Az éjfél vére

2. rész

Azután a bizonyos este után két nap telt el. A nyomozó végre felébredt mély álmából. A közeli kórházba szállították, hogy kivizsgálják nincs e komolyabb baja. Miután megállapították, hogy csak alszik elhelyezték az egyik kis szobába. Akutagawa már rég felébredt, és sokszor meglátogatta tanárát.
Azonban nem csak a tanítványa volt kíváncsi a történtekre, hanem a rendőrök is. Akut már rég kikérdezték, de sokra nem mentek vele. Chuuya pedig gondolkodott mit is mondjon el.
- Uram! Kérem! Mondja el, mi történt akkor? - érdeklődött a tanítvány.
- Akutagawa! - lett komoly a kis vörös - Te megbízol a rendőrökben?
- Ezt mire érti?
- Te hiszel nekik? Megbízol bennük?
- Én... Nem tudom. Nem kellene?
- Nem igazán.
- Na, és miért?
- Azt még én sem tudom igazán.
Ekkor egy nővér jött be.
- Sajnálom ha zavarok, de a rendőrkapitány van itt. Beszélni szeretne önnel. - ezzel ki is ment, majd a kapitány rontott be.
- Mégis mi volt ez? Nem úgy volt hogy elkapja!? Erre kiüti magát, mint a részeg hajnalban a kocsmában! Mire véljem ezt? - kiabálta le a nyomozó fejét.
- Nos először is mint már mondtam, én csak megkeresem, és maguknak kell elfogniuk. - válaszolt a vörös hajú.
- Hagyjon ezzel a hülyeséggel! Mi volt ott? Ki az a személy? Csak mondja meg!
A nyomozó egy nagyot nyelt, és próbálta minden gondolatát összeszedni. Már majdnem kimondta volna ki is ez a személy, aki csak így letámadta, de valahogy nem ment neki. Képtelen volt ebben a pillanatban. Azonban valamit muszáj mondania. Teljesen kész volt egyetlen egy egyszerű kérdéstől.

- Nos? - türelmetlenkedett a kapitány.
- Nem tudom... - mondott csak ennyit a nyomozó.
- Nem? Nem tudja? A hírhedt nyomozó? Hát nem csodálom hogy szégyen megszólalnia! - nevette el magát teljesen a nagy kövér ember.
- Akar mégvalamit, vagy kineveti magát itt, és helyben amíg bele nem pusztul? Hamár a fánkok nem hozták meg a kellő hatást.
- Mit beszél? Na ide figyelj mit tudom én mekkora hírnévvel rendelkezek nyomozócska! Én a helyedben vigyáznék a számra. Tudom, hogy tudsz valamit a rablóval kapcsolatban és nagyon ajánlom, hogy mondd meg ki az! Ha pedig nem az a nyomozás akadályozását okozza, és börtönbe mshetsz a kis maskarás barátoddal eggyütt.
- Mint mondtam nem tudok semmit! Mielött bármit megtudhattam volna szépen ránk törtetek, pedig így is egyedül kellett volna mennem, és még több információt megszereztem volna! De nem! A drága rendőrségnek megint bele kellett avatkozni, és emiatt óvatlan lettem, és kiütött teljesen. Szóval aki hátráltatja a nyomozást az a drágalátos rendőrség maga! Le akarod csukatni magad? Tényleg? - vágott vissza a kisebb.
A kapitány olyan dühös lett, hogy már vörösebb lett az arca mint Chuuya haja.
- Csak hogy tudd te kis nagyszájú! Ha bármi kapcsolatot megtudok közted, és a Phantom közt én abban a pillanatban lecsukatlak! A legrosszabb élményedet fogod akkor átélni a börtönben! Gondoskodni fogok róla.

