Hali . Taxisofőr vagyok . A mai nap is olyan volt mint a többi . Elmentem egy kuncsaftért. Ahogy megláttam egy meggörnyedt , vézna , remegő nénikét féltem hogy ha beszáll a végén meghal . Kinyitottam neki az ajtót , mire ő komótosan beült . Azt a néhány szerény csomagot óvatosan beraktam neki a csomagtartómba . Lecsaptam a csomagtartó tetejét és beültem .
- Hova lesz a fuvar hölgyem ?- kérdeztem udvariassan. Rám emelte a tekintetét .
- Nem sietek . A Hospice házba megyek - mondta reménytelenül. Azt hiszem akkor tört el bennem valami . Kikapcsoltam az órát.
- Akkor most elviszem oda ahová kéri .- mondtam kedvesen. Ő csak megszeppenten nézett majd beleegyezett. Nos az egész napom rá ment de megérte . Elvittem azokra a helyekre ahová réges régen ő járt. A téglagyárra azt mondta hogy egy bálterem volt és odajárt táncolni . Egy sarki kávézó akkoriban is kávézó volt . Ott találkozott a férjével aki eltűnt a háborúban. A néhai férjével abba a házba laktak ahol mi is . Mikor megérkeztünk az otthonhoz két ápoló várta egy kerekesszékkel. Kicsit mérges voltam. Kiszálltam segíteni neki.
- Mennyivel tartozom ?- kérdezte és elkezdte előkotorni azt a kis pénztárcát ami jobb napokat is megélt. Én csak leguggoltam hozzá .
- Semmivel . Én tartozom sokkal - mondtam mosolyogva majd egy puszit nyomtam a ráncos bőrére. Az arca boldog lett . Láttam hogy tűnik el az ajtó mögött , ahová élete hátra levő perceiben fog élni. Égett bennem a szomorúság hogy ennyi mindenen ment keresztül . Unokái nem keresték , gyerekei meghaltak . Azt hiszem teszek egy hatalmas és hosszú látogatást a nagyinál . Tegyél te is így . Az a ráncos kéz segített neked amíg két lábon kezdtél járni. Becsüld a szüleidet , nagyszüleidet amíg vannak .
