Az éjfél vére

4. rész

Az éj újra leszállt, és a vörös hajú nyomozónk nyugtalankodott nagyon. Aggódott tanítványa miatt, aki még mindig nem tért vissza sétájából. Gondolkodott rajta, hogy leszidja, vagy csak engedje el mivel már úgyis felnőtt ember. Tudja nem vigyázhat rá egész életében, de már kisebb kora óta ő gondoskodik róla. A fiú árva volt, és szörnyen bántak vele az árvaházban, ezért a vörös megszöktette onnan, és szárnyai alá vette a kisebb fiút. Kezdetben nehezen, de eltartotta mindkettőjüket, és mostanra már van elég pénzük sok mindenre. Hát igen. A hírnévhez jutalom is jár, de gazdagok sem voltak.
- Hol van már? Felhívjam? Akkor meg azért nem jön vissza, mert kiakad rám. - járkált fel alá gondolkozva.
A csendet egy kopogás zavarta meg. A nyomozó nem is késlekedett már nyitotta is az ajtót. Meglepetésére a rendőrkapitány jelent meg.
- Jó estét! Miben segíthetek az uraknak? - köszönt a vendégeknek meglepődötten.
- Nos Chuuya úr beszélgetni jöttünk.
- Miről?
- Óhh tudja azt maga is.
- Nem tudok semmit sem a Fantomról! Ezt már megbeszéltük! - lett ideges a fiatal férfi.
- Biztos benne?
- Teljesen!
- Azonban mi tudjuk, hogy magáról annál több mindent tud. Maga egy tökéletes célpont ahhoz, hogy a Phantomot előcsalogassuk a sötét rejtekéből. - mosolygott önelégülten az idős dohos szagú férfi.
- Ki nem tud rólam bármit is? Híres nyomozó vagyok ha nem emlékszik.
- Könnyen elvesztheti a hírnevét ha nem vigyáz.
- Hogy mondja?
- Ugyan már Chuuya úr! Azt hiszi az élet egy tündérmese? Egy csettintés, és ön már az én alárendeltem aki úgy csóválja a farkát ahogy én ugatok.
- De ez a kutya itt vad! Nem engedelmeskedik senkinek sem.
- Óhh azt csak hiszi! - mosolygott simlisen a férfi.
- Azt hiszi? - lett egyre mérgesebb a nyomozó.
- Hiszem? Tudom! Nézzen csak ki az ablakon.

Chuuya hirtelen lefagyott. Beütött neki egy gondolat, hogy mi van ha Akutagawáról beszél? Az ablak felé nézett, de nem mert odamenni, mert mi van ha igaz? Ökölbe szorította a kezét, és végül odament, és lenézett. Sokként érte, hogy sejtése igaz volt. A fekete hajú fiú lent állt tehetetlenül, és segítségkérően nézett fel a lakás ablakába hátha mestere észre veszi, és kimenti a kellemetlen helyzetből. De akik ott álltak vele egy fekete limuzinba parancsolták be. Aku nem akart beszállni, de bekényszerítették.
A vörös hajú megremegett, de tudta ha pánikba esik végleg elveszti a küzdelmet.
- Nos most is ilyen bátor? Nyomozócska? - Próbálkozott nyávogó hangon beszélni a kapitány, de inkább furán hangzott a szájából.

A nyomozónknak végleg elvágták az utolsó türelmi fonalát is. Nem akarta kimutatni, ezért inkább a földet nézte ökölbe szorított kezekkel.
- Mit akarnak Akutól?
- A fiútól a kocsiban? Semmit. Magától? Sok mindent. Azonban ha nem viselkedik a fiú bánhatja.
- És mit akarnak?

Erre a kapitány egy önelégült mosolyt vett fel az arcára.
- Nos először is velünk jön.
- És ha azt mondom nem?
- Jajj agyja már fel. Idegesítő.
- Idegesítő? Magának idegesítő az, hogy épp megzsarol valakit? Ráadásul más életével?
- Na jó elegem van tartóztassák le! - parancsolta embereinek a kapitány.
- Letartóztatni? Ugyan miért? Mit követtem el elmondaná?
- Fogja már be!
- Én? Soha!
- Ha nem lenne a Fantom, és ez az egész akkor már rég golyót lőttem volna a fejébe.
- Álj!

