All you need is love

Újra veled

Eltelt 1hét. Unalmasan telt. Oliver nem nagyon foglalkozik velem, de én se vele. Néha próbált szivatni, de nem vettem túl komolyan.

Viszoont Carl találkozni szeretne. Lehet, hogy kicsit korai, de én nagyon szívesen találkoznék vele, mert valami a sármos külsején kívül nagyon megfogott benne. Eddig tökéletesnek ítélem meg.

Hétfő van. Azt mondta Carl, hogy ma lehet eljön a sulim elé. Már kiismertem annyira, hogy tudjam nála a lehet egyenlő a biztossal.

Szóval ma 15:30-kor találkozok egy félistennel. Lennék a másik fele grrr.

Na, de most inkább keresek valami tűrhető ruhát, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy hajléktalan már az első talin.
Az ráér majd a második talin is.

Kivételesen viszek magammal sminket és majd utolsó óra előtt rakok magamra valamit, hogy felismerjen. Viszek egy kis alapozót, púdert és rúzst. A szempillaspirált felrakom most.

Nagyooon izgulok, nem szoktam találkozni pasikkal. Ilyen jó pasikkal főleg nem.. na de vissza a valóságba, épp indulunk suliba Codyval. Anyu elvisze szerencsére szóval biztosan nem késünk el.

Bambulok ki az ablakon, mikor meglátom, hogy milyen ismerős alak ül a már egészen régóta mellettünk haladó kocsiban. Drága kedes Oliver az. Kicsit lejebb csúsztam az ülésben, hogy ne vegyen észre, de természetesen mellénk parkolt be. Szuper.

Gyorsan ki akartam szállni, hogy nehogy együtt kelljen bemennünk. Nos, ebből az lett, hogy a tanár úrral egyszerre nyitottuk ki az ajtót és eléggé összekoccantak.

-Uram isten bocsánat! - nem győztem mondani

-Mia... gondolhattam volna, hogy te vagy ilyen ügyetlen. Egy bocsánat nem elég. - mondta úgy, hogy csak én halljam

-Anyukámtól kértem bocsánatot, nem tőled te idióta! - én is úgy mondtam, hogy csak és kizárólag ő hallja

Anyutól 20x bocsánatot kértem, amiért ügyetlen vagyok, de mondta, hogy nem csak az én hibám, és annyira nem is karcolódott meg a kocsi.

Közben beértem a terembe. Irodalom az első juhuu. Tuti engem fog feleltetni a mai történtek után.

Kicsit hiányzik.. igen tudom, hogy ez nagyon rossz dolog, de én még mindig emlékszem minden egyes érintésére. Csodás volt.

-Csodás reggelt mindenkinek! - lép vigyorogva a terembe Oliver

-Jó reggelt tanár úr! - köszönnek vissza a többiek egyhangúan, de én egy másodpercig nem nézek a tanárra

-A mai napon filmet fogunk nézni az előző órai anyagból. Nyugodtan üljetek előre, húzzátok el a függönyöket. - magyarázza vidámán. Olyan édes ahogy szervezkedik, mármint hogy esne pofára egy tűsarkúban.

-Tanár úr kimehetek a mosdóba? - félve teszem fel a kérdést

-Menjél csak. - válaszolja lazán és megvillantja gyönyörű fogait egy mosoly erejéig... nem tetszik ez a mosoly.. készül valamire

A tükör előtt állok, mikor valaki hirtelen benyit az ajtón.

-Már hiányoztál picit. - lép közel hozzám hátulról Oliver és megfogja a derekam, én a tükörben végigkövetem minden egyes mozdulatát

-Engedj el kérlek. - nézek mélyen a szemébe

-Nem tehetem. Miattad szöktem ki óráról. Pár percünk van. - elkezdi puszilgatni a nyakam, és a tükörben lesi a reakciómat