltottunk, hogy "szia szűz vagyok, veled miújság?" vagy... -a mondatot befejezni se tudtam, ahogy megéreztem a mozgást, a fájdalom helyett mostmár csak a szenvedélyt éreztem. Torkomból csak nyögések jöttek, ha valaki megkérdezné most mi a nevem még azt se tudnám megmondani.
- Szeretnél felül lenni? -szemeimből süthetett az értetlenség, mert csak mosolygott nyomott egy csókot az számra, és hirtelen fordított a helyzetünkön. Ahogy felülre kerültem lovagló ülésbe, mintha mélyebben éreztem volna magamban. A kíváncsiság hajtott milyen érzés lehet felül lenni, elkezdtem csípőmet előre hátra mozgatni majd fel és le, szemeit lehunyva élvezte tetteimet. A vége felé már mindketten felgyorsítottunk, testemben mintha ezernyi tüzijáték robbant volna fel, majd lihegve a mellkasára borultam.
- Hát ez elképesztő volt. -én csak mosolyogtam megszólalni se bírtam. Legördültem róla, és elkezdtem felöltözni, kezeit feje alá téve nézte a műsort.
- Neked is készülnőd kéne, pár óra és kezdődik a verseny.
- Addig még bőven van időnk, szóval vedd csak le nyugodtan azt a tangát és ugorj vissza ide mellém.
- Te is tudod hogy nem lehet.
- Ünneprontó vagy. -miközben nem figyeltem hátulról átkarolta a derekam és szorosan magához ölelt. -Soha nem akarom hogy ez véget érjen. -Én se szeretném.
Végül sikerült Alecet is rávennem hogy készülődjön, míg én összeszedtem a cuccaimat, addig ő lelépet hogy leússzon pár hosszt gyakorlásképp a verseny előtt. Sose hittem volna hogy majd mellette találom meg a boldogságot, de hát nem lehet tudni mit hoz nekünk a sors, ahogy azt én se tudtam előre.

Síp előtt voltunk, kattogtattam a kamerát a versenyzőkön, ahogy a dobbantón álltak, persze Alecről kicsit több kép készült. A többi iskola közt is ő volt a legjobban kidolgozva. Az egész életét az úszásnak szentelte, ez látszott a testén is. Keze és lába már megfeszült, ahogy ugrásra kész volt. Sípszóra mind a tíz versenyző ugrott, eljutottak a hossz feléig miután a lendület elmúlt és átváltottak pillangóra. Nem hittem a szememnek, Alec csak a negyedik volt. Ahogy visszafele haladtak a felénél felúszott a harmadik helyre. Az utolsó százméternél már láttam a szurkolók arcán a csalódottságot, látták hogy Alec veszíteni fog. Ezt mintha ő is megérezte volna, teljesen felgyorsult. A pillanat törtrésze alatt felzárkózott másodiknak. Húszméter volt vissza, egy fej távolság. Nem hittem el, megcsinálta! Síp megszólalt. Alec ért be elsőnek, pár tized másodperccel!
Alec hajszálhíján de nyert, majd kiugrottam a bőrőmből örömömben, mert én akartam az első lenni aki gratulál neki. De valaki mégis beelőzött, Katy Alec hátára ugrott, majd arcát maga felé fordítva megcsókolta, azt hittem hogy ellöki majd, de hatalmasat tévedtem inkább jobban magához szórította. Egyszerűen nem hiszem el, reggel még nekem mondta, hogy nem akarja hogy vége legyen, erre ő tesz tönkre mindent. Mint egy idióta úgy álltam ott hátha észre vesz, mikor kinyitotta a szemét és észre vett ellökte magától azt a ribancot és indult volna felém, de én csak nemet intettem a fejemmel. Megtorpant, majd folytatta az utat, de mivel elég nagy távolság volt köztünk, így volt egy kis előnyöm menekülés terén. Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam amerre tudtam csak ne kelljen vele szembe nézzek, a nagy sietségben egy kemény mellkasnak ütköztem. Egyből felismertem ki az, ahogy körbe zárt a karjaival egy mackó ölelésre csak is Adam lehetett. De egyszerűen most vele se tudtam lenni, minél messzebb akartam mindentől kerülni, elfelejteni mindent és mindenkit.
- Jól vagy?
- Persze csak most egyedül szeretnék lenni, de egy szívességet kérnék tőled, ha Alec keres mond hogy nem is találkoztunk. -megse vártam a válaszát csak mentem tovább, míg nem elértem a partnak egy olyan részére, ahol csak egy két ember lézengett. Itt már nem bírtam tovább térdre rogyva sírni kezdtem. Félóra telhetett el, hogy annyira megnyugodtam hogy visszamenjek a faházhoz. A lépcsőn ülve várt már Alec, de mintha ott se lenne mentem tovább az ajtó felé.
