Azelőtt mindig is egyke voltam és vagyok...
Emlékszem még amikor egyszer Apával beszélgettünk és szóba jött hogy kistesót szeretnék.
-Biztos, hogy kistesót szeretnél?- kérdezte.
-Igen, biztos, hiszen a legtöbb mesében is tesók vannak. Például a Helló Kittyben. - mondtam.
-Tényleg, nem is rossz ötlet, de egy kistesó felelősséggel jár ám.
-Igen tudom, csak tényleg jó lenne legalább egy.-mondtam.
Azzal 2010-ben legelső tesóm világot látott.
"Apa, ő az ugye?" kérdeztem és megsimogattam. Apa még azt is megkérdezte tőlem, hogy melyik név lenne a legjobb. A Jocó vagy a Joci?
Hát a Jocó sokkal menőbbnek hangzott, így már tudjuk mi lett a neve.
Update: Azóta már rá 4 évre megszűnt Jocó egykesége és megszületett Lőrincke! 🤗 Azóta nem unatkozhatnak! 😉
És ahhoz képest, hogy régen csak úgy akartam a kistesót, azóta már rájöttem, hogy nemcsak szimpla játszótársakról van szó. Azoknál sokkal többről... Olyan személyekről, akikkel igaz nem minden nap találkozhatok, mint Apával, de attól még velük is olyan jól érezhetem magam, hogy akkor úgy érzem, hogy a világ összes problémáját és fájdalmát elfeledem, és meggyógyulok minden bajtól.
+1 fact: Ha hozzájuk számoljuk az uncsitesókat, a keresztnővéremet, harmadunokatesóimat, akkor velem együtt tízen vagyunk, az egészben a vicces az, hogy mivel egyikük sem az édestestvérem, ezért hivatalosan papíron egyke vagyok, de nem bánom! 💁♀️
(Későbbi update: A könyv elején lévő részeket régebben írtam, így előfordulhatnak benne elírások vagy érdekesen hangzó fogalmazások.)
Talizunk a kövi oldalon!
YOU ARE READING
Apám mindig mondta...
Random„Apámtól kaptam a legnagyobb ajándékot, amit csak egy ember adhat a másiknak, - azt, hogy hitt bennem." Jim Valvano Egy egyszerű kis gyűjtőkönyvike, egy gyűjtemény azokról a pillanatokról, emlékekről, élményekről, vicces történésekről... Egy olyan e...
