Új élet.

4.Fejezet

-Vajon élek vagy meghaltam?
Ez a mondat kavarog a fejemben mióta itt vagyok.
Egyszer csak egy vörös függöny volt előttem.
-Most bemenjek?
Hirtelen szétnyílt és egy szobában találtam magam , a falakat ugyan az a vörös függöny takarta el mint ami kint, a padló fekete fehér csempékkel volt kirakva. Valami lágy jezz zene ment egy régi lemezjátszóból.
-Örülök hogy látlak.-szólalt meg egy női hang és a sötétből egy hölgy lépet ki.

-Te meg ki vagy?
-Lényegre törő vagy szóval én is az leszek meg haltál.
-Tessék?
-Mi az utolsó emléked?
-Az hogy Cecíliával sétálok haza majd valaki hozzánk szó...
Hirtelen elkezdett fájni a fejem, az emlékek hirtelen beugrottak.

-Most már hiszel nekem?
-Igen, de akkor most mi lesz? Örökre a sötétségben fogok bolyongani?
-Nem, a kis barátnőd meg mentet.
-Akkor miért vagyok itt?
-Mert kötelességem elmondani hogy nem vagy...

Hirtelen elsötétült mindent. Majd felébredtem
Cecília ott ült mellettem az ágyon. Meglátta hogy kinyitottam a szemem és a nyakamba ugrót.
-Végre felébredtél már azt hittem sose kelsz fel.
-Én is örülök hogy látlak. Meddig aludtam ?
-Három napig .
-És te egész végig itt ültél mellettem ?
-Igen.
Egy ideiig feküdtünk majd meg kordult a gyomrom.
-Menjünk együnk valamit! -mondta Cecília és felugrott az ágyról.
-Rendben de hova?
-Van a közelben egy jó étterem.
-De te vámpír vagy, nem vérel táplálkozol?
-Ahh, ez hülyeség azzal is de eszem rendes kaját.
-Bocsi.
Kikeltem az ágyból és kezdtem volna öltözni de Cecília rám szólt:
-Három napja nem fürödtél, előbb menj el tisztálkodj meg.
-Rendben.

A fürdőben eszembe jutott az az álom, vajon mit akart mondani? Ezen nem tudtam sokat gondolkodni mert nyilt az ajtó és be lépet rajta Cecília. Kislányos zavarómban sikerült elesnem.
-Mit keresel it?!
-Nem értem mit vagy úgy oda. Szerinted nem látalak már igy?
-Őőő eben lehet igazad van de akkor is miért jöttél?
-Azért mert már vagy egy órája bent vagy?
-Ohhh értem bocsi.
-Gyere! - nyújtja a kezét.
Meg fogom és próbálok felkelni, de meg csúszik a lábam és lerántom.
Majd hirtelen Cecílián találtam magam.
-Engem nem zavar ha gyorsan akarsz haladni, de szerintem nem ez a megfelelő hely és idő.
Hirtelen felpatanok és meg ragadóm a törölközőm. - Bocsánat! - mondom vörös arcal majd elfutok a szobámba.
Gyorsan felöltöztem majd lementem a nappaliba. Cecília már készen várt rám

-Na végre! - sóhajtja.
-Bocsi, mehettünk?
-Aha
Kiléptünk a házból és bezártam azt.
-Na hova megyünk? - Kérdeztem.
-A közelben van egy nagyon jó étterem.
Az út többi részében nem szóltunk egymáshoz. Mikor oda értünk le eset az álam, egy nagyon puccos és drága helyhez jöttünk.
-Biztos jó helyen vagyunk?
-Aha. Miért?
-Csak azért mert egyikünk sincs kiöltözve.
Nem felelt semmit csak bement.
-Jó napot Alcott névre van foglalásunk.
-Rendbem egy pillanat türelmet kérek. - a pincér elkezdi keresni a nevünket.
-Áhh megvan Miss Alcot ere tessék.
Az étterem hihetetlenül diszes. Egy négy tagú zenekar valami klasszikust játszik.
-Itt is volnánk. - kihuzza a széket Cecíliának.
-Mit hozhatók?
-Egy steaket kérek véresen és vörös bort.
-Rendben és magának? - fordul felém a pincér.
-Én is ugyan azt!
-Rendben akor kettő steak véresen és vörös bor.

Félóra mulva kihozták az ételeket.
Nagyon finom illatúk volt. De mielőtt meg kóstolhatam volna Cecília meg szólalt.

-Szerettem volna veled beszélni valamiröl.
-Oké, és miről?
-Tudod amikor meg haltál megszüntél embernek lenni! - etöl a mondatol össze szorult a gyomrom és félrenyeltem a falatot köhögtem egy keveset.
-Ezt hogy érted?
-Úgy hogy már nem vagy ember. Hanem amolyan vámpir szerüség.
Erre már nem tudtam mit mondani, féltem de boldog is voltam.

-Na? Nincs semmi kérdésed?
-Kérdésem az sok van de biztos hogy ezt itt akarjuk meg beszélni?
-Miért szerintem nincs itt senki.
-De hogy ne... -A szavam elakadt a terem ami egy perce még tele volt most üres. - Ezt meg hogyan?
-Eröl is akartam veled beszélni. Azt szeretném ha démon vadász lennél.
-He? Most már tényleg nem tudom mi van.
-Azt gondoltam hogy érdekelhet de ha nem akarod akkor nem...
-Nem mondtam nemet.
-Akkor ezt megbeszéltük.  -csettintet egyet és a terem megint telelet emberek.
-Akkor jó étvágyat!
- Jó étvágyat!

Itt van az új rész bocsinhogy ennyit kell várni de elég lusta vagyok mostanában. Köszönöm hogy olvasátok!