Kiáltotta hirtelen Chuuya. A fejében jelenleg sok gondolat kavargott, és csak egy módot tudott elképzelni. A rejtőzködést. Mind a még mindig ellenségnek tekintett Phantom elől, és mind a rendőrség elől. Tudja ezzel veszélybe sodorja Akutagawa életét, de arra jutott kitalál valamit, hogy kiszabadítsa csak ezt az egyetlen egy utat nem akarja. Ha belemenne vége lenne mindennek.
- Baj van? Megijedt nyomozó?
- M.. majd megyek magamtól... - mondta ki nehezen.
- Nahát mik vannak! Hát akkor indulás! - invitálta kifele a fiút.

Chuuya nagy nehezen, de magabiztosan megindult kifelé. A kapitány ment elől Chuuya mögött meg a két talpnyalója. Tudta ha most nem cselekszik végleg fogságban köt ki. Vett egy mély lélegzetet, majd lendületből legugolt, és kigáncsolta a két hátsó rendőrt. Ezután gyorsan felállt, de a kapitány megragadta, és a falhoz nyomta.
- Mit képzelsz mit csinálsz? - hajolt bele aurájába.
- Nem leszek se csali, se szolga! Szóval éppen megszökök.
- Te kis!

Lendítette öklét a kapitány, de a vöröske ravaszabb volt, és elhajolt, és pluszban a kapitány ágyékába rúgott. A kapitányunk fájdalmában elengedte, és ezt Chuuya kihasználta. Fordított a helyzeten, és most a kapitányt nyomta neki a falna kezét hátra a lapockájához szorítva.
- Még mindig gyengének tart? Mert képzelje nem vagyok! Ahogy egy szajha sem! - fújt bele lágyan a kapitány fülébe.

Ezzel Chuuya elengedte, és menekülőre fogta.
- Mit ültök még ott? Utána! - szólt talpnyalóinak a megalázott kapitány, majd szólt rádióján is erősítésért. - Megszökött! Minden egység utána!
- Megszökött Zeusz? - kérdezte meg egy ismeretlen hang.
- Meg uram! Sajnálom átvert minket.
- Ügyetlen banda! Ezért fizetem önöket?
- Sajnálom uram! Meglesz!
- Ajánlom is! - tette le az adóvevőjét az ismeretlen idegen. - Nehéz eset a te nagyra tartott mestered.
- Nehéz eset pont maga! - szólalt meg Akutagawa.
- Ohohó! Látom nem kedvelesz.
- Ugyan minek kedvelném? Elrabolt, és most a mesteremet üldözi!
- Jajj ne vedd így a szívedre. Még fiatal vagy.
- Ahogy Chuuya úr is!
- Nem is ismered őt igazán.
- De igen!
- Akkor mindent tudsz róla?
- Igen!
- Akkor miért tűnt el olyan sokszor estékre, vagy csak órákra?
- Mert dolga volt!
- Na, és milyen dolga?
- Nyomozó szóval nyílván egy megbízás.
- Na és akkor téged miért nem vitt magával gyakorlásképp?
- Mert olyan ügy volt amibe jobb ha nem keveredtem bele.
- Szegény tudatlan gyermek. - nevetett az ijesztő alak. - Tényleg nem mondott semmit!

Eközben Chuuya a hátsó kijáraton távozott. Először azt sem tudta merre menjen, de tudta hogy muszáj elindulnia, vagy elfogják fogni azt meg nem akarta. Elindult kis sikátorokba, hogy meg ne lássák őt. A rendőrök sajnos kiszúrták a fiút, és próbálták bekeríteni. A kis vörös úgy rohant ahogy csak bírt, de balszerencséjére egy kisebb fal gátolta útját. Egy pillanatra megtorpant, majd újból lendületet vett, és egy szemétkupacnak köszönhetően nagyobb eséllyel elérte a fal tetejét, majd felhúzta magát. Hátrapillantott, és elmosolyodott.
- Majd legközelebb fiúk!

Nem is késlekedett tovább, leugrott a másik oldalon. Viszont arra nem számított, hogy valaki fogadja a másik oldalon.
- Te!? - háborodott fel.
- Hello Chuuya. - köszönt boldogan a Fantom.
- Ez miattad van! Ha nem lennél akkor! Akkor!
- Akkor mi?
- Hagyj békén! Tűnj el az életemből!
- Nyugodj meg kérlek! Amúgx sincs időnk...
- A túloldalt! - kiáltotta egy rendőr.
- Gyere! - nyújtotta kezét Dazai.
- Nem! - ellenkezett Chuuya.
- Nem?
- Nem! Veled soha! Csak hagyj!

A vöröske arrébb lökte a magas barna hajút, és rohant tovább. Dazai ezt nem hagyta annyiba, ezért követni kezdte a kisebbet.

-----
És itt most félbe hagyom : 3