Egymás mellett haladtak vissza Xuanyu otthona felé. (Már amennyire otthonának nevezheti az ólt.)
Huaisang egész végig a nellette sétálót nézte, alig bírta le venni róla tekintetét.
-Van rajtam valami?-kérdezi ártatlanul Xuanyu, mire a másik zavartan nézett oldalra.
-Nem, nincs.-motyogja, szemeit pedig előre néz.
-Akkor miért bámultál?-kérdez továbbra is. A klan vezér hallkan felsóhajt. Kicsit zavarban van, mert bűnős gondolatai jobb, ha csak gondolatok is maradnak...
-Nézd Xuanyu, itt vagyunk.-az említett csalódottan néz a domb tetején lévő oriási házra amiben neki nincs helye. Egy bugyuta vigyort erőltet magára, majd Huaisang nyakába ugrik. Huaisang arca kicsit elpirosodik, kezeivel pedig habozva, de gyengéden átkarolja derekát. Magába szívja illatát ami nem éppen jó illat az istállóban alvás miatt. De ő még is elmosolyodik, s bátrabban öleli magához. Xuanyu is jobban bújik ölelésébe. Tetszik neki a klán vezető illata. Mint a virágoké. Ő pedig szereti a virágokat.
-Egy nap ments meg az őrülettől.-a klán vezető szemei kikerekednek, s kicsit el tolja magától a másikat, hogy szemeibe nézhessen. Azonban Xuanyu ki bújik karjai közül, s arrébb lép.
-Mit... Mondtál...?-kérdezi sokkoltan, mire Xuanyu oldalra döntött fejjel néz rá. Olyan, mintha az előbbit nem is ő mondta volna. Még a hangja is el volt mélyítve.
-Miről beszélsz?-kérdezi ártatlanul. Huaisang zavartan néz más fele, majd sóhajt, s elmosolyodik.
-Bocsánat. Biztos rosszul hallottam valamit.-kér elnézést, Xuanyu pedig vigyorogva rázza meg fejét.
-Semmi baj. Viszont nekem mennem kell. Remélem még találkozunk, Huaisang.
Huh, nehezen, s sokára de végre itt a 2.fejezet. Tudom, elég rövidke lett, de meg kell, hogy mondjam ne is várjatok többet... Ennek a sztorinak nem lesz sok fejezeze, és nem is lesz hosszú egy rész. Igazából nem így terveztem, de hát tetszik vagy sem, suliba járok és tanulni kell :(
De! Nem fogom abba hagyni az írást! (Ezzel jelezve minden idiótának akik azt mondta, hogy tanév közben lehetetlen írni wattpadon sztorikat mert sok időt vesz el!) De nem érdekel, mert itt vannak a magányos estéim, s ilyenkor tudok írni :D
Szóval, remélem tetszett nektek. Ha igen azt egy vote-al és egy kommentel jelezd! :)
ESTÁS LEYENDO
Kettőnk története
Fanfic"-Többé senki sem fog bántani téged.-mondja mosolyogva, majd oda lép hozzá, s hátra tűri egy kósza fekete hajtincsét. -Így érne véget kettőnk története?-kérdezi egy őrült, vigyorral az arcán. -Ha meg teszed...-kezd bele, de hangja elcsuklik a vissza...
