A Medence Ura

Part 6

Mire megszólítottam volna a kapitányt, egy dühös kéz markolta meg a vállam.
Megfordulva Alecel kerültem szembe.
-Mit szeretnél még, remélem jól kiszórakoztad magad rajtam inkább menj vissza a barátnődhöz és érezd vele jól magad.
- Ne csináld ezt, csak párszor kavartam vele, nincs köztünk semmi. - kezdett el magyarázkodni amit egyáltalán nem értettem.
- Megmondtam nem érdekelsz!
- Hallod haver Reby azt szeretné ha lekopnál. - szólt közbe Tommy is vállaim átkarolva, mire Alec elengedte a csuklóm.
- Azt hittem te más vagy nem olyan mint a többi kurva, de úgy tűnik tévedtem veled kapcsolatban. Érezzétek jól magatokat. - a buli további részében végig Tommy mellett voltam, aki sorba hozta a feleseket. Hatodik vagy talán hetedik pohár után felmentünk az egyik emeleti szobába, nyakamat csókolva estünk be az ajtón, próbáltam élvezni, de egyszerűen nem ment, nem volt meg azaz érzés mint Alecel. Próbáltam ellökni magamtól, hogy észre vegye én ezt nem akarom.
- Valami baj van? - igen az hogy nem Alec vagy, de ezt mégse mondhattam neki.
- Csak szédülök ki kell mennem mosdóba. - bent a fürdőbe a csaphoz érve megmostam az arcom, majd a tükörbe nézve csak az alkoholtól vörös szemek néztek vissza rám. Kicsit megnyugodva sétáltam vissza a szobába Tommyhoz, de ő az ágyon elterülve aludt. A megkönnyebbüléstől egy halk sóhaj csúszott ki a számon, kicsit arrébb löködve bebújtam mellé, pár perc múlva pedig el is nyomott az álom.

Másnap reggel

Egy erős kéz fonódására ébredtem, miközben a napsütés a szememet vakította. Hátra fordultam, és meglepve tapasztaltam, hogy Tommyval vagyok egy ágyban. Kezdett összeállni mi történt tegnap este, de legalább vigasztalt a tény, hogy biztosra tudom, nem feküdtem le vele.
Óvatosan kibújtattam magam a kezei közül, majd kikeltem az ágyából, hogy megkeressem a kabátom.
A cipzár felhúzása túl hangosra sikeredett, mert Tommy felkelt rá.
- Jaj izé, hazavigyelek? - Kérdezte félkómában.
- Nem kell, köszi. - Mire mondhattam volna indokot közbevágott - De én szeretném.
Végül hagytam magam, pár perc alatt felöltözött ő is, a fürdőben felfrissítette magát, majd a kocsikulcsát megragadva elindultunk kifelé.
Az út viszonylag csendben zajlott, elég sablon kérdéseket tett fel az idővel kapcsolatban. Mire haza értem még erőltette, hogy a bejárathoz kísérjen.
- Szeretném ha folytatnánk azt a valamit, ami köztünk van. - Hirtelen lesokkoltam, mire megértettem mit is mondott.
- Mire gondolsz Tommy?
- Néha összejárhatnánk, tudod vigasztalni egymást. - Nem tudtam mit is mondhatnék, egyrészt szerinte én olyan vagyok mint az egyetemen lévő ribancok? Inkább bólintottam egyet minél hamarabb lerázva.
Viszonylag ez a hétvége hamar eltelt miközben a dilemmáimmal küzdöttem.
Hétfőn az iskolában nem volt sok időm gondolkodni, mivel az igazgató hatalmas hírt közölt a hangosbemondóban. Az iskolát kvalifikálták egy megyei versenyre. Úszás, illetve amerikaifoci kategóriában. A sporttagozat akikhez ez a két versenyszám tartozik, plussz a pompomlányok csütörtöktől indulva vasárnapig Floridában töltik az időt versennyel és kikapcsolódással. Azt hittem ennyivel vége, de az igazgató a végén megszólalt:
- A legjobb fotósunk, aki a versenyképeket készítette és a csodás költészetét is megosztotta az egész iskolával Rebecca Forster is a többiekkel jön. Készüljetek fel!
4 nap Alec-el és Tommyval összezárva. Hát ez szuper, nyögtem fel irónikusan.
Épp a szekrényem előtt írtam össze, mi is kell nekem az útra, melyik felszerelésem vigyem a fotózáshoz, mikor Tommy megszólalt:
- Naa négy nap együtt. Alig várom!
- Tommy. Ne gondolj túl semmit.
- Jaj már, tudom hogy neked Alec kell, bármekkora patkány, de addig itt leszek én kitölteni az űrt. - Kacsintott.
- Nem kell nekem senki. Egyedül akarok lenni. - Közöltem, majd ott hagytam.
Este miután közöltem a szüleimmel a hírt felmentem a szobámba átnézni a jelenlegi cuccaim. Hirtelen pittyent a laptopom. Hát persze, írt az internetes lelkitámaszom. Megírtam neki a napokban történteket, mert egy ideig nem volt időm visszaírni, azt hitte direkt. Mikor meghallotta, hogy megyünk Floridába azonnal reagált, hogy ő is ott lesz! Úristen, gondoltam magamban. Találkozni fogok vele.
Az idő gyorsan telt, kicsit le is nyugodtam. Megnyugtatott a tény, hogy lesz ott egy afféle barátom. Bízom benne, hogy jól fog alakulni. Csütörtök lett, és reggel felszálltam az iskolabuszra. Körülnézve felismertem szinte mindenkit. Alec Katy mellett ült. Hát persze, hisz ő volt az a lány akivel smárolt utánam a bulin. Sok boldogságot nekik. Leültem a leghátsó ülésre azt hiszem a focisok egyik védője mellé, kedvesen mosolyogtam leülési szándékom jelzéseként, csak bólintott, de ő is a zenébe volt feletkezve. Elővettem énis a fülest, majd láttam Tommy-t felszállni, viszont szomorú arccal ült le egy haverja mellé, miután látta én már mással ülök. Nem volt kedvem senkivel beszélgetni a közel két órás út közben. Elakartam feletkezni mindenről, és csak zenét hallgatni. Még reggel Adammel-el megbeszéltük, hogy találkozunk este a tábor tava mellett. Alig vártam. Szinte csak miatta éri meg odamennem. Vajon ő is egy versenyző? Vagy az egyik adminisztrátor, netán fotós másik iskolának?
Arra ébredtem, hogy a mellettem ülő srác vállamat meglökve próbált kimászni, ekkor vettem észre hogy megérkeztünk a táborba. Én voltam az utolsó aki leszállt, majd mindannyiunknak bemutatták a zsűritagokat.
- Az első ember, akit be szeretnék mutatni, Margaret Washington, ő szervezte meg ezt az egész programot és az egyik különleges zsüritagunk. -egy magas hátközépigérő hajjal rendelkező, szemüveges nőt mutattak be nekünk.
- A következő férfi az amerikai foci egyik legkiemelkedőbb olimpiai bajnoka, Robert Black.
- És végül a többszörös bajnok úszó, Tedd Adam Johnson. -a szám tátva maradt, a név hallatán. Majd mögülem hallottam, ahogy a pompom lányok ecsetelik milyen jól is néz ki. Miután végig sorolták a versenyzőket, végül mindenkit elkísértek a kiszabott faházakhoz. Nem tudom hogy az élet szórakozik velem vagy a tanárok utálnak ennyire, de a végén már csak én és Katy maradtunk, így egy faházon kellett osztoznunk.
- Ne aggódj hercegnő, nem fogunk sokat osztozni, én főleg Alec mellett leszek úgyis, ha úgy van vele is fogok aludni.
- Csinálj amit szeretnél, nem érdekel. Ahogy Alec sem, kiérdemeltétek egymást, csak nehogy bekapd a legyet, és ha mégis tudd ki az apuka. - Ezzel otthagytam, és bementem a saját szobarészembe.
Este bár tudtam hazudott magáról úgy döntöttem, elmegyek a tóhoz találkozni Adammel.
Ő már ott várt rám mosolygó arccal.
- Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen szituban fogunk találkozni, de örülök neki. - Szólt hozzám kedvesen, majd megakart ölelni.
Nem engedtem, majd gúnyos mosollyal megkérdeztem tőle:
- Fura könyvelő vagy. Mondd csak, miben hazudtál még?
- Semmiben, és sajnálom is a mostanit. Elakartam mondani, de az elején még bizalmatlan voltam. Nem akartam, hogy a hírnevem elijesszen miután olyan sokat beszéltünk.
- Ezt még megbocsátom, olyan hülye vagy. - Végül megöleltem.
Túl sokat beszégettünk mire felfigyeltünk rá, hogy már éjfél van. segített döntéseket hoznom, szinte már mindenre tudom a választ, ami eddig túl kérdőjeles volt.
Elkísért a faházamhoz, mikor egy búcsúölelést adtam neki Tommy félbe szakított.
- Hát ti?
- Sziaa. Épp indultam aludni. Adam ő itt Tommy, Tommy ő itt Adam.
- Igen tudom ki a bíró, mit csináltatok ti éjfélig? Kerestelek, nézett felmérően Adamre.
- Jó barátok vagyunk, sokat beszéltünk neten, majd végre élesben is. - Kacsintott Tommyra.
- Ezt még megbeszéljük Becca. - Majd elvonult.
Megöleltem Adamet és bevonultam a házba. Katy ágya üres, tényleg Aleccel aludt, legalább lesz egy nyugodt estém. A mostani idő után ez már nagyon hiányzott.