Az éjfél vére

1. rész

Az éjszaka közepe volt. A város már aludt, de egy ember miatt a rendőrök, és a hirhedt nyomozó nem pihenhetett. A városi bankot kirabolták, és csak egy rózsa maradt a helyén.
- Ez már a héten a harmadik eset. Hogy a francba? - kérdezte a rendőrkapitány.
- Nem tudjuk uram. Nagyon profi lehet az illető.
- Naná hogy az! Még a legjobb nyomozó se tudja elkapni.
- Már megbocsásson. - lépett be egy idegen a terembe - Had hangsúlyozzam ki a még szót! Azonban elkapni maguknak kell. Megtalálni pedig nekem.
- Csak hogy megérkezett! - fordult meg a kapitány - Szép estét Nakahara Chuuya úr!
- Mit vitt el?
- Mindent.
- Hol jöhetett be?
- Konkrét betört, átfúrt dolgot nem találtunk.
- Szóval besétált, és már ki is ment. Kamerák?
- Semmi.
- Érdekes. Megnézhetem? - érdeklődött egyre jobban a fiú.
- Menjen fel a biztonsági irodába.
- Köszöntem - fogta meg kalapját, és bólintott egyet fejével.
Nem késlekedett egyből felsietett abba a bizonyos szobába. Átnézte a felvételeket, és tényleg nem volt rajta az a személy akit keresett. Azonban észrevett egy hibát. Egy pillanatra feltűnik.
- Ő az! Ez már biztos.
Gyorsan lesietett, majd végignézte az egész helyet.
- Semmit nem fog találni. Már megnéztük.
- Maguk nem, de én igen! Ismerem az alakot. - találta meg az elrejtett kis levelet.
- Mi a? - lepődött meg teljesen a kapitány. - Mit ír?
- "Túl lassú. Aláírás: A Fantom"
- Ó hogy az a!
- Nyugodjon meg uram. Legközelebb már meg lesz. Na de most mennem kell.
- Lássuk mit tud. Nyomozó.
- Uram! - hajolt meg enyhén megint, majd elindult kifele.
Amint visszaért kis lakásába, egyből felakasztotta kabátját a fogasra, majd elővette a kis üzenetet.
- Mekkora palimadár a kapitány. Komolyan elhitte csak ennyit írt? Úgyis nekem címeztehogy: "Drága kicsi nyomozóm! Gratulálok! Megtaláltad a kis üzenetem. Ha szeretnél velem találkozni akkor gyere el egyedül holnap éjfélkor a színházhoz. Elárulok, majd egy titkot. Tudni fogom ha szólsz valakinek, és akkor nem találkozhatsz velem. Aláírás: A fantom." Még a hideg is kiráz tőle.
- Baj van Uram? - jött be a nyomozó tanítványa Akutagawa.
- Csak a szokásos.
- A Fantom?
- Eltaláltad. Na és a szellemmel mi újság?
- Túl csendes. Semmi hír felőle jelenleg.
- Nos az részben jó.
A szellem is egy híres tolvaj lett aki ártalmatlanabb, ezért Chuuya neki adta az ügyet Akutagawának gyakorlásképp.
- Hallottam a Fantom megint lecsapott a városi bankra.
- Gyorsan terjednek a hírek.
- Csak hallottam a hívást.
- Szemfüles. Nem mondták, hogy hallgatózni nem szép dolog?
- De ez a munkánk részben.
- Ott a pont - mosolyodott el a vöröshajú.
- Szóval éjfélkor meg fog jelenni?
- Mennyit hallottál?
- Az egészet.
A nyomozó felsóhajtott.
- Igen meg fog. Azonban azt érzem ez egy csapda. Így kelleni fog a segítséged.
- Bármikor! Mit kell tennem?
Azzal el is mondta a tervét a nyomozó.
A reggel hamar eljött. Chuuya nem nagyon tudta kipihenni magát, pedig kellett volna. Kómásan itta reggeli kávéját, és gondolkozott.
- Szóval valamit el fog árulni, de az is lehet hogy csak csapdába csal. Az első találkozás óta ezt csinálja. Idegesítő!
- Jó reggelt uram!
- Jó reggelt.
- Kialvatlannak tűnik.
- Nem tudtam aludni.
- Gondolom az ügy.
- Eltaláltad. Na de most megyek felmérem a terepet.
Azzal meg sem várt semmi kérdést, semmi választ csak felvette kabátját, és elment a színházhoz.
