Unofficial Halo Story

12. Rész, Sanghelios 2. Rész

2557. Szeptember 22. 8 óta 00 perc (Katonai naptár szerint) Az UNSC fennhatóságán kívüli űr, Sanghelios

- Jó reggelt! - mondta mély, érdes hangján Chief.
- Mmmm...jó reggelt! - válaszoltam nagyot nyújtózva. John puszit nyomott a számra, majd megszólalt:
- Éhes vagy? - kérdezte.
- Mint a farkas! - válaszoltam mosolyogva, és amikor kint megláttam a rengeteg, finomabbnál finomabb ételekkel megrakott asztalt, azonnal megkordult a gyomrom, amin John elnevette magát. Jól megpakoltam a tányéromat, és Chieffel leültünk a többiekhez az asztalhoz. A combomon pihentettem a kezem az asztal alatt, amikor Chief megfogta a kezemet és rákulcsolta az ujjait az ujjaimra, mire elvigyorodtam.
- Te min vigyorogsz? - kérdezte Kelly furcsán nézve rám.
- Én?! Semmin. - válaszoltam. Erre John cirógatni kezdte a tenyeremet, mire még szélesebb vigyor ült ki a képemre.
- Tényleg!? Van valami a vízben hogy ilyen jó kedved lesz tőle, vagy mi?! - kezdte el Kurt is. Fred csak elmerengve figyelt engem, és a mosolygó Johnt is, mire felvonta a szemöldökét. Úgy tettem mintha nem vettem volna észre, és inkább a reggelimre koncentráltam, amit rekord idő alatt megettem. Az hagyján, de amikor Fred észre vette hogy direkt gyorsan eszem mert minél előbb leakartam lépni, ő is belehúzott. Amikor befejeztem gyorsan felálltam, és visszavitem elmosni a tálam, de Fred utánam jött, és rögtön faggatni kezdett:
- Na szóval..mi van köztetek? - tért a lényegre.
- Te aztán nem vesztegeted az időt! Mi lenne?! Ugyanaz ami köztetek van, vagyis csak bajtársak vagyunk. Miért? -kérdeztem ártatlanul.
- Aha, persze. Díjaznám ha nem néznél hülyének! - mondta bosszúsan, majd sarkon fordult és eltrappolt. Nem igazán értettem a kirohanását, sőt, rosszul esett. Ismét lépteket hallottam, és reméltem hogy Fred jön vissza bocsánatot kérni, de csak John volt az.
- Mi baja van? - kérdezte.
- Fogalmam sincs. - válaszoltam elkenődve.
- Ne szomorkodj, majd megbékél! - mondta, és puszit nyomott félig az arcomra, félig a számra.
- Remélem. - válaszoltam. A nap csendben telt. Chief és Arby beszélgettek, én pedig Mahkee- val, Kellyvel, és Lindával dumcsiztam.
- Amúgy nem tudjátok hogy mi baja van Frednek? - kérdeztem.
- Nem mondta el. Szerintem beszélj vele! - válaszolta Kelly. Linda csak bólogatva helyeselte amit Kelly mondott.
- Hát jó. Mindjárt jövök! - feleltem, és elindultam Fredhez, aki a sziklapárkányon üldögélt és nézelődött.
- Csatlakozhatok? - kérdeztem.
- Talán. - válaszolta durcásan. Odaültem mellé, és egy percig hallgattam, de nem bírtam tovább:
- Elmondod hogy mi a baj? - kérdeztem.
- Nekem az ég világon semmi bajom. - válaszolta cinikusan.
- Nekem meg tollas a hátam. Min akadtál ki? - érdeklődtem.
- Nem értem. Legjobb barátok vagyunk, sőt, testvérek, és nekem mindig mindent elmondhattál, mert soha nem adtam tovább. Erre egy ilyen fontos dolgot nem vagy képes elmondani! - fakadt ki.
- Ne haragudj, nem azért nem mondtam el, mert nem bízok benned, hanem azért mert nem akarom nagy dobra verni a dolgokat. De akkor rendben, mit akarsz tudni? - kérdeztem megadóan. Egy kicsit gondolkozott, majd megszólalt:
