-Felix!-kiáltott fel barátom ahogy meglátott majd karjaim közé vetette magát.
-Binnie te alacsonyabb lettél!-nevettem el magam.
Bárcsak őszinte lett volna nevetésem.
-Hé yongbok, megverlek.-nézett rám összeszűkített szemekkel majd elnevette magát.
Órákon át beszélgettünk abban a kávézóban ahol a találkozót megbeszéltük. A végén a többiek is bejöttek az üzletbe, kivéve Téged és WooJint..
-Nagyon hiányoztatok srácok!-öleltem magamhoz annyi tagot amennyit csak tudtam, akit pedig nem sikerült átölelnem, ő ölelt át minket.
-Te is nekünk. A Stray Kids nélküled nem ugyan az..
-Ez van.. Legalább MinHo Hyung vissza került!-mosolyogtam szélesen, de belül szétfeszített a fájdalom..
-Igen, és soha el nem hagy minket! Nem engedem!-ölelte magához JiSung az idősebb karját.
-Aranyosak vagytok. Melyikőtök lépett először, hogy JiSung ilyen r—
-Felix.
Hónapok óta most először hallottam hangodat.
Legszívesebben sírtam volna hangod hallatán, de tartanom kellett magam..
Szívem egyik fele repesett az örömtől, míg a másik része csak mégjobban összetört..
ESTÁS LEYENDO
Reménytelenül Remélve
Fanfic"Minden nap reménytelenül reméltem, hogy újra láthatlak, ölelhetlek, csókolhatlak. De mind hiába.. Te már boldog voltál mással, máshol." . . . "Te aki olyannyira szerettél, vigyáztál rám, kidobtál életed ajtaján s én még mindig a nyílászáró előtt ál...