- Jó kis hely. Főleg, hogy hat éve bezárták, és egy lélek sincs itt. - mondta ki halkan a fiú.
Az ajtók le voltak lakatolva, és be is voltak deszkázva. Mellette volt egy sikátor, ahol a bejutás már kicsit könnyű volt. Azonban amint be szeretett volna menni, egy idegen férfi megfogta a vállát.
- Maga meg mit keres itt?
- Ahhoz magának semmi köze.
- De igen! Megsérülhet. Tiszta rom az egész.
- Nem baj az.
- De igen baj! Meg amúgy is. Magánterület!
- Hat éve bezárt!
- Jól tudom azt.
- Mert kit tisztelhetek aki ennyire törődik egy magamfajta emberrel?
- A nevem Dazai. Dazai Osamu. Egy egykori színész. Na, és ön?
- Nakahara Chuuya nyomozó.
- Hallottam már magáról! Sok bűnügyet megoldott.
- Hát igen. A hírnév.
- Mondja csak. Mit keres itt pont a színháznál?
- Ezt én is kérdezhetném.
- Hiába zárt be, én sokszor eljövök ide. Szerettem itt dolgozni.
- Én meg épp körbenézek.
- Egy új ügy?
- Igen egy új magán ügy.
- Óhh. - szomorodott el Dazai.
- De ha körbevezetne annak örülnék.
- Szíves örömest! Jöjjön - fogta meg a fiú kezét, majd behúzta, és körbevezette.
A hely inkább poros volt, mint romos, de azért oda kellett figyelni. A túra végén mindketten kimentek inkább a friss levegőre.
- Nos? Milyen volt? - kérdezte izgatottan a magas barna hajú.
- Szép. Kár hogy bezárták. Nem is értem. Pedig én is szerettem ide járni.
Erre a barna hajú szemei szinte felcsillantak.
- Kevés embertől hallok ilyen szép szavakat. De most már ideje mennem! További szép napot!
- Önnek is.
Ezután a kis vörös hazament, és kitervelt több előfordulható szituációt, amit Akutagával is megosztott. Az este hamar eljött, és a találkozó időpontja is.
Ketten elindultak, majd a megbeszélt helyen szétváltak. Chuuya bement az épületbe ahol igen csak sötét volt.
Ekkor a színpadon felgyulladtak a fények, és ott állt ő. A fantom.
- Hát eljöttél! - szólt a vöröshöz.
- El hát! Nos?
- A kis kíváncsi. - nevetett kicsit a magas álarcos. - Gyere ide és elmondom!
Chuuya bátran közelebb ment kicsit.
- Honnan tudjam nem csapda?
- Megbízhatsz bennem.
- Egy tolvajban?
- Én ma este egy dolgot fogok csak ellopni.
- Ugyan mit?
- Elmondom ha ide jössz.
Akutagawa eközben a fantom mögötti függöny mögött rejtőzött el.
Chuuya fellépett a színpadra, majd amikor elég közel került a maszkoshoz, jelt adott, és Aku már támadott volna, ha egy másik idegen nem terítette volna le. A szellem volt az.
- Mondtam, hogy gyere egyedül. Nem igaz? Chuuya.
- Te kis!
A vörös is támadásba lendült, de a fantom megfogta bal kezét, majd szabad kezével átölelte magát a fiút.
- Nyugi nem lesz baja.
- Eszméletlen - szólt a szellem.
- Szép munka! Na, és most. Ugye azt mondtam egy valamit fogok ellopni.
- Csak mond ki! - próbált szabadulni a szorító ölelésből.
- A szíved - suttogta a fülébe.
- Hogy... mi?
- A titkom pedig az, hogy szeretlek.
- Uram! A rendőrök! - szólt a kis tolvaj.
- Rájöttek? Gyorsak voltak most az egyszer. Sajnálom szerelmem, de most kicsit aludni fogsz.
- Azt lesheted! - erőlködött mégjobban a vörös, és egy véletlen pillanatban leszedte a maszkot a fantomról. - D... Dazai!?
A magas nem késlekedett, beadta az altatót szerelmének, de közben egy hosszú csókra hívta míg el nem aludt.
A rendőrök berontottak az épületbe, és Dazai még idejében felvette maszkját, és futásnak eredt.
- Érted jövök! Ne félj.

------
Most elgondolkodtam, és lehet írok ebből egy komplett sztorit XD
Mi a véleményetek róla?