Új lány Beacon Hills-ben

Kiképezve👌🏻

Viki szemszöge:
Éjjel teljesen nyugtalanul aludtam. Mindenféle iszonyatos gondolat, és álom gyötört. Mindegyik végkifejlete az volt, hogy vérző fülű holttestek halmán ültem a Nemetonnál és sikítottam folyamatosan. Az összes szerettem, az összes barátom, az egész város ott feküdt rezzenéstelenül, és meg csak ültem a holtak hegyén hangosan sikítva. Kettő élő ember volt a környezetemben, aki mindezt túlélte, az egyik Lydia volt. A másik meg Derek????
- Ébredj! - locsoltak le jéghideg vízzel.
- Fent vagyok! - keltem fel.
- Láttam. Rémálmok gyötörnek... - mondta Satomi. - Nagyon telik az időnk. - közölte keserűen. - De semmi nincs veszve! Ezt most idd meg, és kezdjük a kiképzést. Minden egyes másodpercet ki kell használnunk! Mozogj! 10 perced van összekapni magadat! - tessékelt ki az ágyból.
A tükörbe nézve elgondolkodtam, hogy mi is az, ami eddig a kapaszkodóm volt... Nem tudtam rájönni. Sietve összekaptam magam, egy kontyba fogtam hosszú hajamat, és felvettem egy Adidas trikót, meg egy fekete cicanadrágot, hozzá egy sportcipőt, és sietve egy vasajtóval zárható terembe robogtam.
- Most megnézzük a kontrollod tűréshatárát. Eme eszközökön végig fogsz menni, rangsorolva vannak egytől tízig. Az alapján meg tudjuk, hogy miként tudunk az újonnan kapott erődnek gátat szabni. - mondta. Különféle kínzószerek voltak a teremben. Én minden végigmentem, és nem lett semmi.
- Ez hogy lehet? - kérdeztem.
- Úgy, hogy nem elég a fájdalom! Neked nem a saját testi fájdalmad veri ki a biztosítékot, hanem amikor másnak fáj! - mondta. - Így most engem az egyik áramos kerítéshez, téged meg a vele szembeállítotthoz fognak kikötözni az embereim, és meglátjuk, hogy bírod! - Satomi testőrei ezt meg is tették. Elkezdték az enyémmel párhuzamosan Satomi kerítésében is felcsavarni az áram erősségét. Az enyém már 1000 ampernél járt, amikor éreztem, hogy pattan a húr.

Satomi szemszöge:
Viki kerítésébe vezetett áramerősség mérője már a kiakadás szélén állt, amikor ő hihetetlen erővel kitépte magát onnan, majd engem is az enyémről. Hatalmas ereje felett egy villanás alatt vesztette el az irányítást, és már hirtelen tört zúzott a teremben, ám én bejátszottam neki egy hangfelvételt. A felvételen ez ment:"mindig lesz minimum egy olyan személy az életedben, aki miatt meg fogod ezt tartani". Lydia hangja volt. Ebben a pillanatban Viki szeme ismét kikékült, és magánál volt.
- Szóval ez itt a kulcs! Ilyet se láttam még a hosszú életem során. - mondtam ki őszintén. - Neked tudod mi a legnagyobb erőd és egyben a legnagyobb gyengeséged is? - ekkor a kifáradt lány kérdőn nézett rám. - A vakmerő és bátor hatalmas szíved! Mert eddigi összes sérülésedet miatta szerezted. Téged az éltet, hogy védelmezheted a szeretteidet, a falkádat! Nem véletlen lettél te igazi alfa, és nem véletlen, hogy ennyire jól bírsz az erőddel, mert a szíved vezérel! És ez nem kis szó! - mondtam. Életemben nem láttam még oly erővel rendelkező természetfeletti lényt, akit ilyen mértékű szeretet, bátorság és önfeláldozás vezérelt volna.
- És most mihez kezdjünk? - kérdezte meg az egyik segítőm.
- Kiképezzük! - jelentettem ki. - Hatalmas fegyvere, hogy vissza tudja hozni magát az ereje feletti irányítás állapotába. Ezzel már tudunk mit kezdeni.
Napok teltek el, talán hetek is a kőkemény kiképzés, és tanulás során, de sikerült!

