Új lány Beacon Hills-ben

Kontrol, és bizalom

Az ifjabb Stilinski után rohantunk, aki az öltözőbe vezetett bennünket. Ott egy összetört szekrény, felborított öltözői padok, és egy félig átváltozott Liam Dunbar fogadott minket.
- Higgadj már le! - üvöltötte Scott. A kis béta csak kapadozott, és acsarkodott.
- Scott a szemed! - erre a srác felvillantotta, és végre lecsillapította Liamet.
- Most viszont szépen mindent elmesélsz nekünk őszintén az előző sulis eseteidről. - mondta neki Scott.
- Nem volt semmi. - mondta hetykén. Stiles már majdnem kibökte, de Lydia kivitte Őt, és Malia is távozott. Liam ott maradt velem, és Scottal.
- Szóval.. - ültem le mellé. - Mi történt? - néztem rá biztató, és barátságos tekintettel.
- Kicsaptak. Egy.... - itt megakadt, és lehajtotta a fejét. - Egy verekedés miatt. A srácnak csonttörése is volt. - mondta szomorúan, és felnézett Scottra. Látszott a pillantásán, hogy most őszinte volt.
- Figyelj Liam, - kezdte Scott - ez nem a Devenford. És itt nem fognak bosszantani, mert nem leszel egyedül. - mondta neki, és a vállára tette a kezét.
- Liam, mi is mind mások vagyunk, mint a többiek, de soha nem vagyunk egyedül, mert itt vagyunk egymásnak. - mondtam és is neki. - És most már te is közénk tartozol. - tettem karjára a kezemet. Ő küldött egy hálás mosolyt felénk, majd kimentünk az öltözőből.

Lydia szemszöge:
A kis "beszélgetés" után mindenki folytatta a napját, úgy ahogy kellett volna. Kivéve persze én. Az egyik órán, az egyik lány, Tracy nagyon furcsán viselkedett. Feszengett, majd ki is rohant az óráról. Fogtam magam, és utána mentem.
- Tracy, Tracy, minden rendben? - fogtam meg a karját.
- Persze.- felelte zavartan, és bambult a semmibe. Meglegyezgettem előtte a kezemet, hogy figyeljen.
- Tracy látom hogy hazudsz, mondd el mi bánt. - simítottam meg a karját.
- Lidércnyomásom van. - mondta. (Lidércnyomás: Az alvási bénulás (más néven alvási paralízis vagy alvásparalízis) közvetlenül elalvás előtt vagy felébredéskor jelentkezik, és legfeljebb egy-két percig tart. Az érintett a kívül egy sem tudja megmozdítani, így még beszélni sem tud. Gyakran kíséri félelemérzet, társulhatnak hozzá (lidércnyomás), vagy testen kívüli élmény.) Tracy idegesen elfutott, ki az iskolából. Én pedig agyalva mentem vissza a terembe.

Este, amikor hazafelé vezetett Viki hirtelen rossz érzésem lett, de ahogy észleltem neki is. Hirtelen fordította meg z autót, és elindult a város másik felébe, ahol egy autóbaleset szerű történt. A mentősök már kezdték beszállítani a kórházba a magatehetetlen, mozdulni is képtelen embereket, akiknek apró vágás volt a nyakán. Ismerősen hangzik, ugye? Volt már dolgunk ilyennel, még annó' amikor Viki még nem itt élt. Kanima. Csak úgy, mint Jackson. Láttam az autó tetején is a mérget, de nem tudtam, hogy van még kanima a városban.
- Ne érj hozzá! - húztam el a tesóm kezét, mert kis híján belenyúlt a méregbe. - Kanima méreg. Az bénította meg az embereket is. - mondtam neki. - Jackson is az volt. Tudod.. meséltem. - mondtam neki. És erre eszébe jutott a story.

Kis idő elteltével Scott és Stiles is megérkezett a helyszínre.
- Tudtok valamit? - kérdezte Scott.
- Kanima méreg. - mutattam a cuccra.
- Gyerekek, mondjátok, hogy nem megint valami OLYAN ügy. - jött oda hozzánk a fejét fogva Stilinski seriff. Hát sajna el kellett keserítsük, mert de.
- Még nem 100%, de 99%. - mondta Stiles.
- De jó. - és a seriff távozott köreinkből.
- De Lydia, ti hogy keveredtetek ide? - kérdezte Scott.
- Tudod. Bansheek vagyunk mindketten. - vágta rá Viki. - Engem az érdekelne, hogy ti mit kerestek itt? - a fiúk kínosan összenéztek.
- Stilessal hallottuk, hogy miket hívtak a helyszínre, így csatlakoztunk mi is.

Miután nyugtáztuk, hogy mind a négyen a veszély miatt jöttünk ide, már sejtettük, hogy megint nem lesznek nyugodalmas napjaink, de hát kinek kell az?

Másnap reggel Tracy már nem volt iskolában. Délután kerestem a házán is, de az rendőrségi kordonnal, és szalagokkal le volt zárva. Én óvatosan besétáltam, mert mocorgást hallottam odabentről, és kíváncsi voltam a dolgokra.
- Lydia, neked nem iskolában kéne lenned? - érdeklődte tőlem a seriffhelyettes, Jordan Parrish.
- Kevés órám volt ma. - mondtam, majd tovább kutakodtam. Fent Tracy szobájában is szétnéztem, ahol az éjjeliszekrényen egy különös könyv volt. "A rémdoktorok" címmel. Szépen a táskámba süllyesztettem az olvasmányt, és távoztam.

Sziasztok! ❤
Mélységesen sajnálom, hogy ilyen sokáig nem hoztam részt, csak kézsérülés okából nem tudtam gépelni. 😭Nagyon igyekszem az iskola mellett hozni részeket.🤗
Remélem, azért elnyeri a tetszésetek. Ha igen kérlek jelezz vissza nekem egy szavazattal.⭐
Puszy Nektek!