Storytime SebSASStian módra

Brooklynnak és Atlasnak

Nagyon rég óta fogalmazódik már bennem ez a gondolat, de úgy gondoltam most van itt az ideje annak, hogy le is írjam.

“Brooklyn, Atlas,

Amióta csak családunk tagjai vagytok úgy érzem az életünk teljesen felfordult miattatok, persze nem rossz értelemben. Kitérhetnék arra, hogy mennyit és hogyan változott az életem nekem -és szerintem Chrisnek is egyaránt- de most nem ezt szeretném kihangsúlyozni.

Mindketten eszméletlenül szeretünk titeket, akármi is történjen, akármit is csináljátok nem számít, mi itt leszünk nektek, számíthattok ránk az utolsó napjainkig, örökké.

Azt hiszem nem tudom elégszer megköszönni az életnek, hogy megadta nekünk azt a lehetőséget, hogy felnevelhessünk két ilyen csodás kisembert, mint amilyenek ti vagytok. Úgy gondolom nem hazudok, ha azt mondom: nálatok jobb, szebb és okosabb gyerekeket nem is kaphattunk volna.

Brooklyn. Szeretném, ha tudnád, milyen fontos is vagy számunkra, annak ellenére, hogy képtelen vagyok szavakba önteni mennyire szeretünk téged. Te vagy a legokosabb, legszebb, legelbűvölőbb kis hétéves kislány -bocsánat, Nagylány!- akit valaha láttam. Tudom, hogy sokszor nem hiszel magadban. Tudom, hogy sokszor azt hiszed egyedül leszel. Hogy nem lesznek barátaid. Hogy nem lesz, akit szerethetsz, de hidd el: az élet neked is tartogat valaki különlegeset. Legyen az bárki. Fiú vagy lány. Erős vagy gyenge. Nem számít. Nem számít kit szeretsz. Nem számít hogy néz ki. Nem számít mit tud és az pedig végképp nem számít, hogy mit nem. Csakis egy dolog számít. Az, hogy kölcsönösen szeressétek egymást. Feltételek nélkül. Hidd el, csak ez számít. Nem szeretném, hogy egyedül érezd magad, mert sosem leszel egyedül. Soha. Mi mindig itt leszünk neked, támogatni fogunk akármit is sodorjon feléd az élet. Ránk számíthatsz.

Atlas. Tudom mennyire új még neked minden, és mennyire ijesztő lehet ennyi új ember között élni és beilleszkedni. Tudom hogy felénk vagy, hogy nem bízol magadban, pedig hidd el egy csodálatos kisfiú vagy hatalmas szívvel. Odaadó, kitartó és vidám vagy, nyitott a világra, és ezek a tulajdonságok tesznek téged olyan jó emberré, mint amilyen vagy. Ne félj az lenni, aki szeretnél, hisz a legfontosabb, hogy magadnak megfelelj és jól érezd magad a bőröndben. Ne akarj megfelelni másoknak. Ne akarj megfelelni nekem, vagy apádnak. Senkinek. Mi úgy szeretünk, ahogy vagy, hisz ez a dolgunk. A családod vagyunk és azok is maradunk, akármi legyen is. Nekünk bármit elmondhatsz, sosem fogunk ítélkezni, segítünk, hisz együtt mindent megoldhatunk. Légy bátor, légy vakmerő, de leginkább önmagad.

Tudom, ez most bizonyára váratlanul ért titeket, és nem tudjátok pontosan miért is írom ezeket a sorokat nektek, viszont szeretném, ha néhány év múlva, ha úgy adódik is vissza tudnátok erre emlékezni, hisz ezek mint örök dolgok, amik mindig igazak lesznek.

Ránk mindig számíthattok, mi mindig ugyanúgy fogunk szeretni titeket, történjen bármi.

- Apa.„