- Együtt vagytok? - kérdezte. Sóhajtottam egy nagyot és válaszoltam:
- Hát...elvileg igen. De még nagyon friss a dolog. - mondtam. Erre Fred elmosolyodott.
- Örülök neki. Azt azért majd közlöm vele, hiába ő a rangidős, azért majd kicsinálom ha szórakozik az én kis hugicámmal! - mondta. Egymásra mosolyogtunk, majd a vállára hajtottam a fejem, ő pedig félkézzel átölelt. Így ültünk egy darabig, amikor valaki megszólalt mögöttünk:
- Hát ti? - kérdezte egy férfi hang, amiből kis féltékenységet lehetett kihallani. Hátrafordultunk, és mily meglepő, John állt ott.
- Csak beszélgettünk! - mondtam.
- Jól van. - mondta. Épp sarkon fordult és indulni akart, amikor Fred megszólalt:
- Várj Chief! Beszélhetnénk? - kérdezte. Erre csak fogtam a fejem, és visszatartottam a nevetést.
- Persze. - válaszolta John, majd a két fiú elindult. Először Fred fordult hátra aki rám kacsintott, utána pedig John, aki rám mosolygott. Visszamentem a lányokhoz beszélgetni, akik megneszelték a dolgokat, és ők is rögtön faggatózni kezdtek:
- Na mi újság? - kérdezte Kelly.
- Semmi, mi lenne? - válaszoltam.
- Miért volt kiakadva? - kezdte el Linda is.
- Mert nem mondtam el neki valamit. - feleltem szűkszavúan.
- És mit nem mondtál el? - kíváncsiskodott Mahkee is.
- Nem nagy dolog. Nem akarlak untatni titeket. - válaszoltam, remélve, hogy így leakadnak a témáról.
- És amúgy milyen mosolygósak voltatok ma reggel...Chief is és te is....- mondta mosolyogva Kelly.
- Még én is láttam! - mondta Mahkee is.
- Összejöttetek? - kérdezte Linda.
- Kicsoda kivel? -kérdeztem ártatlanul.
- Hát ha nekünk sem mondod el...- mondta durcásan Kelly.
- De mit? - kérdeztem.
- Hogy együtt vagytok- e Johnnal vagy mi van! - válaszolta türelmetlenül Linda.
- Ja hogy azt! Hát....elvileg együtt vagyunk... - feleltem szégyenlősen. Egy percig tágra nyílt szemmel meredtek rám a lányok, majd mind a hárman elkezdtek sikonyálni, még Mahkee is, én pedig vörös fejjel mosolyogtam csak.
- Jól van lányok, elég lesz! Mindenki minket néz! - mondtam kelletlenül. De hát beszélhettem nekik. A következő pillanatban elhallgattak, mert John és Fred közeledett felénk. Fred biztatóan rám mosolygott, és mindketten odaültek hozzánk. John egy gyors puszit nyomott az arcomra, és ugyan olyan vörös volt az arca mint amilyen az enyém. A három lány pár percig csendben nézett minket mosolyogva, de utána csacsogtak tovább. Persze nem arról, hogy milyen színűre fessük a körmünket, hanem fegyverekről, tőrökről, valamint stratégiákról értekeztünk. Később Arby jött oda hozzánk.
- Vic gyere, szeretnék bemutatni neked valakit! - mondta.
- Rendben, jövök! - válaszoltam. A sátrához sétáltunk, majd bementünk. Bent egy Sangheili állt, aki ahogy elnéztem, magas beosztásban volt.
- Vic, ő itt Rtas ' Vadum, egy nagyon jó barátom, és egyben a jobb kezem. - mutatott be Arby az Elitenek.
- Nagyon örülök! - mondtam a Sangheilinek, és először kissé meghajoltam szokásuk szerint, utána pedig a kezemet nyujtottam.
- Én is örülök! - válaszolta Rtas, majd ő is meghajolt, és elfogadta a kezemet.