A Fejvadász (Írás Alatt)

Ugyanaz a hely, más világ

Az alvóhelyéül és szinte egyetlen privát zónájául ez a nem túl nagynak mondható, legénységi szoba szolgált,ahol egy ágy, egy asztalka székkel, egy szekrény kapott helyet és kellemes fényt nyújtott a falba épített világítás . Habár a fejvadászoknak szabad kijárása volt és fizetségükből sokszor engedhedték meg maguknak a luxus hotelek kínálatát, ő mégis jobb szerette ezt a légkört. Amióta 8-9 éves kora óta bekerült a kiképző programba,nem igazán érdekelte a külvilág. Nagyrészt itt benn nőtt fel. Mivel muszáj volt ismernie a város minden zugát, a terepgyakorlatok alkalmával megszemlélhette a nyüzsgést. Idáig nem szentelt különösebb figyelmet rá.
Igaz, volt egy Drz-je egy nagyon régi crossmotor, melyet ajándékba kapott egy adóhivatalban dolgozó haverjától, megbecsűlve, igazán jó állapotban tartotta és párszor kiszabadult vele a kültéri gyakorló pályára, ahonnan látszott valamennyi a városból. Ez alkalommal, viszont mást forgatott fejében, civilbe öltözött: egy sötétkék bevágott nyakú pólóba, bőrdzsekit vett rá,farmer nadrágot,sportcipőt és a fekvőhelye alól előszedett egy mattfekete motoros sisakot. Nemigazán gondolkodott, nem tudta mihez kezd, majd kint a városban. Csak elindult. A régi motor a többi járgányhoz képest szokatlanul hangosan búgott, de ő ezt élvezte is. Egy megmagyarázhatatlan érzés fogta el, ahogy a többi jármű közt cikázott. Valahogy most először érezte maga körül a kinti emberek nyüzsgését talán annak köszönhetően, hogy nem volt munkája, feladata, amire összpontosítson és így nem zárta ki az eddig zavaró tényezőnek vélt dolgokat.

