Csak fekszem az ágyon, miközben tisztában vagyok azzal, hogy lenne egy csomó dolgom, hogy hétfőn dgozatot írok, hogy be fogják szedni a füzetet, mert jegyet adnak majd rá, tudom, ennem is kellene valamit, mert ma még nem ettem, talán videókat is nézhetnék, mert én vagyok az egyetlen, aki már az első órán elvesztette a fonalat, így nem fogja megtanulni a táncot szalagavatóra.
De semmihez sincs erőm. Azon is csodálkozom, hogy képes vagyok arra, hogy csak feküdjek, és ne sírjam el magam. Ez is meglep.
A legrosszabb talán mégis az, hogy akkor, mikor valaki megkérdezi, mi a baj, nem tudok normálisan válaszolni, nem vagyok képes arra, hogy elmagyarázzam nekik, mit érzek, így senki nem ért meg.
YOU ARE READING
Gondolatviharok
RandomAgyam minden gondolata, amik teljesen random ugranak be, talán értelmük sincs, de tele vannak érzelemmel, minden soruk én vagyok, ami ritka