- Kérlek Becca ne csináld ezt, én csak téged akarlak nem jelentett semmit az a csók, azt hittem hogy te vagy az.
- Tényleg ennyire idiótának nézel? Oké hogy idióta voltam hogy elhittem hogy elég vagyok csak ÉN neked, de hogy még ilyen hihetetlen hülyeséget próbálj beadni kész röhej. -nem bírtam tovább vele egy percnél is többet lenni, attól féltem hogy elsírom magam előtte, de ezt az örömöt senkinek se adom meg. Soha az életben. Már felkészültem, hogy Katyvel is összefutok, de szerencséjére most se találtam az ágyában. Levetkőztem, lefürödtem, majd ágyba bújtam könnyű alvás reményében, de a telefonomra érkező folyamatos üzenetek nem hagytak aludni. Végére annyira meguntam, hogy az ablakon kihajolva (ami a bejárati ajtó felé néz), tekintettemmel Alecet kerestem, és miután megtaláltam, gondolkodás nélkül a lába elé dobtam a telefont, hátha így veszi a célzást hogy hagyjon örökre békén. Vagy legalábbis ma estére biztos. Az ágyba visszafeküdve szememet lehunyva mindig csak azaz egy kép ugrott be, ahogy egy másik lányt csókol úgy mint ahogy reggel engem. Nem bírtam tovább és ömlöttek a könnyek a szememből, és végül így is aludtam el. Álomba sírva magam.  
Másnap már reggel 7-kor készen állva álltam a szoba közepén, egyre csak azt vártam hogy végre hazaérjek és minden szörnyűséget elfelejtsek. Bár tudom hogy ez lehetetlen lesz. Mikor 10-et ütött az óra felkeltem az ágyról, ahol csak forgolódtam megpróbálva vissza aludni. A bőröndömet megfogva kisétáltam a buszhoz, már ácsorogtak jó páran ott, köztük Alec és mellette Katy. Még hogy csak engem akar röhej, az egyik haverja meglökte és állával felém intett, Alec rögtön felém kapta fejét. Szomorú tekintete nem hatott meg főképp hogy pont mellette áll akivel együtt mindent tönkre tettek. Mivel elállták az utat a felszálláshoz, így kénytelen vagyok mellettük elmenni. A bal lábam már az első lépcsőfokon volt mikor egy erős kézfogást éreztem meg a csuklómon, reflexből majdnem lekevertem az illetőnek egy pofont, hisz azt hittem Alec akar már megint valamit, de szerencsére csak Tommy volt, aki maga után rángatva vitt a busz  hátuljához. 
- Ha megmondanád hova megyünk, akkor nem kéne magad után rángatnod.  -erre elengedte a csuklóm, és elállt az útból így megláttam Adamet a busznak támaszkodni.  Először nem értettem mi történik, majd szépen lassan leesett hogy elfelejtettem elköszönni tőle annyira belemerültem az önsajnálatba. Ahogy végig futott ez a gondolatmenet a fejemben habozás nélkül a nyakába ugrottam. 
- Ne haragudj, hogy búcsúzás nélkül akartam elmenni. 
- Rád sose tudnék haragudni, de úgy tűnik valakinek rosszul áll a szeme attól hogy téged ölelgetlek. -elnéztem ara amerre Adam és Tommy is nézett, de csak egy komoly tekintetű Alec nézett vissza.  El is felejtettem ő nem tudja még hogy Adam meleg, ráadásul Tommyval van együtt. Még beszélgettünk egy kicsit, majd Tommy beleegyezésével szájra puszival köszöntem el Adamtől. Visszafele menet a busznak lökve egy száj tapadt a számra, és vadul tépni kezdte mintha soha nem akarná hogy vége legyen, és valahogy én is így éreztem, de ennek véget kell vetni nem dőlhetek többször be neki, így vállainál fogva ellöktem.
- Csak én érhetek hozzád, és csak én csókolhatlak így, ezt ne felejtsd el. -a döbbenettől csak állni tudtam mint egy sóbálvány, mire észhez tértem ő már rég a helyén ült Tod mellett. Nem akartam még nagyobb hülyét csinálni magamból ezért leültem az utolsó fennmaradt helyre Alec és Tod mögé. Még láttam, ahogy Alec előveszi a telefonját és a kijelzőjén megjelenik egy üzenet Katytől.  Inkább elfordítottam a fejemet és elterelésként nyomkodni kezdtem a telefont. Egy jó fél órás út után a telefonom SMS-t jelzett, megnyitva Beth az unokatestvérem írt.