All you need is love

D E J A V U

20perc múlva kint is voltam a parkban. Láttam, hogy egy sötét alak közeledik. Oliver volt az.

-Szia - köszön, s határozottan közelebb lép, meg akar ölelni, de ellököm.

-Hello. Siess kérlek, fáradt vagyok. - reménykedem, hogy rövidre fogja.

-Rendben. Először is sajnálom. Sajnálom, hogy hazudtam. Kérlek most ne szakíts félbe, csak hallgass meg. Én azt az éjszakát nagyon is élveztem, és egyáltalán nem bántam meg. - picit mosolyra húzza a szájat - amit hallottál... nos akkor a barátnőmmel beszéltem, aznap szakítottam vele. Miattad. Nem szeretném, hogy úgy érezd, hogy kihasználtalak. Nem csak egy szimpla fellángolás volt. Tényleg jelentett valamit. De még nem tudom, hogy mit. - magyarázza, s közben picit közelebb jön hozzám, most nem távolodok el.

-Erre nem tudom mit kéne most így válaszolnom. Wao. - szólalok meg 1perc néma csend után. - nem hittem volna, hogy gondolkodsz rajtam.

-Csak akkor gondolok rád, mikor nagyon elkalandozok. És az elég gyakran van. Mint neked irodalom órákon. - nevet fel.

-Tehát szakítottál a barátnőddel? - kérdezem félénken.

-Igen. Tudod, benne semmi olyan nem volt, ami megragadott volna. Csak kellett valaki. Ennyi. - magyarázza lehajtott fejjel.

-És most újdonságra vágysz... megint kell valaki. Valaki új. - gondolkodok hangosan.

-Nem valaki, hanem Te kellesz. - megfogja a kezem.

-Haha. Érdekes. Ez az egész alapból nagyon veszélyes. Titokban kéne tartani. - szomorúan lenézek a földre.

-Jelenleg a legféltettebb titkaim közé tartozol. De ez idővel elmúlhat. Idővel nem kell majd tovább titkolni. - megölel. Nem viszonzom. Csak állok és hagyom.

-Szerintem erre aludjunk egyet Oliver.. jó éjszakát. Szia. - köszönök el.

-Ahogy akarod. - sóhajt lemondóan.

***

Sajnos nem tudok boldog lenni. Attól még fáj, amit heteken keresztül csinált velem. Haragszom rá.

De jól esett, hogy elmondott mindent. És így legalább megtudtam, hogy ő is gondol rám.

Erre tényleg aludnom kell egyet. Holnap talán beszélek még erről Oliverrel, de addig megpróbálok nem ezen agyalni.

***
0️⃣6️⃣:5️⃣7️⃣
-Miaaaaaa!!! Hahó kelj már fel, elkésünk!! - húzza le rólam a takarót Cody.

-Mii, hány óra van? - kédezem, s közben ásítok egy hatalmasat

-7óra lesz pár perc múlva, 10perc múlva indulni kell!! Anya nem visz el, le fogjuk késni a buszt.. - pattog Cody riadtan.

-Figyelj Cody, nem kell megvárni. Te el ne késs miattam! Igyekszem én is. - magyarázom miközben sprintelek a fürdőbe.

-Tuti? - kiált utánam öcsém.

-Tuti! - válaszolom fogkefével a számban.

-Akkor én megyek is! Szióka. - és már csapódik is az ajtó.

***

Na köszi Cody, szépen itthagytál.. egyedül vagyok itthon, anyu már egy ideje elment dolgozni.

Nagy kapkodásom eredménye az lett, hogy úgy nézek ki, mint egy hajléktalan. Felkötöttem laza kontyba a hajam, és egy bő, kék pulcsit vettem fel a kedvenc szakadt farmerommal. Kényelmes, de elég hülyén néz ki.

0️⃣7️⃣:2️⃣8️⃣-kor sikerült is elindulnom. Pont lekéstem az egyik buszt szóval szuper.. a következő 40-kor jön. 15perc az út a buszmegállóig, és még onnan is 5perc sietve a suliig. Tehát 15percet tuti kések. Juhu.

Békésen álldogálok a megállóban, mikor egy ismerős autó megáll előttem és lehúzza az ablakát.

-Hát te humorzsák? - néz rám szeretett tanárom, Oliver.

-Hát én éppen rohadtul elkések. - mondom idegesen.

-Pattanj be. Elviszlek. - mosolyogva kinyitja az ajtót.

-Köszönöm. - mondom szerényen.

-Ne köszönd Drága. Kicsit dejavum van, neked nem? - felém fordul és rámkacsint.

-Most, hogy mondod, nekem is. - nevetek. - Oliver miért erre megyünk? - kérdezem kissé megszeppenve, mikor Oliver teljesen másik irányba fordul, mint kellene.

-Mit szólnál ahhoz, ha a mai napot kivennénk? Te azt mondod anyudnak, hogy rosszul voltál reggel, és amúgy is késtél volna, én pedig megbeszélem az igazgatóval. - magyarázza, majd félreáll a kocsival.

-Legyen.. De csak azért, mert ma amúgy is béna óráim lennének. - felelek.

-De csak azért, mert ma nincs irodalom. - elégedetten mosolyog.

-Lehet. Mit csináljunk akkor? - teljes testemmel felé fordulok.

-Sok ötletem lenne, - végignéz rajtam - de szerintem menjünk hozzám. - elmosolyodik

-Rendben. Főzz nekem valami jót, a mai reggelim kimaradt. - mikor ezt kimondom egyből megkordul a gyomrom, mire Oliver felnevet.

-Benne vagyok. - már indítja is a motort.

***

Pár perc múlva meg is érkezünk hozzá. Leparkol, és kiszállunk a kocsiból. Kinyitja az ajtót és udvariasan előre enged.

-Most nekem van dejavum. - töröm meg a csendet.

-És még milyen sokszor lesz. - válaszolja, s közelebb lép és magához húz...