Miután kiestem a csapatból, sírva pakoltam össze cuccaimat. Próbáltam össze szedni magamat, hogy mikor haza jöttök, ne lássátok össze tört énemet. Reménykedtem, hogy másnap reggelre JYP meggondolja magát és vissza vesz a bandába, de ez nem így történt.
Két nap múlva, mielőtt indult a gépem, elbúcsúztam tőletek. Nem akartam, hogy újra sírni lássatok, könnyeimet mégsem tudtam megállásra kényszeríteni. A sós vízcseppek rohamos iramban gördültek végig arcomon, ahogy realizáltam; Itt kell hagyjalak téged is.
-Beszélni fogok JYP-vel az érdekedben, a StrayKids nem StrayKids nélküled.-mondta ChangBin haloványan mosolyogva, szeme sarkában mégis megbújtak az apró, csillogó könnycseppek.
-Köszönöm, hogy ezt mondod Hyung.-öleltem meg egy apró ajakgörbülettel arcomon.
Mindenkitől szép sorjában elbúcsúztam. Már csak te voltál hátra.
Széles mosollyal vetettem magam karjaid közé és egy apró csókot leheltem szétnyílt ajkaidra.
-Ez még nem a kapcsolatunk végét jelenti, oké? Továbbra is imádni foglak, hiába nem láthatjuk egymást. Amikor haza engednek minket, megfoglak látogatni.-közölted édes mosollyal arcodon.
-Úgy legyen.-nevettem el magam aranyos grimaszod láttán.
Nem lett úgy..
-Hiányozni fogsz Lixie. Örökké szeretni foglak.-csókoltál meg.
Én hülye elhittem neked az örökkét..
KAMU SEDANG MEMBACA
Reménytelenül Remélve
Fiksi Penggemar"Minden nap reménytelenül reméltem, hogy újra láthatlak, ölelhetlek, csókolhatlak. De mind hiába.. Te már boldog voltál mással, máshol." . . . "Te aki olyannyira szerettél, vigyáztál rám, kidobtál életed ajtaján s én még mindig a nyílászáró előtt ál...
