Tizenhárom négyzetméter boldogság

És boldogan éltek?

Ma mar van egy kis boltunk három utcával arrébb a Sacrée Cour lábánál. Minőségi, személyre szabott és kézzel kevert parfümök, különleges gyógynövényes balzsamok, olajok, paszták és szappanok. Megtalálható itt a luxus kozmetikumoktól kezdve a legkülönbözőbb nyavajákra való gyógykenőcsökig minden. Természetes alapanyagokból a legjobb minőségben. Minden kuncsaftunkkal személyesen foglalkozunk és igényeire szabott tanácsadást kap akármit is szeretne venni. Persze a prémiumszolgáltatásaink a legkellendőbbek, legyen szó valamely betegség kezeléséről, vagy akár luxus kozmetikai csomag összeállításáról.
Perselusnak van laborja is. Persze hogy van.
Az illatszertár ahogy Ő hívja. A pincében, hol máshol?!
A polcokon barna üvegek sorakoznak, bennük különböző illatanyagok, amiből helyben keverjük ki az ügyfelünk igényeinek megfelelő, utánozhatatlan parfümöt. A gyógynövényeknek tárházának két teljes falnyi polc jutott, ahol mint régen a Roxfortban, gondosan fa és üveg tárolókban, abc rendben várnak arra hogy feldolgozzuk őket. Két hatalmas fa munkapultunk van, az aljában beépített könyvespolccal a receptek tárolására. A plafonról az éppen száradás alatt álló növények lógnak és mindig bódító, jellegzetes illat lengi be a helységet. A kozmetikumok, balzsamok és paszták válogatott alapanyagokból készülnek, Perselus csak a lehető legjobb minőséget engedi be a laborba. Gyakran megyünk magunk gyűjteni egy-egy különlegesebb hozzávalót. Ugyan a termékek nem mágiával készülnek, mégis használunk néhány mágusok álltál is kedvelt növényt és hozzávalót. Bolondzsája, farkasölőfű, vakondnyíl, mandragóra, varjúszem, fagyöngy... ezek mind a mai napig részét képezik az életünknek. Pont ezért olyan hatékonyak és különlegesek az elkészült kencéink. Szinte minden panaszra van megoldásunk, természetesen minden receptet Perselus maga talált fel és kísérletezett ki. Java részt úgy készülnek, mint a bájitalok és a mágikus balzsamok, ugyan úgy üstben készíti az alapjukat, mint régen készítette a bájitalokét. Csak éppen semmilyen mágiát nem használunk rajtuk.
De ennek ellenére a bolt maga a varázslat ahogyan a cégérünk is hirdeti: MagicLab.
Úgy álmodtuk meg hogy emlékeztessen az Abszol úti kis varázsló boltokra, a patikára na meg Perselus régi bajitalszertárára. Egy kis mágia a mugli emberek életében. És láthatóan imádjak. Öt évé nyitottuk meg a boltot és mára a varos legelőkelőbb emberei járnak hozzánk parfümöt és kozmetikumokat készíttetni maguknak, rengeteg törzsvevőnk van, vannak ügyfeleink Londonból, Rómából, Milánóból és Barcelonából is. Különleges kéréseket is szívesen vállalunk, Perselus rajong a kihívásokért. Készítettünk már ajándékokat egy 500 fős esküvőre, dolgoztunk már a spanyol királyi családnak, akik elképesztően kedves emberek és azóta is nagyon jó viszonyt ápolunk velük. Vettünk részt jótékonysági eseményeken, sőt, a Notre Dame szent füstölőihez való olajat is mi készítjük egy ideje.
Imádjuk a munkánkat. Szenvedélyesen. De a mai nap az év azon napja amikor egyikünk se dolgozik soha.