A fenyegető beszéd után a nagy ember fogta magát, és elment Chuuya pedig összekészülődött, és Akutagával együtt elhagyta a kórházat néma csendben.
A fiatalabb fiú csak nézte az alacsony tanárát, és nem merte megkérdezni mi volt az az elöbbi. Tudta, hogy nem mondott igazat, és tud valamit. Na de mit?
Hazamentek végre ahol tudták semmi sem zavarhatja meg őket, maximum egy kis utcazaj.
- Akutagawa! Főznél egy kis teát? - kérte meg a vörös a fekete hajút.
- Máris. - állt neki egyből.
- Szóval még mindig hiszel a rendőrökben?
- Sajnos erre még mindig nem tudok választ adni.
- Nem hibáztatlak. Azonban figyelmeztetlek, hogy nem mindig szabad elhinni minden szavuk. Lásd a mostani eset ami történt.
A fiatalabb próbált a teára koncentrálni, de tanára szavai jártak a fejében, és hogy mit titkolhat el előle. Azt nem is sejti milyen jól is jár a tudatlansággal.
- A szobámban leszek. - indult is el az említett helyre.
Chuuya leült fotelébe, és gondolkodni kezdett. Helyesen cselekszik, hogy nem mondja el az igazat? Miért is védi meg azt a tolvajt? Miért is olyan ismerős neki? Valhol látta. Találkozott vele. Na de mikor és hol? Egyáltalán miért szereti őt?

Ekkor Akutagawa lépett be kezében a teával. Lerakta a kis asztalra ami a fotel mellett volt, és már indult is volna kifele, de megállt.
- Miért titkolja?
- Mert nem akarlak bajba keverni.
- Szóval egy régi ismerős?
- Mondhatni.
- Na és a szellem?
- Az a te ügyed, és őt én sem tudom ki lehet.
- Nem fél maga a börtöntől?
- Miért kéne? Hisz nem tettem semmit - mosolyodott el.
- És ha kiderül?
- Van egy jó ismerősöm. Ő segít nekem.
- Elmegyek a városba sétálni.
- Csak nyugodtan.
A fiatalabb fiú nem késlekedett, egyből el is indult. Délután négy óra volt, és sok ember ekkor végzett a munkával szóval tömegnyomor keletkezett az utcákon. Sok ember jött vele szembe, de egy felkeltette az érdeklődését. Érdekesebb kinézete volt. Fehér haja, sárga szeme, és egy fura másabb stílusú ruha. Valami azt sugallta benne, hogy valhonnan ismeri. Találkozhattak volna valamikor? Vagy csak látta már valahol egyszer ugyanígy az utcán?
Kissé óvatlan volt, és nekiment a szembejövő fiúnak.
- Sajnálom! - mondta ki, de a fiú tovább ment mintha mi sem történt volna.
Sokat nem is nézhette, mert a tömeg nyomta előre. Mikor végre elért a közeli parkba benyúlt zsebébe, és egy ismeretlen pappír fecnit talált benne. Meglepődött nagyon is, de egyből kibontotta, és olvasta is.

"Mosolyoghatnál többet is! Eddig még úgy se láttalak. Ja és ha akarsz találkozni gyere a park labirintusához. Aláírás:  Valaki akivel találkoztál már"

Akutagawa ezen végképp meglepődött. Ki az akivel találkozott? Honnan ismeri? Honnan tudja hogy nem mosolyog sokat? Meg kell keresnie!
Amilyen gyorsan csak tudott szaladt a labirintushoz. Azonban nem volt ott senki. Átverték volna? Vagy egy csapda? Ki volt az aki azt a kis üzenetet a kabátjába rejtette?
Körbe körbe forgolódva kereste ki lehetett az, de senki se járt nagyon errefele. Na még akit ismerhet is az pláne nem. Már kezdte elveszteni a reményét mikor valaki megkopogtatta a vállát. Megfordult, és teljesen elcsodálkozott.
Egy csukjás idegen állt elötte.

-----

Nos úgy vagyok vele, hogy tök jó ezt írni szóval igen! Folytatom : D