Emma x Emily - Identity V (Befejzett)

A napló

Michiko mosolyogva nézett ránk.
-Nocsak, találtál pár túlélőt, Leo?- kérdezte Michiko.
-Igen....- mondta Leo.
Apu megfogott minket.
-Tegyetek úgy, mintha terror shockban lennétek!- suttogta apa.
Leo párszor "megcsapott" minket, mi pedig "terror shockotot kaptunk". Kiváló színészek voltunk...
-Segítsek?- kérdezte Michiko.
-Nem, nem kell...- mondta Leo.
Apu lufira kötött bennünket.
-Hát jó, akkor rakd be őket, én elmegyek vadászni.- mondta Michiko, majd egy kis kézrázás után elindult.
-Szia!- köszönt apu is.
Leo megvárta, mig kikúszunk a lufiból. Amikor sikerült, megöleltük.
-Ügyes voltál apa!- mondtam.
-Ez meleg helyzet volt....- mondta Emily.
Elköszöntünk aputól. A bázis felé indultunk. Hirtelen megláttam egy széket. Elkezdtem indulni felé.
-Ne most!- suttogta Emily.
De én akkor is mentem. Szétszedtem a széket. Emily-nek remegtek a lábai. Összepakoltam, majd Emily felé fordultam.
-Semmi gond, nyugi!- mondtam.
Megöleltem. A szívünk dobogni kezdett.
-Jaj ne... Éreztem, hogy ez lesz belőle...- suttogta Emily.
Jack volt az, megint.
-Lám, lám...- mondta Jack, majd karmaival háton csapta Emily-t. Futottunk, amennyire csak bírtunk. Emily elesett. Ijedten hátra néztem. Jack felkötötte egy lufira Emily-t. Megpillantottam egy Flare Gun-t a földön. Gyorsan felkaptam, és Jack felé céloztam. Elsütöttem fegyveremet. Emily leesett a földre. Gyorsan eldobtam a Flare Gun-t, és Emily felé futottam. Felállítottam, és elfutottunk. Jack még párszor megütött minket, de mikor meglátta a bázisunkat, azonnal megállt. Befutottunk.
-Jól vagy..?- kérdeztem Emily-től aggódva.
-Igen... de Emma... hol van a Toolkit-ed?- kérdezte Emily.
-Francba! Ott hagytam!
-Semmi gond. Majd megkeressük.
Emily elővette a szuriját. Óvatosan magábaszúrta. Amikor végzett, nekem is beadta.
-Így ni! Mostmár valamennyire jobb- mondta Emily.
-Elmegyünk a bárba inni egyet?- kérdeztem.
-Igen, most nekem is jól esne!- mondta Emily.
Elindultunk a bárhoz. Demi éppen a pultot sikálta.
-Sziasztok! Segíthetek valamiben?- köszönt Demi.
-Hello, én egy alkoholmentes koktélt kérnék.- mondta Emily.
-Szia, én a szokásosat!- mondtam, majd Demire kancsintottam.
Demi rám mosolygott. Amikor megkaptuk az italainkat, elindultunk az egyik asztal felé. Leültünk, majd szép lassan elkortyolgattuk a üdítőinket. Emily megindult a szobája felé.
-Nekem most mennem kell! Szia drágam!- köszönt el Emily.
Kicsit kipirultam. Megindultam a saját szobám felé. Megláttam, hogy Emily kisétált az ajtaján, egy kendővel a kezében. Az étkező felé ment. Mindig ezt a kendőt vitte magával étkezéskor. Én még nem akartam enni. Körülnéztem a szobámban. Ránéztem a könyvespolcomra. Hirtelen megpillantottam egy kis kapcsoskönyvet. Kivettem. Nagyon poros volt, kicsit szakadt, de még olyan állapotban volt, hogy eltudjam olvasni. Leültem az asztal mellé. Leraktam a könyvet, és kinyitottam. Észre vettem, hogy ez a könyv a gyerekkoromról szól. Eléggé szörnyü volt visszagondolni...

*Napló*

/2005/04./18./

Minden jó volt és tökéletes, de délután minden megváltozott. Az egész életem. A szüleim elkezdtek veszekedni. De valószínűleg valami olyanon, ami teljesem megváltoztatta az érzelmeiket. Anyukám mellett egy barna hajú ismeretlen férfi állt. Valószínűleg miatta veszekedtek.
*Rajz a férfiről*
Majd az anyukám bement a szobámba. Odament hozzám, és azt mondta: Sajnálom, de nekem most el kell mennem...
Ez volt az utolsó mondat amit hallottam tőle.

Amikor meglátam azt az arcot.... Ismerős volt valakijére...
Lapoztam egyet.

/2005/04./23./

Hallottam a hírekből, hogy valaki megölte az anyámat. Elvileg tudják ki a gyilkos, még keresik. Ilyen képek voltak kirakva:
*kép a gyilkosról*

Tovább lapoztam.

/2005/05./02./

Apukám nagyon szomorúnak néz ki. Látom már ivott alkoholt is....

Egyre gyorsabban lapoztam.

/2005./05./05./

Egy árvaházban vagyok. Az ottani ápolónő nagyon hasonlít a gyilkosra... Amikor elmegyek mellette, vagy belenézek a szemébe, olyan furcsán viselkedik... Nem tu-

Az írás többi része eltűnt. Egy kis könycsepp fordult ki a szememből. A könyvet elengedtem, majd zokogni kezdtem. Egy méretes könycsepp hullott rá az oldalra, ahol nyitva volt a könyvem. A könnycsepp szép lassan növekedett, majd a száraz, vékony papírba bele ékesedett (részletezés 2000). A könyvet visszaraktam a polcra. Kimentem vacsorázni. Mindenki rám várt.
-Végre itr vagy! Azt hittük már, hogy eltűntél!- mondta Emily.
Leültem mellé. Kisírt szemmekkel néztem rá.
-Talán valami gond van?- kérdezte aggodalmasan Emily.
Megérintette az arcomat. A keze meleg volt, mint mindig. Az arcom pedig hideg volt, mint a jég.
-Emily, te ölted meg az anyámat?- kérdeztem.
Szipogtam egyet. Emily megbénult.
-Nem.. vagyis igen... nem...- dadogott Emily.
-Szóval te voltál...- hajtottam le a fejemet.
-N...n..nem akartam....- mentegetőzött Emily.
-Nem érde...- mondtam, de Emily hirtelen megcsókolt.
Annyira édes volt, hogy nem akartam ellökni. Mindenki minket nézett. Főleg Kreacher. Nagyon féltékenynek tűnt.
Amikor befejeztük, mindenki megtapsolt. Emily felállt, és bement a szobájába. Krecaher is felállt. Talán valamu rosszban sántikál....