Countryhumans [Poland x Hungary]

9. rész

-Hun szemszöge-

Lengyel nem volt otthon. De vér borított mindent. Ez mind a hadi táborra és a fogságra emlékeztetett. Felmentem a lépcsőn és néhány toll el volt hullva. Ne.. azonnal a hálószoba felé vettem az irány, mivel vakító fény áradt ki onnan, amint benyitottam nem volt ott semmi csak a függöny libbent meg és nyitva volt az ablak. Kinéztem az ablakon, nem láttam semmit, majd onnan felmásztam a tetőre. Onnan a távolba néztem. Valami fehérséget láttam a távoli úton. Leugrottam a tetőről és a fehér dolog felé indultam, de amint léptem egyet, amaz egyre jobban messzebbre került. Futásra vettem a dolgot, amint az csak egyszerre eltűnt. De a vércseppek nem. Elhűltem amikor megláttam hova vezetnek a nyomok, Szovjetúnió házához! De hogy?! Az előbb ástam el a holttestét...

-Lengyel szemszöge-

Egy sötét szobában ébredtem, ahol a falak véresek voltak, onnan valamilyen eszközök lógtak le, túlságosan sötét volt hogy felismerjem azokat. Próbáltam megszólalni de éles fájdalom hasított a mellkasomba, ezért csak nyögni tudtam. Ültem. Egy rozoga székhez voltam odakötözve Lassan hozzászokott a szemem a homályhoz, és egy alakot vélten felismerni, vagyis túlságosan is felismertem. R-radziecki. A személy közeledni kezdett felém és megcsillant egy kés a kezében.
U: -"Привет, Польша, már megint találkozunk olyan hosszú idő után, kifejezetten hiányoztak a kínzások, nemde?"
Odahajolt és próbáltam nem a szemébe nézni.
U: -"Mivan? Elvitte a cica a nyelved?"
Még mindig nem néztem a szemébe. De ekkor megragadta az államat és a kést odaszegezte a mellkasomhoz.
U: -"Mit szólsz egy kis játékhoz? Hogy én szépen megkínozlak míg a magyarod jön és megment téged.~"
Felé kaptam a szájammal, kockáztatva azzal, hogy a kés beleáll a mellkasomba. Csak a vállamba szúródott bele.
U: -"Ó, a kisbaba tud harapni?"
Kihúzta a vállamból a kést. Ez most jól jött, mert a kezébe haraptam bele. A vér is kiserkent a kezéből, annyira belevájtam a fogam a húsba.
U: -"Блять!! Hogy rohadnál meg ott!"
L: -"Te kezdtél ki velem!"
Ezzel otthagyott engem és ott maradtam a sötétben. A vér szivárgott a vállamból. Később ordítozást hallottam fentről, majd egy csörömpölést. Végül kinyílt a felfelé vezető ajtó és a szovjet gurult le a lépcsőn, pont elém. Utána Árpád is lement a lépcsőn.
H: -"Gabriel, jól vagy?"
L: -"Szerinted?"
Leoldozta a köteleket a csuklómról és letépett egy darabot az ingéből, azzal kötözte meg a sebet. Majd Magyar leguggolt Ivanhoz és mondott neki valamit, amit nem értettem. Majd egy olyan pofon csattant az arcán, hogy még a szék is hátradőlt, amin ültem eddig.
H: -"Itt hagyjuk ezt a vadállatot?"
Én megvontam a vállamat, majd leléptünk a házból. Szerintem a Szovjet medve nem fog utánunk jönni...

Úristen, látjátok, hogy kell a halálból visszatérni? Na ez ilyen eset most. Vettem élesztőt és megettem hehe. Amint nézem, november óta nem raktam ide fel semmit, mivel iSkOlA hee hee. Ja meg végleg elvesztettem az össze jó barátom. Csillogás zajok. Na akkor jöhet egy újabb halál meg bocs, hogy ilyen rövid lett ez most. ^^"

486 szó.