Lover

1. - I Forgot That You Existed

Drága Crushom!
 

Nem is tudom, hol kezdjem. Már hosszú ideje, le akarom írni neked, hogy pontosan mit is érzek - csak éppenséggel ezzel sosem voltam igazán tisztában. Nevetségesnek gondoltam, amit ébresztesz bennem, mi több, most se vagyok biztos abban, hogy ez igazi.

Sőt. Már elkönyveltem a múltnak.

Na, ez már tényleg vicces, ugye? Tizenhét évesek vagyunk, az utolsó közös évünket tapossuk és én pont a mostani évet találtam a legalkalmasabbnak, hogy ezt végleg lezárjam. De nem véletlenül írtam jelen időben a fenti bekezdésben. Van, hogy még most is megmelengeti a szívem egy mosolyod, a hangod, a kósza (és elég ritka) figyelmed, amely rám irányul. Előfordul, hogy rád gondolok, elképzelem, ahogyan a szalagavatón együtt keringőzünk. Néha reménykedem abban, hogy meglátsz bennem valamit, valami olyat, amit még senki nem talált meg. Természetesen, ezek nem fognak megtörténni, de álmodozni lehet.

Hogy miért mondtam, hogy lezártam ennek ellenére? Mert belefáradtam abba, hogy várok rád, hogy más lányokkal lássalak, hogy őket öleled és nem engem. Meguntam a közönyös, érdektelen pillantásaidat, a megvető beszólásaidat. Utálom, hogy a külsőddel és a pénztárcáddal szerzel háremet és társaságot magadnak, akik kiölik belőled az emberséget és az egyediséget, mert kedves Névtelen, itt ez történik. Te naiv vagy, ők pedig kihasználnak. Én is naiv vagyok, mert elhittem, hogy valaha is lehet belőlünk több, mint osztálytársak.

Még csak barátok sem vagyunk.

Nem is ismerlek. És te se engem.

Akkor miért vágyom mégis rád?

Fogalmam sincs.

Tudod, néha felmerül a fejemben, hogy ideje lenne lépni, megmutatni, milyen belevaló csaj vagyok és teljes egészemben kilépni a reflektorfénybel, kilépni eléd. Jól, hangzik, igaz? Elárulok valamit: hiába tűnök határozottnak, bevállalósnak és megállíthatatlannak, valójában nem vagyok ilyen. Ez egy maszk, amit azért viselek, hogy felkeltsem a figyelmed, felnyissam a szemed. Ám, ezek szerint, teljesen felesleges. Gyáva vagyok, képtelen lennék kiállni eléd és akár felkérni téged a szalagavatóra a páromnak.

Eddig bele se gondoltam, de szinte tönkretettél ezzel. Magamat sajnáltatnám? Előfordul. Bár, inkább most azt mondanám, hogy felnyílt a szemem és megláttam a valóságot, nem csak veled, de elég sok dologgal kapcsolatban. Nem hiszem, hogy érdekel, de elmesélem. A legjobb barátnőm, aki öt éve mellettem volt jóban és rosszban, lecserélt. Sőt, eldobott. A legjobb az egészben, hogy egy fiú miatt. Oké, bevallom, túlzok, nem dobott el, szimplán ő ezerszer fontosabb neki, mint én. Viszont, amikor a legnagyobb szükségem lett volna a támogatására, addig ő, nos, a barátja ágyában hempergett. Dühös voltam? Brutálisan. Akkor tanultam meg, hogy nem szabad ennyire megbízni az emberekben, különben hatalmas pofáraesés lesz a vége. És várni sem szabad, mert különben örökké egyhelyben fogok toporogni.

Ezt veled kapcsolatban is megtanultam. Már nem számítasz, nem bénul meg a nyelvem, ha veled beszélgetek, nem jövök zavarba. Meg akartalak ismerni, de te esélyt sem adtál nekem. Nyugi, nem utállak érte. Csak nem létezel már a szememben.

Teljes a közöny és végre nyugodtan alhatok.

Valaha szeretett:

Fannie

2019. 09. 23.

__________

 
 

 
Drága Crushom!

 

Már nem érdekelsz. Azok után, amiket tettél (vagy nem tettél...) velem, már nem.

Szóval, csak annyit akartam mondani, hogy bazd meg.

Ölel:

Fannie
2019. 11. 10.

  
Ps.: Ma van a reputation második születésnapja. Tudod, miért fontos ez? Mert te ott voltál velem azon a napon, amikor kijött az album. Rémlik, hogy kinevettél, az izgatottságom miatt? Mert nekem igen.