Countryhumans [Poland x Hungary]

8. Rész

-Nazi szemszöge-

~Amikor Szovjetúnió testében volt a Náci német~

Mikor visszamentem a terembe, Polennek csak hűlt helyét találtam. Először csak pislogtam, aztán valamilyen furcsa érzés uralkodott el rajtam. Összegörnyedtem, és utána felegyenesedtem. Imperial Japanese  és Fascist Italy bejöttek utánam.
IJ: -"Minden rendben, uram?"
N: -"Igen, minden rendben. Csak egy rossz érzés fogott el"
Odamentem a székhez és felemeltem egy véres tollpelyhet. A hang megszólalt bennem...
A-h: -"Guten tag! Gondolom felismersz engem"
Intettem Japannak és Italynak, hogy menjenek ki a teremből. Ők így tettek és kimentek. Egyedül maradtam a terembe és a véres tollat nézegettem.
N: -"Igen felismerlek. Mit óhajtasz, uram?"
A-h: -"Úgy tudom, hogy megpróbáltad Lengyelországot elfogni. Nos itt az idő, hogy újra elfogd... De az én segítségemmel!"
N: -"Köszönöm, hogy segít. És hogyan érti, hogy tud segíteni?"
A-h: -"Tudod, hogy Szovjetúnió meghalt? A testébe bújva simán elkaphatod azt a kis idiótát."
N: -"Hmm... Erre még nem is gondoltam."
A-h: -"Mivel nem erre használod a fejed. Na nyomás Szovjet teste itt van nálam"
És megbomlott a kapcsolat. Felálltam és elengedtem Lengyel tollát. Kiviharzottam a cellateremből. Elhagytam az épületet úgy hogy senkinek sem szóltam. Az éjjeli utcán sétáltam, senki sem merészkedett ki. Majd mikor megérkeztem Osztrák-Magyar Monarchia házához és bekopogtattam az ajtón. (Ah igen. Mint az átlagemberek :'D ). Ottoman Empire helyett ő nyitott ajtót.
N: -"Guten tag, Szovjet testéért jöttem"
A-h: -"Jó estét! Gyere beljebb, kis segítségre lesz szükséged."
Ő utat engedett, én határozott léptekkel bementem. Megláttam a Kommunista testét a földön. Kicsit lefagytam, de nem mutattam ki. Pár másodperc múlva a Monarchia ott volt a hátam mögött. Még semmit se dolgozthattam fel, csak azt éreztem hogy összesem egy nagy ütéstől. Később már a Szovjet testében ébredtem fel. Arrébb fordítottam a fejem, majd megláttam saját magamat. Felnyögtem, majd megláttam egy alakot a szemem előtt.
A-h: -"Milyen érzés egy másik testben lenni?"
N: -"Eh, furcsa érzés az Orosz medve testében lenni... Minden sokkal kisebb"
A-h: -"Na az akkor jó! De ne habozz tovább, menj és próbáld meg újra!"
Felsegített engem, és én véginéztem magamon, akarom mondani a szovjet testen.
N: -"És a saját testemmel mi lesz?"
A-h: -"Oh, majdnem elfelejtettem! Ebbe csak akkor tudsz visszatérni, ha az a test, amiben benne vagy, annak meg kell halnia."
N: -"Sche*ße, és eddig ezt miért nem mondta el?!"
A-h: -"Gondoltam ezt hagyom utoljára, de most eredj és keresd meg a Polákot!"
Majdnem kicsúszott a számból egy újabb káromkodás, de inkább megköszöntem és elhagytam a házat. Elindultam a félig testvérpár házához. Este 10 óra felé járhatott az idő, mikor megérkeztem. Észrevétlenül bemásztam a kerítésen és egy fára felmásztam ami az egyik ablak mellett  állt. Pont jókor mert akkor jött fel Polen a lépcsőn. Túlságosan is sötét volt, ezért gyorsan bemásztam a nyitott ablakon és vártam, hogy Polen a fürdőszoba felé vegye az irányt. Szemben álltam vele, ő még visítani se tudott, de én gyorsan befogtam a száját egy szagos kendővel, amitől elájult. Felemeltem, és pucolhattam volna, de késő volt. Ungarn visszarántott és verekedni kezdtünk, én húztam a rövidebbet és tudtam, hogy meg fog ölni. Lenyomott engem a fal tövébe és egy bicskát tartott a kezében. Próbáltam elmondani ,hogy én nem Szovjetúnió vagyok. Végül elsötétült a világ, de valamit éreztem amit előtte nem. Mintha valaki megcsókolt engem. Furcsa érzés uralkodott el rajtam, majd pár percs múlva megint a Monarchia házában ébredtem fel.
A-h: -"Szóval megint nem sikerült te szerencsétlen?"
Kapkodtam a lélegzetem és próbáltam lenyugodni.
N: -"N-nem, de valami történt m-miután megölte a Szovjet testet az a Magyar-"
Nem tudtam folytatni, mert félbe szakított.
A-h: -"Igen, megcsókolt gyakorlatilag a fiam. Mindenkivel ezt csinálja ha megöl valakit. Olya búcsúcsók szerű"
Nagyott sóhajtott, én meg felálltam, hogy kimossam a szám. Majd elbúcsúztam Monarchiától és visszavonultam. Hogy mi történt a testtel, azt nem fogom megtudni soha.

Heyyo! Most nagyon eltűntem de ezt a részt 2 hete írom (!), tudom most lehet hogy összecsaptam nagyon a befejezést. :') na és azt a "megpróbálok egy hetente új részt felrakni" nem sikerült xD 2 hónapja nem írtam kábé gyakorlatilag. Welp see ya later :')

675 szó