Benyitott a kávézóba, melyet több "kollégája" is ajánlott. Habár ígyis furán nézték az emberek, hogy egy ilyen előkelő helyen ilyen, úgymond pofátlanúl egyszerű öltözékkel és kisugárzással jelent meg 82-es,akarom mondani.....ez az alak. Ennek ellenére még ígyis tiszteletet és félelmet parancsolt titokzatosan vad és sokatlátott tekintete, vagy csak a jobb szemét függölegesen átszelő sebhely.
Persze testalkatáról is le lehetett olvasni, hogy nem jó vele újat húzni.
Egy kedves kinézetű mégis, türelmetlen hölgy szögezte a kérdést oda neki, hogy mit kér.
-Bizonyára már elege lehet a munkából -gondolta 82-es, majd nehezen, de mosoly ült arcára és szelíd, mély hangon szólalt meg, ami a pincér lánynak láthatóan jól esett.
-Szép estét. Egy gyümölcs teát kérnék szépen. Köszönöm! - és nyugodtan lassan mint aki nem siet,mivel nem is tette, a pulthoz könyökölt. Jobban érezte itt magát, minthogy helyet foglalt volna az asztalnál. Biztos mert az emlékeztette, hogy milyenek az étkezések otthon a bázison és most örült, hogy kicsit kiszabadult onnan.
Egyszer csak egy hangos nevetgélő társaság bontotta meg a csendet. Néhány ember ugyan zúgolódott, de mégse kaptak annyi rosszallást, mint amennyi akkor érkezett, amikor ő lépett be. -Biztos megszokott társaság- jegyezte meg magában. Ahogy elhaladtak mellette, arra nézett és a társaság tagjai is egyenként néztek vissza rá. Néhány tekintet érdeklődő, néhány viszont gúnyos és ugyanolyan kifejezésű vigyorral társult. Majd egyszer csak bennakadt a lélegzete. Az utolsó elhaladó, csillogó életvidámságot sugárzó zafír kék szempár volt. Nem tudta mi történik vele, mi ez a szokatlan és bizonytalan érzés. Gyorsan elkapta a lány arcáról a tekintetét. Idejében, a pincér éppen akkor érkezett, és egy nagy mosoly kíséretével elé tette a csészét, benne édeskés illatot árasztó, forrón gőzölgő teával és egy elektronikus kártyaleolvasóval. Ilyen helyeken már szinte nem is használtak készpénzt, az csak a kereskedelmi körökben volt használatos, nameg az alvilágban.
A pincér hölgy megszólalt: -Rájuk se rántson, a tulajdonos fia és a barátai,ő az a magas fekete bőrszínű. Cleon-nak hívják,azt hiszi, hogy itt ő is valaki,csak mert az apjáé a hely.- majd tova libbent egy következő vendég felé.
A teát szürcsölgetve egyszer csak furcsa érzése támadt. Kéztetést érzett, hogy a zajos társaság fele nézzen. Valamiért mégis tétovázott. Erőt vett magán és higgadt arccal oda nézett,de a higgadt arc egyszercsak megfeszült. Ugyanaz a szempár nézett vissza rá, amitől annyira zavarba jött. A lány mosolyogva fürkészte tekintetét, más volt, mintha nem zavarta volna, hogy csak egy szem csillogását kapja viszonzásul és nem egy párét. Majd a lány megindult felé. 82-es szíve jobban vert annál is, mint amikor a harctéri adrenalin túlfűti lényét. Megint elkapta tekintetét és nagyot ivott teájából, ami már kihülőben volt. Szeme sarkából látta a lányt jönni: szinte vele egymagasságú,talán egy fejjel alacsonyabb volt (pedig a páncél magasítás ellenében ő se volt valami alacsony) , nem túl vékony de karcsú szép alakú lány volt,kedves arccal és hullámos barna hajjal. Mikor oda ért 82-es mellé kedvesen csengő mégis magabiztos hangon szólalt meg a pincérhez:
-Szép estét! Egy narancslevet kérnék szépen.
-Máris hozom! -szólalt a pincér, megadva a legnagyobb tiszteletet.
-Köszönöm.
A lány megkapta az italt, de nem ment vissza a többiekhez, akik ezt kicsit furcsállták is, de a hangulatuk nem változott. 82-esnek elfogyott a teája, de mégsem volt képes fizetni és lelépni, mintha odaragasztották volna. Kéztetést érzett, hogy tegyen valamit. Nem tudta mit, csak, hogy teremtsen valamiféle kapcsolatot a lánnyal. Elveszetten érezte magát és lesz ami lesz alapon, rá nézett, aki meglepte őt mert gyorsan reagálva vissza pillantot rá, mintha várta vólna ezt az alkalmat. A pultra könyökölt és játszadozott hosszú hullámos hajával, ami a vállára omlott. Kiváncsi kedves tekintete 82-esbe folytotta a szót. Csak nézte és akaratlanul egy kissebb mosoly húzódott a szájára.

-Szia! A nevem Anastasia, barátok
nak csak Anasis! Nem láttalak még itt. Megkérdezhetem, hogy hívnak? -Kérdezősködött a lány fittyet hányva a férfi zavart arcára.

- A nevem...

-Nézzétek már a félszeműt -szólalt meg egy gúnyos hang. Cleon volt az. Majd lassan magabiztosan odalépdelt a lány mellé.
-Mivan nyomorék? Rosz lánynál próbálkozol tudod-e? Ő az enyém!-majd karját a lány vállára tette.
A lányt láthatóan zavarta ez, de nemigazán tudott ellenkezni, csak szúros pillantást vetett Cleonra, akit ez cseppet sem érdekelt.
Egyszer csak egy sípoló hang szólalt meg 82-es zsebében. Tudta, hogy ez neki jó kapás, ha időben válaszol, de civilek előtt ezt nem lehet.

-Elnézést kérek nekem most mennem kell!- azzal elővette fizetőkártyáját, végighúzta a kis elektronikus eszközön, majd ezt követte egy kód beírása. A gép jelezte, hogy a fizetés sikeres volt. 82-es éppen fordult volna meg, amikor Cleon rárontott.
-Hé, nem engedtem meg, hogy elmenj!!- fenyegetőzött közben.
82-es kitért előle, és egy lökéssel segített neki hogy arccal érkezzen egy asztal szélér, majd sietve távozott. Cleon kábán, vérző fejjel esett a földre. Feldühödve kért barátaitol segítséget és néhány káromkodás is elhagyta száját.