Apám mindig mondta...

Előszó

Üdvözöllek kedves Olvasó, ki most a képernyő előtt lészen és e sorokat olvasod, hadd tegyek fel egy kérdést mielőtt még belemerülnénk együtt a fejezetek sűrűjében. Nyugi, nem kihallgatáson vagyunk, nem kell nevet, se lakcímet, se számot, se anyakönyvi kivonatot megadnod! Csupán csak képzeld bele magad, vagy ha ugyanabban a cipőben jársz, mint én, akkor bele se kell magad képzelni, figyelj csak.

Képzelj csak el egy családot, nem nehéz ugye? Egy családot, mely három tagból áll: Anya, Apa, és persze Te (persze kivétel, ha nem vagy egyke, de ettől függetlenül a lényeg ugyanaz). És ha régebbi családi fotókat nézegeteünk, vagy lehet az rajzfilm is, legtöbbjükben ott szerepel az Apa, mint családtag egy háztartáson belül. Ő a családfő, az Anya szeretője, a gyermek másik támasza, lelki segítője, őrzője, védelmezője. Írták/mondták még régen.

Létezhet akármennyi és akármilyen háttérbéli ok. Sajnos, ha a konfliktus nem megoldható elérkezik az a pont, mikor az egyik fél, vagy mindketten azt mondja/mondják, hogy „Vége”.
És elvállnak útjaik. Mindketten új életet kezdenek egy jobb jövő reményében. Így ment ez nálunk is. Csak akkor még egy kis pelenkás poronty voltam. Egy kisbaba, aki még a Világgal ismerkedik, és mindenben a jót látja, bármi is történjék. Jó pár évvel később, mikor még ovis se voltam, kéthetente átvittek a hétvégére magukhoz apukám szülei, ahova a MAI napig szeretek odajárni.
Nekem az teljesen természetes volt, hogy, ahhoz, hogy Apukámmal találkozzak, utaznom kell, vagy a szüleihez, vagy a Fővárosba (mivel ott él). Sose tűnt fel, sőt egyáltalán sose csodálkoztam azon, hogy Apa nincs velünk. - Igaz, ehhez az autista vonásaim is hozzájárulhatnak. - Tudtam, hogy mindig velem van. Tudtam, ha átmegyek hozzá, akkor ismét együtt kirándulhatunk, biciklizhetünk, lemehetünk a cukiba, bunkit építhetünk, lökhet a hintában, elugorhatok a Mama tyúkoljába csirkét etetni.(Imádom őket is! 😊🐔)
Szóval Apával sose unatkozhattam.... Unatkozhatok. Mindig azon gondolkodott és gondolkodik, hogy találkozásunkkor mi legyen az az izgalmas program, amit megszervez... Sőt együtt megszervezhetünk.

Képzeld el, hogy akármilyen furcsának is néz ki kívülről az életed, mindig ott van a megszokott családi körön kívül egy másik megszokott atmoszféra, ahol még jól is érzed magad. Milyen érzés? Hogy élnéd/éled meg? Boldog vagy? Szereted Őt, az Édesapádat? Szereted/szeretnéd annak ellenére is, hogy nem lehet mindig melletted?

Igaz, ahányféle válasz, annyiféle sors és életút vesz körül minket. Amit Te tehetsz az az, hogy próbáld, sőt ha lehet küzdj meg érte, hogy kihozd belőle a legjobbat, hogy boldog legyél!

... És ez a lényeg!

Ahogy ez a könyv is részben erről fog szólni, remélem örömötöket lelitek olvasás közben, és ha bármi kérdés, esetleg kérés felmerülne a könyv kapcsán, írjátok meg nekem, s én meg úgy tervezem a következő fejezet megírását.

További szép napot! 🌞 És jó olvasást kívánok! 👋😊