Vámpír, és egy halandó végtelen szerelmi története!

5-rész- Az ismerkedés!

CHRIS:
Lassan sétáltam mellette bicegve, és próbáltam nem rálépni teljesen a lábamra, hiszen nagyon fájt a bokám.
Ez a férfi nagyon magas volt, és igazán titokzatos, mint a többi vámpír,bár egy különbség volt közte, és a többiek között.. Méghozzá az, hogy ő kedvesebb volt.. Nem hinném hogy más segített volna a helyében.. Pedig nem is ismer engem.
Nagyon hálás vagyok neki, ha ő nincs, akkor én most már halott lennék.
Néztem ahogy a fejébe húzza a kapucnit, majd csak előre pillantottam.
Talán ő is fázik?  Nem csodálom, hiszen eléggé hűvös az idő ide kint, sőt fagy van.
Nem beszélt valami sokat, csak jött mellettem csendben.
-Tudod nekem majdnem mindenkim vámpír miatt halt meg... Így igazán elvesztettem a hitemet. -meséltem el neki röviden, bár magam sem tudom miért.. Talán csak jó volt valakivel beszélni hosszú idő után, hiszen egyedül igazán unalmas, és magányos dolog lenni.
Amikor megfogta a karom, hogy segítsen csak elmosolyodtam.
-Köszönöm, kedves vagy. -mondtam, és belékapaszkodva sétáltam tovább, így kicsit könnyebb volt, és enyhült a fájdalmam.
Amikor a nevemet kimondta az arcára pillantottam.
-Tessék? -kérdeztem tovább sétálva.
-Szép a neved Leon.. Igazán szimpatikus.. Bár kissé titokzatos név egyben.. Hozzád illik. -mondtam neki. Már nem féltem annyira, mint a legelején, hiszen ha bántani akarna, akkor már megtette volna , és nem segített volna nekem.
-Örülök hogy te nem vagy olyan, mint az a vad vámpír.. Nagyon ijesztő volt, ahogy bántani akart. -suttogtam.
-Picit fázom, de csak azért , mert a ruhám vizes lett a hó miatt, amikor elestem.
Éreztem ahogy a gyomrom korogni kezdett, ami nagyon kínos volt.. Már napok óta nem tudtam enni, hiszen ilyenkor nincsen mit eladjak.. A tó befagy,így nem tudok halászni.
Néha kérek a szomszédoktól egy kis ételt, de már nekik sem nagyon van mit enni, így adni sem tudnak, hiszen az a kevéske nekik is kell.
-Igen, erre lakom, már mindjárt ott vagyunk, már nem kell sokat menni. -válaszoltam neki.
-Hogy szeretek-e?
Egyrészt igen, hiszen itt nőttem fel, és a szüleim miatt sok emlék fűz ide.. Ők építették azt a kis faházat amiben élek most.. Másfelől nem, hiszen nagyon sok a vámpír erre, így nem merek kimenni a házból sokszor.. Bár nem mintha ez a kis ház megvédene tőlük, de legalább én nem félek annyira.-magyaráztam el neki.
-Nem sétálok sokat.. Csak amikor muszáj, vagy amikor virágot szedek a sírokra.. Ha tehetném sosem jönnék ki a házból.. Nincsen senkim már, és néha fáj látni, amikor más a szüleivel sétál a városban..