Ma mentetek haza..
Nem kísértelek ki titeket a reptérre, hisz mindannyian megutáltatok.
Sírva köszöntem el tőletek a hotelszobátokban, hol mindegyikőtök csak nézett.
Senki sem ölelt meg, pedig szükségem lett volna rá.. Csak egy kis megértést akartam, hisz aznap részeg voltam, nem tudtam mit csinálok..
YOU ARE READING
Reménytelenül Remélve
Fanfiction"Minden nap reménytelenül reméltem, hogy újra láthatlak, ölelhetlek, csókolhatlak. De mind hiába.. Te már boldog voltál mással, máshol." . . . "Te aki olyannyira szerettél, vigyáztál rám, kidobtál életed ajtaján s én még mindig a nyílászáró előtt ál...
