Falling in love with Spiderman

Part 1

Hétfő reggel kilenc van és a magántanárom egy órán belül érkezik. Felkeltem, felöltöztem és lementem megreggelizni.
-Jó reggelt, Apa!-köszöntem apának-Anyu ma is korán ment dolgozni?
-Jó reggelt kicsim! Igen, ma is korán kellett bemennie. De hát ilyen az ha valaki a Stark Industries vezérigazgatója. Egyébként valamit akartam neked mondani, csak elfelejtettem!
-Majd eszedbe jut!-mondtam.-Apa!
-Hm?
-Mikor mutatsz be az új srácnak?
Apa szemei elkerekedtek és majdnem kiköpte a kávéját.
-Akkor ezt felejtettem el! A tanárod lemondta és az "új srác" is meg szeretett volna már ismerni téged és bár nehezen, de beadtam a derekam. Szóval ma elviszlek a toronyba és megmutathatjátok egymásnak Pókemberrel, hogy mit tudtok.
Na itt az én szemeim estek ki majdnem a helyükről! Én a toronyba? A Bosszúállók tornyába? A többi Bosszúállóhoz? Ezt nem hiszem el! (A megdöbbenésemnek persze nem adtam hangot, nem akartam 10 évesnek látszani.) Bár a bosszúállókat egytől egyig ismerem régebbről, egy ideje nem találkoztam velük. A gondolatmenetemnek apa vetett véget:
-Azt hittem, jobban örülsz majd.-mondta
-Ki mondta, hogy nem örülök? Örülök, csak mostmár megtanultam felnőtt nőként viselkedni!-mondtam magamat kihúzva széles mosollyal
-Hát hiába. Olyan gyorsan felnősz!-morzsolt el apu néhány kamu könnyet, majd mind a ketten röhögni kezdtünk. Miután abbahagytuk a röhögést a csendet apu törte meg:
-Ha lemész a műhelyembe, lehet, hogy találsz ott egy meglepit.-mondta apa én pedig úgy gondoltam, hogy megmutatom neki, hogy tudok bánni az erőmmel. Egy szempillantás alatt a műhelyben álltam az új ruhám előtt. Az ÉN ruhám előtt. Azonnal fel is vettem. Olyan volt mint a Fekete Özvegy ruhája, csak néhány kék és türkiz csík futott a boka résztől folyamatosan vékonyodva a derekamig, onnan pedig újra vastagodni kezdtek a csíkok. A vádli részen észrevettem egy kis tárolót, majd rájöttem, hogy késeket lehet benne tárolni.
-Ha kigyönyörködted magad felhívnám a figyelmedet, a gyakorlópálya programjai között lévő "Steph" programra. A telekinetikus képességeidet és a teleportálást tudod rajta gyakorolni.-lépett mögém apa
-Nekem van a világon a legkirályabb apukám!-adtam egy puszit az arcára, majd beléptem a gyakorlópályára. Kikerestem a programot és beállítottam közepes nehézségre 30 ellenféllel. Megnyomtam a startot és elindult a szimuláció. Jött az első hullám, amit könnyen elintéztem a Natashától tanult harcmozdulatokkal. A második hullám hologrammjainál már volt kés is, velük nehezebben bírtam, itt már teleportálnom is kellett. A harmadik hullám volt a legkeményebb. Itt összevonva kellett használjam az erőimet, ami eléggé nehéz volt, de elintéztem mindet. Amikor kiéptem apu büszke fejével találtam szemben magam.
-Na? Milyen volt?-kérdeztem
-Asszem innentől már én sem tudom megakadályozni Nick Fury-t, hogy bevegyen a Bosszúállókhoz.-mondta apa büszkén én pedig csak vigyorogtam, mint a tejbetök.
-Ja és kicsim!-szólt hirtelen apu
-Igen?
-Csomagolj!
-Miért?-kérdeztem és csak remélni mertem, hogy azt a választ kapom amire számítok
-Költözünk a bosszúállók tornyába! Anyád már oda jön a munkából.
Én csak lesokkolódva álltam ott vagy 10 percig, majd eszembe jutott, hogy pakolnom kéne. 10 perc alatt végeztem. Még egy utolsót visszanéztem a szobámra. Üres volt és elhagyatott. Mindent elpakoltam, már csak le kellett hordani a kocsihoz. Nem voltam szomorú, mivel most kezdődik az új életem. És én nagyon szeretem az új dolgokat.