Lydia szemszöge:
Legalább egy hete, egy nyomorult hete nincs információnk Vikiről.... Iszonyatosan lesúlytott a banda, és félünk, hogy már nem tér vissza. Hihetetlen, hogy egy ember relatív rövidtávú hiánya mennyire meg tudja viselni az embereket. De aki tényleg az egyik legjobban ki van készülve, az Derek. Igen, a nagy Derek Hale. Az utóbbi időkben igencsak sok időt töltöttem vele.
- Szia Lydia, gyere be. - mondta.
- Hali, na hogy vagy? - kérdeztem tőle, bár tudtam a választ. Félre ne értsétek, nem kavarok Derekkel, csak megismertem, és nem olyan mogorva bunkó, mint aminek mutatja magát. Igazából barátok lettünk.
- Figyelj Lydia.... Valamit el kell mondanom, amivel nem vagyok tisztában.
- Ez ijesztően hangzik... - mondtam őszintén.
- Bízok benned Lydia és... Az a piszkosul rossz helyzet, hogy szerintem szeretem az unokatesódat. - mondta Derek.
- Mind szeretjük őt Derek. - vágtam rá kapásból, de aztán leesett, hogy IGAZAM VOLT!
- De én lehet kicsit máshogy.... - mondta, majd idegesen elkezdett járkálni.
- Ha tudnád, hogy én ezt mióta sejtem. - mondtam neki. Láttam a szemében, hogy őszinte, és nem tudja mit tegyen. - Figyelj Derek, én azt mondom, ne tartsd magadban az érzéseidet. És próbálj meg hozzá közeledni. Vesztenivalód nincs. - tettem kezemet biztatón a vállára, majd elmentem volna.
- Lydia vigyázz! - kiabálta Derek, mert az ajtóban három rémdoktor várta a kilépésemet. Derek sajna nem ért oda időben, így Tracy elkapott a méreggel. Mozdulatlanul hullottam földre,és tehetetlenül feküdtem ott. Épp Dereket kínozta az egyik srác, Josh, akinek érintése árammal rázta meg azt, amihez nyúlt. Derek már épp félholt formában volt, amikor betoppant Satomi az oldalán Vikivel, akinek szemei csodálatos lilán ragyogtak, és gond nélkül támadott meg mindenkit. Tracyt, Donovent, majd Josht is.
- Takarodjatok innen! - üvöltötte. A három kiméra elkullogott ismételtem nem épségben.
- Viki, visszatértél, és az erőd, újra a régi! - mondtam örömtelin. Visszakaptam a testvéremet, akinek ismét a kezében az ereje irányítása! Odajött hozzám, miközben Satomi felsegítette Dereket.
- Iszonyatosan hiányoztál! - öleltem meg, mert a kiméraméreg kezdett elszállni belőlem.
- Lásd el a sebeiket, nekem most távoznom kell. -utasította Vikit Satomi.
- Mindent köszönök! - mosolygott rá hálásan, majd megölelte az idős alfát, aki ezek után távozott. Viki elmesélt nekünk mindent, ami a távolléte alatt történt, és eközben ellátta a sebeinket. Nekem csak egy vágás volt, viszont szegény Dereken sokkal több. A srácról óvatosan leszedtük az átvérzett, szétkarmolt pólót, majd Viki munkához is látott. Lágy mozdulatokkal pillanatok alatt ellátta Derek sebekben bővelkedő felsőtestét.
- Köszönöm! - mondta egy szelíd mosoly keretében, majd mi elkezdtünk felöltözni. - Jó, hogy újra köztünk vagy. Hiányoztál neke... nekünk. - bakker Derek. Nemár. Viki ezen csak elmosolyodott, majd egy-egy lágy ölelés után hazamentünk.
Otthon Viki elmesélte azt az apró részletet is, amit Dereknél kihagyott, az álmát.
- Köztetek biztos, hogy van valamiféle érzelmi kötelék! - mondtam ki neki.

Sziasztok!
Íme az új rész! Ismételten sajnálom, hogy ilyen soká.:c Remélem ettől eltekintve tetszeni fog a mostani rész Nektek! Ha igen dobjatok meg egy csillagocskával, meg komival.😘😍
Imádlak Titeket!❤
Puszy💋