Szilveszter van. A NAP. A nap amikor megváltozott az életünk. Amikor elszöktünk, vagy még inkább elmenekültünk. Amikor mindenki ellenünk fordult, kivéve Miot es Ginnyt. Ők voltak az egyetlenek, akik kiálltak mellettünk még ha nem is nyilvánosan. De nekik köszönhetjük mindezt, azt, hogy egyáltalán élünk.
Amikor a háború után nemsokkal fény derült a kapcsolatunkra, sokkal több támadást kaptunk, mint amire számítottunk. Mert hogy számítottunk rá, egyikünk sem volt idióta, egy tanár diák viszony mindig nagy botrány, pláne hogy köztünk jelentős korkülönbség is van. Na meg persze, mindenki hőse a nagy Harry Potter egy volt halálfalóval, egy kémmel jár, aki ráadásul férfi. Nagyon hamar elszabadultak az indulatok és mire kettőt pislogtunk teljesen kicsúszott a kezünkből a gyeplő. Soha nem gondoltam volna, hogy az emberek ennyire szűklátókörűek és gonoszok tudnak lenni. Perselust azzal vádolták, hogy kényszerített, hogy megerőszakolt, hogy valamilyen erős varázslat vagy bájital hatása alatt tart azért, hogy vele legyek. Azt mondták fiatal vagyok, gyerek még és nem tudom mi jó nekem. Azt persze rögtön elfelejtették, hogy ez a gyerek győzte le minden idők legerősebb varázslóját. Mindenki meg akart menteni Perselustól. Sirius teljesen kiborult, ahogy Ron is, egyikük sem volt hajlandó velem szóba állni. A Rend tagjainak nagy része is azon az állásponton volt, hogy Perselus erőszakoskodott velem. Először csak mosolyogtunk ezeken a pletykákon amikor megírta a reggeli próféta, aztán egy kis idő után megijedtünk, amikor nem csitult a dolog. Megpróbáltuk magunk csillapítani a kedélyeket ahogy tudtuk, de ezzel csak az ellenkezőjét értük el. Hiába álltam ki a Rend elé, és mondtam el hogy szerelmes vagyok Perselusba és Ő előbb lenne öngyilkos minthogy engem bántson, nem hittek nekem. Csak tovább erősítette bennük azt a tévképzetet, hogy befolyás alatt állok. Még a barátaimat sem tudtam meggyőzni, hogy ez egy hatalmas baromság. Minél jobban összetartottunk és próbáltuk bebizonyítani a világnak a szerelmünk létjogosultságát, annál rosszabb volt a helyzet. Perselus is kiállt a rend elé, elmondta hogy szeret, és hajlandó Veritaszérum hatása alatt válaszolni bármilyen kérdésre. De akkor már késő volt, mert szó szerint pár nap leforgása alatt tönkretették az életünket. Összehívták a Wizengamot.
A vád pedig: kiskorú varázsló veszélyeztetésé, sexuális bántalmazás és nemierőszak.
Egyszerre volt nevetséges és rémisztő. Perselus ugyan nem mutatta, de tudtam, hogy komolyan aggódik. Siriust és több rendtagot is hívtak tanúnak, viszont Perselusnak nem volt kihallgatása, így majdnem biztosak lehettünk az ítéletben. Azkaban.
Emlékszem, a hajdani gyakorló termünkben ültünk, és próbáltuk kitalálni, hogy mi legyen ezután, amikor Ginny és Mio rontott be az ajtón. Alig kaptak levegőt, látszott rajtuk, hogy hosszú távot futottak le és mindketten olyan sápadtak voltak, amit a házszellemek is megirigyelték volna.
- Menekülnötök kell. Gyorsan.
- Mi történt???
Egyszerre pattantunk fel mindketten. Hermione hangja remegett, Ginny pedig meg se tudott szólalni.
- A takács döntött. A professzort ki akarjak végezni azonnali hatállyal. Dementorcsókkal. Holnap reggel mar jönnek is az Aurorok.
Zokogtam.
- Istenem. Miért olyan szörnyű ez Mio. Miért nem latjak, hogy tényleg szeretjük egymást. Miért olyan szörnyű, ha boldogok vagyunk?
Perselus pedig csak lemerevedve állt még mindig egyhelyben, pislogás nélkül.
- Mi hiszünk nektek. Látjuk hogyan néztek egymásra. De most sietnetek kell.
- Igazad van.
