Bilbó ahogy hajóztak a végtelen felé felnézett az égre . Érezte hogy nem fog tudni odáig eljutni , túl öreg már . Csendben mosolyogva gondolt vissza a kalandjaira . Felnézett Frodóra aki nézte a tengert, mosolygott bár ő a gyűrű miatt került veszélyes kalandba . Az ő kalandja más volt. Boldogan gondolt Filire , Kilire akik mindig bolondok voltak és fájdalmas űrt hagytak maguk után . A sok kalandnak volt előnye , mikor Thorinnal leült a tűz mellé . Visszaemlékezett rá.
- Bilbó nagyon kellemeset csalódtam benned - mosolygott rá először és utoljára . Bilbó kicsit zavarba jött - Tudod a magunk fajta félszerzeteket gyakran félreismerik , mint én téged . - piszkálta a tüzet .
- Ezt nem igen értem - mondta zavartan.
- Nem is kell hogy megértsd . Nagy bátorságról tettél szert ma. Becsülöm. - mondta őszintén . Bilbó elmosolyodott. Thorinnal most kerültek baráti viszonyba.
- Tudod a hegymélye sok titkot rejt , mint mi magunk törpök. Sok titkot viszünk a sírba , mert ha kiderülne az igaz akkor lehet nem tudnánk visszacsinálni az egészet. Elrontanánk.- mondta komoran. Bilbó nem is értette mire gondol. Nem kétdezett rá.
- Tudod én csak hobbit vagyok. Semmi hasznom nincs a csatatéren. Kicsi vagyok a kardhoz is. Mi csak földműveléshez tudunk érteni . - mondta . Thorin ránézett .
- Ebben tévedsz . Több van benned mint hiszed , csak fel kell nyitni - mondta bilbó szemébe nézve . Bilbó megszeppent . Ilyet pont ő még sose mondott neki . Elmosolyodott .
Erre az emlékre mindig is emlékezett. Akkor még nem tudta hogy megbolondul a kincstől a Hegymély Királya. Lassan elálmosodott. Nem tudta nyitva tartani a szemét. Frodó még kiáltotta a nevét de hasztalan volt. Elaludt . Örökre.
A más világon két jó barát köszöntötte örömmel az öreg hobbitot. Fili és Kili a nyakába ugrottak , mikor Bilbó észrevette Thorint akkor a két törp elengedte őt. Thorin mosolyogva ölelte meg.
- Rég láttalak öreg barátom - mondta kedvesen Thorin . Bilbó szeme megtelt könnyel , boldog könnyekkel .
