(Ál)szent
Izzadtan
Izzannak,
A paplan erőd
Várfal redői,
Közöttük hazudunk hazugul
És hanygul,
Egymásnak,
- Egy ágyasnak -,
Olyan igazat,
Ami gaz,
Áruló,
Elárvuló,
Nem feledhető,
Ezért megfedhető.
Sajnálom,
S ajánlom,
Rajtam lépj át,
Mert létem gát,
Te repülj,
Ne csak ülj,
Én nem szegem
Szárnyad szeggel,
Csak menekülök,
Hogy mentesüljön
Életed a bűntől,
Ami én vagyok,
"De hol az érv, vagy ok?"
Kèrded,
Én kérem;
Hogy hagyj, könyörgöm ne szeress,
Mert így is keserves.
Nehezebb,
Nem, ez szebb,
De fájóbb,
Mèlyre vájóbb,
Hiszen akarlak,
Magamon kart s ajkat,
De csak ártok.
Átok, Harag,
Húsomba harap
Mégis,
Még is
Vad éjjelen,
Kéjjel,
Színlelten nyögi,
A lepődőt odébb löki,
De tudom; csak eltűri,
Haját eltűri,
Akkor is jó,
Ha mímelt a szó,
Mert a tièd,
De fény kièg,
Jelentése:
Jelenleg vége,
Folytatás majd legközelebb,
Mikor valamelyikünk van a legközelebb.
Abba kéne hagynunk,
Álszentek vagyunk,
Hazudunk.
Az erőd omlik,
Ömlik,
Roskad,
Sorvad...
Mégis itt fekszem melletted.