- Harry, ha most elmegyünk, nincs visszaút. Soha nem jöhetünk már vissza.
- Ha nem megyünk, csak akkor nem lesz visszaút.
- Soha nem többet nem láthatod a barátaidat.
- Aki téged meg akar öletni, az nem a barátom.
- Biztos vagy benne Harry, ezt akarod? Menekülni kitudja hová? Üldözöttnek lenni?
- Szeretlek.
- Akkor igyekezzünk. Csak a legszükségesebbeket pakold be. Kicsi legyen a csomagunk mert valószínű, hogy üldözni fognak majd és nincs sok időnk, ha előnyre akarunk szert tenni. Nem hinném, hogy feladják a terveiket.
- Rendben.
Tényleg csak a legszükségesebbeket vittük magunkal. Némi ruha, csak annyi, ami szükséges, a pálcáink, néhány könyve Perselusnak és egy kis étel. Pénzünk is csak annyi volt amennyi Perselus tartaléka, amit indulás után gyorsan át tudtunk váltani mugli fizetőeszközre. Illegálisan persze. Az én széfemhez nem férhettünk hozza hisz a Gringottsot megfigyelik és azonnal elfogtak volna minket. Éjfélkor indultunk, a Roxfort kapujától. A lányok elkísértek minket, hogy minden rendben menjen és ha kell előnyt biztosítsanak nekünk. Örökké hálás leszek nekik ezért, hogy az utolsó pillanatban mellénk álltak.
Perselus miközben búcsúzkodtam, két kis fiolát nyújtott oda a lányoknak, amin nagyon meglepődtem.
- Tessék. Ezek memória törlő bajitalok. Nem fogtok emlékezni az elmúlt 12 órára. Ha nem emlékeztek rá, hogy segítettetek megszökni nekünk akkor nem is vádolhatnak majd titeket semmivel se.
- Köszönjük.
- Nem, én köszönöm. Tényleg.
- Vigyázzon rá Uram.
- Megígérem.
Perselus betartotta, amit ígért. Mindig betartja. Ugyan akkor még fogalmunk sem volt, hogy hova megyünk majd, miképp fogunk boldogulni, de abban biztosak voltunk, hogy nem adjuk fel harc nélkül.
Először London mugli negyedébe mentünk, majd Párizsba mugli tömegközlekedéssel. Perselus fiatalkorában élt itt pár hónapot, így valamelyest ismerte a várost. És persze remekül beszél franciául. Amint megérkeztünk azonnal elkezdtünk lakást keresni, de az albérlet árak finoman szólva is az egekben voltak.
Az első éjjelünket a Port Alexander alatt töltöttük.
Másnap találtunk rá erre a gyöngyszemre. Már késő délután volt, egész nap a várost jártuk nagyon fáradtan, de még nagyobb eltökéltséggel, amikor is Perselus kiszúrta a kopott és eső áztatta kiadó feliratot. A házban körbe kérdezve meglett a tulaj. Azonnal meg is állapodtunk, hogy kibéreljük, hiszen tudtuk azt, nem lesz jobb esélyünk.
Tizenhárom négyzetméter.
Egy koszos kis lyuk volt. Akkor minden pénzünk ráment, de mégis reménnyel töltött el minket, hogy igen is van jövőnk és boldogulni fogunk. Megoldjuk valahogy.
Ma már ez a tizenhárom négyzetméter a világot jelenti nekünk.

Minden évben ezen a napon visszagondolok a történtekre és elgondolkodom. Egész évben, minden áldott nap hálás vagyok az életünkért, de ez a nap különleges. Akaratlanul eszembe jutnak pillanatok, ahogy Perselusnak is de már inkább csak nosztalgia szintjén hisz egyáltalán nem fájnak az emlékek a régi időkről. Mindenem megvan, amit valaha is kívánhattam az élettől. Csodálatos férj, egy otthon, és egy olyan hivatás amiért rajongok.

Most mégis erős szorítás érzek az alhasamban, aszívverésem is felgyorsult és meg is szédültem kicsit, ahogy nézem az ébredőPárizst. Halványan érzem, hogy Perselus mögém lép, a hátamhoz simul és egybögrét csúsztat a jobb kezembe, miközben belecsókol a nyakamba. A megszokottreggeli rituálénk: közös kávé a teraszon a napfelkeltében.
Aztán hirtelen megdöbbent hördülést hallok.
Ő is észrevette a postabaglyot.

Extra tartalmakért kövessetek bátran instagrammon: