it's just me

Back to the múlt

Szóval most amint a címben is láthatjátok egy kicsit visszautazom a múltba méghozzá pontosan arra a napra amikor elõször megvágtam magam. Elég csúnya volt. A kedvenc szürke farmerom véres lett és nem tudtam ütni egy pár napig.

Na de most térjünk csak át a történet elejére.

Ugye azt mondtam már hogy október 17-én an a szülinapom, és azt is hogy tizenhárom évesen vágtam meg magamat elõször, 22-én. Itt jön a logikai bukfenc, ugyanis itt már öt napja tizennégy voltam. Nézzétek el nekem kérlek, mert ha rosszul vagyok akkor nem nagyon szoktam tudni gondolkodni rendesen és inkább csak írok. Na, most hogy mindenki megtudta a logikai bakik eredetét akár tovább is mesélhetek.

Az egész azzal kezdõdött hogy 2015 október 22 csütörtökön coming outoltam és aztán történt ami történt (elõzõ fejezet) nem szeretném leírni még egyszer, de a vége az lett hogy behajigáltam a hátizsákomba a zsebpénzemet és a fejhallgatómat meg a kedvenc pulcsimat és elhúztam otthonról. Egész éjjel jártam a várost, a Stay the Night és az Oh Love címû számot hallgatva, és azon gondolkoztam hogy én miért is nem érdemlem meg a szeretetet. Aztán úgy két óra körül megkértem egy férfit az éjjel-nappalos bolt elõtt hogy vegyen nekem egy üveg piát meg egy borotvapengét és kifizetem neki. Azelõtt ugyan soha nem ittam még, de akkor úgy döntöttem hogy most már teljesen mindegy annyira magam alatt vagyok hogy egy kis pia meg sem árthat. Teljesen rosszul gondoltam. Nem lettem részeg, nem felejtettem viszont kihánytam az egészet. Aztán elõvettem a borotvát és összevagdostam a kezemet. Persze mondhatjátok azt hogy milyen egy hisztis picsa ez a csaj, hiszen az apja majd megbarátkozik a gondolattal: a lánya meleg és akkor majd minden jó lesz, csak a hegek lesznek ott emlékül. De aznap éjjel engem senki sem szeretett.

Talán néhányan közületek tudják hogy milyen érzés az ha senki sem szeret, de a legtöbbeteknek fogalma sincs róla hogy milyen ez. Meg sem próbálom leírni mert úgysem lenne hiteles. Ezt át kell élni ahhoz hogy megtudd.

Ezek után még két éjszakát töltöttem a Blahán, nem mertem és nem is akartam hazamenni. Olyan jó volt szabadnak lenni. Igen, igen itt van az ellentmondás már megint. "aznap éjjel engem senki sem szeretett" Emellett azonban senki nem mondta meg hogy mit tegyek, hogy mi a kibaszott dolgom, senki nem parancsolt. Életem legszarabb három napja volt és egyben a legjobb is.

"Human are stupid"

Kurt Cobain

Ezután Benedek megkeresett, és hazahívott, de én nem mertem hazamenni vele. Féltem hogy az apámnak újra elborul az agya és megüt. Végül aztán megvártuk míg elmegy otthonról és beosontunk a lakásba. A lakásba amit egy hete még az otthonomnak tudtam nevezni, de ma már nem.